Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-375

375. országos ülés 1908 november 23-án, hétfőn. 211 mivelési és a közgazdasági bizottság szövegezésében ; méltóztassék azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Van valaki szólásra felírva % Vertán Endre jegyző: Török Kálmán! Török Kálmán: T. báz! Azt biszem, nem esem túlzásba, ha azt álbtom, hogy Magyarország bortermelőinek érdekeit a fillokszera pusztítása nem érintette kártékonyabban, mint sújtotta az a második fillokszérának nevezhető csapás, a mely a magyar bor jó hirnevét a borhamisítás által tette tönkre. (Igaz! Ugy van !) Az első fillokszera kiirtotta, elpusztította hegyeink és bortermő vidékeink diszét és áldását és súlyos közgazdasági válságot okozott. B súlyos válságnak ijesztő képe tükröződött akkor a mi bortermelőink, különösen kisgazdáink kétségbeesésében. A közgazdasági válság éreztette hatását államháztartásunkban is, mert ez által az adóalap csökkent vagy egészen elértéktelenedett. És e válságot fokozta az a körülmény, hogy a szőlőültetésre alkalmas területnek igen nagy kontingense más termelési ág alá sikerrel alig volt vonható. A magyar nép szívóssága, bortermelőink kitartása, akaratereje, az erre hivatott tényezőknek és különösen a mostani földmivelésügyi miniszter urnak dicséretes támogatása mellett (Éljenzés.) e közgazdasági válságot legyőzte, bajain győzedelmeskedett és azt a nagy nemzeti vagyont, a mely Magyarország szőlőiben fekszik, még értékesebbé tette, mint a minő volt. Alig kezdte meg azonban a szőlőmives nép az ő földjét mélyíteni és művelni az uj szőlő telepités alá, az a másik filloxera máris sir ját ásta mindazon reményeknek, a melyeket az uj szőlő telejaitéshez fűzött. Ez az ellenség az első filloxerához hasonlóan titokban működött, és szörnyű pusztítása csak akkor vált nyilvánvalóvá, a mikor a magyar bor becsületes hirnevét nemcsak itthon, de külföldön is tönkre tette. Ezt az eUenséget az 1893 : XXIII. t.-cz. igyekezett megsemmisíteni, de ártalmatlanná nem tehette. Nem tette pedig azért, mert ennek a törvénynek nem volt sem elég ereje, sem elég szigorúsága arra, hogy a természetes tiszta bort megvédelmezze. Nem semmisíthette meg, mert ez a törvény nem korlátozta eléggé a bort tartalmazó és a borhoz hasonló italok készítését és nem intézkedett szigorúan a bor, továbbá a bort tartalmazó és a borhoz hasonló italok forgalmazása tekintetében. Ez a törvényjavaslat az 1893 : XXIII. t.-czikkel szemben a legteljesebb haladást mutatja. Alkalmas és hivatott arra, hogy meg tudja védeni a természetes és tiszta bort; alkalmas arra, hogy korlátozza a bort tartalmazó és borhoz hasonló italok készítését; alkalmas arra, hogy szabályozza a természetes tiszta bornak, továbbá a borhoz hasonló egyéb italoknak forgalmazását. E tekintetben abban a jó meggyőződésben vagyok, hogy a törvényjavaslat egyképen szolgálja ugy a termelőknek, mint a fogyasztóknak, illetőleg a borkereskedelemnek is érdekeit. (Ugy van! balfelől.) Szerintem e tényezőknek érdekei azonosak és épen azért kell is, hogy egyként védelmére álljanak ennek a törvénjnavaslatnak. Gyanúsnak kellene minősíteni minden olyan törekvést, minden olyan igyekezetet, a mely azt czélozná, hogy a termelők és a borkereskedelem között ellentéteket ébreszszen, gyanúsnak kellene minősíteni minden olyan törekvést, a mely a termelőkkel szemben a borkereskedelemnek igényeit kívánná biztosítani. Viszont nem volna jogos, sem méltányos olyan intézkedéseknek törvényes biztosítása, amelyek a borkereskedelemnek tisztességes érdekeit sújtanák. Ezen elvi alapon állva, helyeslem a magam részéről a törvényjavaslatnak vezető intézkedését. Helyeslem azt, hogy szabatosan és világosan előírta a természetes tiszta bor fogalmát és védelmébe veszi a bort, és pedig fokozottabb mérvben, a midőn a bor kiváló kvalitású, sőt e védelmezésben, különösen a tokaji és tokaj-borvidéki borok védelmezésében elmegy a törvényjavaslat odáig, hogy ez az intézkedés, a mely ezen borvidékre vonatkozik, a legteljesebb bizalmat ébresztheti ezután ugy a tokaji, mint a tokaj-borvidéki borok iránt nemcsak itthon, hanem a külföldön is. (ügy van!) Ez indokokból helyeselnem kell a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, a mely szerint eltiltja általánosságban a bornak szeszezését és a szesznek használhatóságát csak a rosszabb évjáratú, kevés értékű borok feljavítására engedi meg. Hiszem, hogy ezáltal a törvényjavaslatnak egy igen nemes intencziója fog érvényesülni, az t. i., hogy a síkvidéki, silányabb minőségű borok a jobb hegyi borokkal fognak feljavittatni és ez a körülmény előmozdítja a jobb, különösen a hegyi boroknak keresletét és azok áralakulásának kedvezőbb módját. (Helyeslés.) Helyeslem azt is, hogy a borkezelésnél a szesz használata a legkisebb mértékre korlátoztatott. Helyeslem a mazsolaszőlő teljes eltiltását, helyeslem a törkölybor forgalomba hozatalának meg nem engedését és különösen azt, hogy a törvényjavaslat által eltiltatik a borseprőnek üzletszerű kihasználása. A magam részéről teljes jelentőségében kívánom értékelni a törvényjavaslatnak azt az intézkedését is, rnelylyel az 1893 : XXIII. t.-czikknek i. §-át kibővíti és védelmébe veszi nemcsak a bornak termelési helyét, hanem a termelőt is, és megtiltja, hogy oly termelő nevére vagy pinczéjére való utalással neveztessék meg valamely bor, a mely tulajdonkép a bor tényleges származásának meg nem felel. Ezen összefüggésben rá kívánok mutatni még arra, hogy a borvidékek rendeleti utón czélbavett megállapításánál igen sok érdek várja a mélyen t. földmivelésügyi miniszter úrtól a jogos kielégítést. Tény ugyanis, hogy a borvidékek eddigi hivatalos megállapításánál egyes bortermelő helyeknek különlegessége, borainak külön jellege, karaktere figyelembe nem vétetett. Ilyen pl. a gyöngyösvisontai borvidék. Bármilyen hízelgő is a gyöngyösi 27*