Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-379

316 37.9. országos ülés 1908 n ovember 27-én, pénteken. gyűlés idejére, és tulajdoiiképeii az volt ennek a kormányzatnak és ennek az országgyűlésnek hivatása, hogy az alkotmányos rendet helyreállítsuk, megcsináljuk az általános választói jogot, és akkor oszlattassék fel a parlament és majd a következő parlament döntsön azon vitákban, a melyek a király és a nemzet között felmerültek. Tulajdon képen azért volt ez az átmeneti kormányzat, hogy az általános választói jog ne oktroa utján legyen elfogadva, hanem törvényhozási utón. Tehát egy szerződés köttetett a király és a nemzet között, és mi máig is álljuk ezen szerződésnek magunkra vonatkozó részét. De miután a másik rész nem állja, miután a másik rész sok olyan dolgot követel tőlünk, a mi nincs meg az átmeneti kormányzat programmiában, sőt abból ki is volt zárva, épen a'/ért immár nekünk sincs kötelességünk tovább arra, hogy az átmeneti kormányzat előre megállapított programmjához ragaszkodjunk. T. képviselőház ! Különösen a katonai kérdések ki voltak kapcsolva az átmeneti kormányzat programmjából s ha megnézzük a közösügyi költségeket, azt látjuk, hogy a vámjövedéki bevételek levonása után 255,501.609 korona közösügyi költség van. Ez az összeg is ugy állapíttatott meg, hogy már maguk a közösügyi kiadások is nagyobb összegben állapíttattak meg az előző évekhez képest. Ennél azonban sokkal sérelmesebb az, hogy ezekből a közösügyi kiadásokból Magyaország immár nem 31.4%-ot fizet, mint 1867-ben, hanem ennél 5%-kal többet. Ha a tiszti fizetéseket és egyéb katonai terheket nem is számitanók, akkor is, miután ezen 255,501.601 koronának 5%-a 12,775.000 korona, a kvótának 5%-os felemelésével Magyarország közösügyi terheit 12,775.075 koronával akarja emelni ez a költségvetés. őszintén szólva, abban a harczban, a mely a király és a nemzet között folyt, nem annyira attól félt a magyar nemzet, hogy a katonaságnak, a katonatiszteknek nagyobb fizetése lesz, hanem attól, hogy ennek folyamán nagyobb lesz Magyarország terhe, félt tehát az adóteher emelésétől. Már pedig, hogy ha 12 millió koronával emelkednek a terhek csak a kvótának 5%-os emelése folytán, és igy nagyobb lesz Magyarországnak terhe a közösügyi kiadások terén, mint eddig volt, természetes, az állam nem lopja a pénzt, az államnak elő kell teremtenie a 12 millió korona többletet. Honnan teremti elő ? Az adózó polgárok fillérei bői. Végelemzésben tehát, ha most nem is mutatkozik egészen világosan az adóemelés, az lesz a nóta vége, hogy mégis adóemeléssel kell a 12 millió korona többletet megszerezni, mint a hrgy ezt már a szeszadó emelésével megpróbálta a t. kormány. Méltóztatik tudni, hogy az átmeneti kormányzati programm többek közt az volt, hogy az önálló vámterület jogi állapotáról áttérünk az önálló vámterület tényleges állapotára. Szóról szóra igy mondta Wekerle Sándor, akkor még a közigazgatási bíróság elnöke, 1906 április havában a Royalszállodában. E programmját is megsértette & kormány, mert a helyett, hogy megcsináltuk volna az önálló vámterületet, megcsináltuk a közös vámterületet újból tíz évre. Módosítottuk a házszabályokat, hogy mily irányban, mutatja a mai példa is. Immár a közös ügyeket is sürgősséggel kell tárgyalni. Ennek még a gondolata is ki volt zárva az átmeneti kormány programmjából. De még egy olyan nagy dolog történt, a melyet szintén nem tudok felfedezni a nemzeti kormány átmeneti jjrogrammjában. Az t. L, hogy 1878-ban, 1879-ben, 1880-ban törvényt hoztunk, beczikkelyezvén a berlini szerződést arról, hogy Boszniát és Herczegovinát a közös kormány ideiglenesen kormányozza. De ez csak ideiglenes megszállás volt, és most a kormány törvényt akar hozatni arról, hogy ez az ügy, a mely akkor csak ideiglenes volt, örökké közös ügy maradjon. Nemcsak ezek a sérelmes pontok akadályozzák azt, hogy továbbra is ragaszkodjunk az átmeneti kormány programmjához, hanem különösen az, hogy ez a kormány, a melynek többségében a függetlenségi és 48-as párt van, a közös ügyeket akarja szaporítani azáltal, hogy Boszniát és Herczegovinát egyszer s mindenkorra be akarja kebelezni, hogy hová, azt még nem tudjuk, mert a mi törvényjavaslatunk azt mondja ide ; a másik, az osztrákoké, azt mondja, hogy oda; de valószínűleg agy lesz a dolog elintézése, hogy ebből is örökös közös ügy lesz. Azt hiszem, beigazoltam ezekkel azt, hogy a kormány eltért az átmeneti kormányzat programmjától, tehát nem kötelessége a függetlenségi pártnak az, hogy továbbra is ragaszkodjék az átmeneti kormányzat programmjához és igy feléled a függetlenségi és 84-as párt azon régi programmja, a mely szerint Magyarország minden más államtól független ország, legyen tehát önálló külügye, önálló hadügye. Azért én e tekintetben nem teszek egyebet, mint kérem a t. képviselőházat, kérem a képviselőház többségét, méltóztassék megszavazni azt, a mi a függetlenségi pártnak régi programmja : az önálló magyar hadsereget, az önálló magyar külügyet. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Supilo Ferencz ! (Felkiáltások : Nincs itt 1) Supilo Ferencz (horvátul beszél). Elnök : Tessék szorosabban a tárgyhoz szólni. Szokoly Tamás : Egyáltalában megvonni tőle a szót! Beszéljen magyarul! (Zaj.) Elnök: Kérem, én figyelmeztettem a képviselő urat; tessék hozzá alkalmazkodni. Supilo Ferencz (folytatja horvát beszédét). Elnök : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat. (Zaj.) Supilo Ferencz (folytatja horvát beszédét). Elnök: A szót megvonom. (Helyeslés.) Szólni senki sem kivan, tehát a vitát bezárom. Az előadó ur kivan nyilatkozni. Buzáth Ferencz előadó: T. képviselőház! Minthogy a közösügyi kiadások a törvényes szem-