Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-379

379. országos ülés 1908 november 27-én, pénteken. 315 sitett tárgyalás alatt a 215. §. a), b) és c) pontjai álapján a felszólalás jogát csak akkor adja meg. ha annak szükségét a maga részéről is indokolt­nak látja, igen, vagy nem ? (Zaj.) A szavazás vita nélkül történik. Kérem azokat, a kik az elnöknek ezt a felhatalmazást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség megadta. Molnár Jenő: Ellenpróbát kérünk. Vertán Endre jegyző: Molnár Jenő! Nagy György : T. ház ! Eddig a házszabályok­hoz szóltam hozzá, Elnök : Érdemben méltóztatott szólni, hiszen határozati javaslatot is nyújtott be a képviselő ur. Nagy György: A házszabályokhoz szólottam. Elnök : A házszabályokhoz nem lehet határo­zati javaslatot benyujtan. Tessék a házszabályo kat megtartani, Vertán Endre jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. ház! A mikor a koaliczió arra vállalkozott, hogy a kormányt átvegye, tudo­másom szerint — és ez volt a közhit — olyan megállapodás jött létre, a mely szerint ugy a dinasztia, mint a magyar nemzet részéről ki fognak kapcsoltatni mindazok a kérdések, a melyek az összeütközés okául szolgáltak, és különösen ki fognak kapcsoltatni a katonai kérdések, a melyek a nagy küzdelemnek élét képezték. És mit látunk ? A nemzet a maga részéről minden kötelességet teljesített, a másik fél pedig folyton ujabb és ujabb terhek követelésével áll elő. A kormány megállapodását lépten-nyomon megszegi, és teszi ezt ebből az alkalomból is. Mert mi történik ? A 48-as párt rendes viszonyok között sem járult soha hozzá a közösügyi kiadásokhoz, mert azt tartotta, a mig a magyar nemzet jogait a hal­seregben minden tekintetben ki nem elégítik, erre a czélra egy árva fillért sem ad. És most, másfél évvel a nemzeti küzdelem után 20 millióval emel­ték a közös költségvetést. Ezt mi egészen kizárt­nak tartottuk. Mi képezi ennek a többletnek a nagy részét ? A tiszti fizetéseknek a felemelése. Azt mondják erre, hogy ez nem katonai, hanem gazdasági kérdés. Hát ha megdrágultak az élel­mezési viszonyok a katonaságnál, kérdem, nem drágultak-e meg az adózók részére ? Gondoskodott-e a kormányzás arról, hogy az adózó megélhetési forrása jobban buzogjon most, mint az előtt, avagy annyira javult az ország anyagi helyzete másfél esztendő alatt, hogy el­bírja ezt a 20 millió szaporodást ? A kormánynak a politikája, mely két év óta milliókkal és milliók­kal szaporítja az ország kiadásait, oda fog vezetni, hogy az ország teljesen el fog szegényedni és egészen képtelen lesz azon anyagi és vérbeli szolgáltatások teljesítésére, a melyek nemcsak az osztrák had­sereg, hanem a magyar honvédség részére is szük­ségesek. Én egy árva fillért sem szavazok meg a közös költségekre, nemcsak azért, mert ez a függet­lenségi pártnak mindig programmja volt, hanem mert az ország gazdasági viszonyai oly rosszak, hogy nemcsak költségemelést nem bírunk el, hanem normális költségeket sem. Ilyen körül­mények között nem tehetek egyebet, mint hogy a költségvetésnek ezen, a tisztifizetéseket is magá­ban foglaló tételét is megtagadjam, ahhoz hozzá ne járuljak. Vertán Endre jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. ház ! A közös költségekre előirányzott összegeket nem szavazom meg, hanem a helyett kérem a t. házat, hogy a következő két határozati javaslatot méltóztassék elfogadni (ol­vassa) : »Először :] az átmeneti kormányzat pro­grammjából a katonai kérdések ki voltak ugyan kapcsolva, de mivel az átmeneti korszak tör­vényhozása eddig is több esetben túltette magát az átmeneti korszaknak előre megálla­pított programmján, pl. a kvóta emelésével. a közös vámterület újbóli törvénybeiktatásával, a katonai terhek emelésével, a házszabályok módosításával, a szeszadó emelésével, és mivel a külpolitikai viszonyok szükségessé teszik véd­erőnk harczképességének emelését, a mi j^edig csak az önálló magyar hadsereg felállítása által érhető el, utasítja a ház a kormányt, hogy az önálló magyar hadsereg felállítása iránt még ebben az évben terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot.« Második határozati javaslatom a következő (olvassa): »A ház a közös külügyminisztérium részére előirányzott összegeket meg nem szavazza, hanem utasítja a magyar kormányt, hogy az 1867 : XII. t.-czikk eltörlése mellett az önálló magyar külügyminisztérium felállítása és szervezése iránt még az 1908. évben terjeszszen a ház elé törvényj avaslatot.» (Helyeslés balfélől.) T. képviselőház! Hogy miért kell Magyar­országnak az önálló magyar hadsereg, hogy miért kell az önálló magyar külügy, azt ebben a házban nem kell indokolnom, nem pedig azért, miután ennek a háznak nagy többségét a függetlenségi és 48-as párt képezi, értve ezen párt alatt a füg­getlenségi ós 48-as kormánypártot is és a bal­pártot is. Ha a parlament többségének az a meg­győződése, hogy Magyarországnak szüksége van az önálló magyar hadseregre és az önálló kül­ügyre és bizonyos, hogy ezekre a többség véle­ménye szerint szükség van, akkor teljesen feles­leges indokolni, hogy ezekre csakugyan szükség van. És hiába mondta az alelnök ur, hogy mi, a kik a 67-es törvény alapján állunk, ezt az indo­kolást el nem fogadhatjuk, mert a kik ebben a par­lamentben a 67-es törvény alapján állanak, ennek a parlamentnek a kisebbségét képezik. Most már csak arról lehet szó, hogy vájjon nem vétünk-e mi az átmeneti kormányzat programmja ellen, nem vétünk-e programmunk ellen, az adott szó eUen akkor, a mikor ilyen kérdéseket az átmeneti korszakban is előhozunk. Hát nem vétünk pro­grammunk ellen, nem vétünk az átmeneti kor­mányzat programmja ellen, a melynek alapján mi is képviselőkké lettünk választva, még pedig a következő indokokból: Az átmeneti kormányzat programmjának az volt a lényege, hogy a király és a nemzet közti összeütközési pontokat eltolják a következő ország­40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom