Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-365
365. országos ülés 1908 szeptember 23-án, szerdán. 19 mint abszolút uralkodó cselekedett volt, s a mit azután a parlament érvényben levőnek el nem ismert, hogy az reánk nézve egyáltalában joghatálylyal nem brr. De nem is mondhatott le érvényesen a király erről a jogról, legfeljebb annak a jognak gyakorlásáról mondhatott le, (Zaj a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Méltóztassék türelemmel meghallgatni a képviselő urat. Kovács Ernő: Nem mondhatott le erről a jogról, mert az nem a királynak személyes joga, az a korona, a koronázás utján száll a királyra, s az""a király, a ki még nem lett megkoronázva, a mint privilégiumokat nem adhat, törvényeket nem szentesíthet, ép ugy nem gyakorolhatja azokat a jogokat, a melyek a koronázásból folynak, de le sem mondhat azokról a jogokról, a melyek a koronázásból folynak, még a saját [személyére vonatkozólag sem. Azonban, t, ház, nem csupán történelmi alapon lehet igazolni a jus placeti fennállását, hanem államjogi szempontból is. (Zaj.) Minél többféle felekezet van egy államban, annál inkább szükséges az, hogy az állami hatalom kellő ellenőrzést gyakoroljon [a felekezetek felett és megakadályozza azt, hogy a.felekezetek egymással harezba menjenek és a vallási békét feldúlják. Gyakorolja az államhatalom az ellenőrzési jogot, mint épen most a közelmúltban láttuk, a szerb egyház felett is ; gyakorolja a protestáns egyházak felett, a melyeknek egyházi törvényei királyi szentesítést igényelnek. A római katholikus egyházzal szemben ez az ellenőrzési jog a jus placeti alakjában testesül meg. (Zajos ellenmondás a, jobbközépen. Felkiáltások: Soha I) A kik azt mondják, hogy a jus placetire az államnak nincs joga, . . . Molnár János: De nincs ám ! Kovács Ernő: ... azok azon az állásponton vannak, hogy az ország, az állam szuverenitása nem teljes, hogy az függ egy külföldi tényezőtől, (Elénk mozgás.) ezt pedig magyar embernek eh ismernie nem szabad. (Zaj.) De, t. báz, ez a Ne temere bulla nemcsak azért sérti a magyar állam szuverenitását, mert a kormánynak megkerülésével küldetett meg az egyes püspökökhöz és a kormány felfogása erre vonatkozólag ki nem kéretett, hanem azért is, mert azt, hogy Magyarország mint Magyarország létezik, hogy annak történelmi jogai volnának egyáltalában figyelembe nem veszi. Megjegyzem azt is, hogy a jus placeti alkalmazása a gyakorlatban nem azt vonná maga után, hogy a kormány megakadályozná a pápai hatalomnak az országon belül a katholikus egyházban való érvényesülését, csak azt, hogy a mikor Rómában elhatároznak egy uj rendelkezést, akkor a kormány, a király figyelmeztetné a pápát azokra a specziális körülményekre, viszonyokra, a melyek itt az országban fennállanak. . . (Zaj a jobbközépen. Felkiáltások: Küldd el a pápának az interpellácziót.) Förster Ottó : Előzetes jóváhagyás végett! Kovács Ernő : ... és a melyek a pápa részéről különös figyelembevételt igényelnek. (Nagy zaj. Halljuk ! . Halljuk ! a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ugron Gábor: Ezt nem lehet eltréfálni. Bocsánatot kérek, ez nem módja a vitatkozásnak. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak türelemmel lenni ! Ugron Gábor : Én is vagyok olyan jó katholikus, mint az urak, de azért kihallgatom az embereket. Ki kell hallgatni! Kovács Ernő: Ha most érvényesítették volna a jus placetit e dekrétummal szemben, annak az lett volna a természetes következménye, hogy a pápa értesült volna azokról a specziális viszonyokról, a melyek ép ugy igényelnek méltányolást nálunk, a mint igényelték Németországban, és nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy Németországra K. fé J el statuáltassék, Magyarországra vonatkozóag pedig nem. (Mozgás.) De abban a tekintetben is látom az állam szuverenitásának sértését, hogy a dekrétum érvényesítésénél Magyarországon arra, hogy Magyarország külön állami egyházat képez, a melynek feje a primás, és hogy oly országot képez, a melynek területe egyházjog szempontjából is kell, hogy egységesen szerepeljen, semmiféle figyelemmel nem voltak. Az egyes püspököknek küldték meg a dekrétumot és az egyes püspökök közül a ki akarta, kihirdette, a ki nem akarta, nem hirdette ki. Ha Németországgal szemben alkalmazták a kivételeket, akkor Magyarországgal szemben ép ugy kellett volna azokat érvényesíteni még katholikus egyházi szempontból is. A dolog ugyanis ugy áll, hogy a katholikus egyház kimondta a pápának a csalhatatlanságát. Ez dogma a katholikus egyházban. Ha dogma, akkor nem lehet különbséget tenni az élő pápa és azok közt, a kik elhunytak volt. Az elhunyt pápák rendelkezései ép ugy érvénynyel bírnak, és ép ugy a csalhatatlanság jellegét viselik magukon, mint az élő pápának rendelkezései. Hogy áll tehát ezzel a Ne temere dekrétummal a kérdés ? Ez meghozatott tavaly, és az volt a dekrétumban, hogy kivéve azon országokat, hol kivételek statuáltattak. Németországra vonatkozólag 1905-ben vagy 1906-ban, tehát a Ne temere kiadása előtt egy ilyen kivétel tétetett. Már most arra való hivatkozással, hogy X. Pius pápa ezt a kivételt megadta volt, — újból hangsúlyozom, a Ne temere dekrétum kiadása előtt, — kimondták volt, hogy Németországra ez a Ne temere kezdetű dekrétum n°m terjed ki. Már most hogy van velünk szemben ? Reánk vonatkozólag is van pápai dekrétum, XVI. Benedek dekrétuma, melyhez Lambruschini államtitkár fűzte a maga megjegyzéseit. Ha X. Pius pápának a Ne temere előtt kiadott dekrétuma érvényessé teszi Németországra ezt az elvet, hogy a Ne temere reá nem vonatkozik, akkor egy előző pápának Magyarországra vonatkozólag tett kivé3*
