Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-375

212 375. országos ülés 1908 és a gyöngyösvidéki bortermelő helyekre, hogy az eger-visontai borvidék területébe foglaltatnak, szerintem ez az elnevezés és ez a befoglalás nem felel meg az igazságnak, mert nem biztosit]a sem az egri bornak különleges jellegét, sem a gyöngyösi és gyöngyösvidéki bortermelő helyek önálló jellegű termelését. Szerintem az egri bor, ez a kiváló termelés, a különlegesség ezimén is igényt tarthat a megkülönböztetésre. De az igazság azt is követeli, hogy a gyöngyösi és gyöngyösvidéki bortermelő helyek külön borvidéknek minősíttessenek. Ezt a minősitést, és pedig a gyöngyös-visontai borvidékké való minősitést, megérdemli ennek a borvidéknek szorgalmas, munkás lakossága, mely a legnagyobb áldozatok árán telepitette újra szőlőjét és ez a telepités ma olyan, hogy az országban kiállja a versenyt a legelőkelőbb szőlőtelepekkel. Én a jogos érdekeknek méltánylását látnám a mélyen t. földmivelésügyi miniszter ur részéről, és látnám azt is, hogy e borvidéknek érdekeit fokozottabban kivánja szolgálni az által, hogy különösen a borkereskedelem figyelmét hivja fel e bortermelő helyekre akkor, mikor Gyöngyöst és vidékét önálló borvidékké minősiti. (Helyeslés.) Ez a törvényjavaslat a maga nagy jelentőségében alkalmas arra, hogy ujabb bizonyságot tegyen arról, hogy ez a kormány, melyet igen sokszor vádolnak azzal, hogy a kisembernek, a termelő osztályoknak érdekeivel nem törődik, hogy ez a kormány és ez az osztályparlamentnek csúfolt országgyűlés biztos kézzel igyekszik a nép érdekeit előmozdítani, (Helyeslés.) és nem retten vissza attól sem, hogy pl. a szőnyegen levő törvényjavaslatba olyan intézkedéseket fektessen le, melyek a borhamisítás ellen a legradikálisabb eszközöket alkalmazzák. Meg vagyok győződve, hogy Magyarország bortermelő népe ezt a törvényjavaslatot a legnagyobb örömmel fogadja. Ez az érdekeltség minden igényében hosszú időre ki is lesz elégítve, ha a mélyen t. miniszterelnök ur, mint pénzügyminszter kegyes lesz azt az igéretét mihamarább beváltani, hogy a boritaladó súlyos terhét is enyhíteni fogja legalább olyan mértékben, mint a minőben ezt az államháztartás mérlege megengedi. (Helyeslés.) A magyar ember jelleméből folyik az egyenesség, a világosság. A magyar ember mondja, hogy tiszta bort öntsünk a pohárba. Ha ez a mondás az egész vonalon érvényesülni fog, akkor ez a törvényjavaslat ugy a borkereskedelemnek, mint a bortermelőknek javára fog válni. Épen azért a törvényjavaslatot, a mélyen t. miniszter ur iránt való legbensőbb elismerésem mellett, örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés.) Dudits Endre jegyző: Ivánka Milán! Ivánka Milán: T. képviselőház! Daczára ellenzéki áUáspontomnak, mindenekelőtt kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert a törvényjavaslat olyan hézagot pótol szőlőművelésünk terén, a melynek betöltésével már régebbi kormányainknak is foglalkozniuk kellett november %3-án, hétfőn. volna. A ki a szőlővidékek óhajait és bajait ismeri, igazat fog nekem adni abban, ha kijelentem, hogy szőlősgazdáink legnagyobb panasza mindig a borhamisítás és a borhamisítók ellen irányult. De ha a törvényjavaslatot el is fogadom, kénytelen vagyok annak bizonyos hiányaira rámutatni. Nézetem szerint a törvényjavaslatnak a büntetésekre vonatkozó intézkedései nem eléggé szigorúak, legalább is nem oly szigorúak, hogy képesek lesznek elrettenteni az eddigi borhamisítókat a további borhamisitástól. Nagy hiányának tartom a törvényjavaslatnak azt is, hogy a borhamisítást nem vétségnek, hanem csak kihágásnak minősiti ; hiánya továbbá az is, hogy ezen bűncselekmények megítélésére nem a bíróságot, hanem a közigazgatási hatóságot mondja ki illetékesnek, már pedig tudvalevő dolog, hogy a közigazgatási hatóságok sem azzal a szakértelemmel, sem azzal a judicziummal nem rendelkeznek, mint a rendes királyi bíróságok. Nézetem szerint nem kihágásnak, hanem vétségnek kellett volna minősíteni a borhamisítást és nem a közigazgatási hatóságok, hanem a rendes bíróságok Ítéletére kellett volna azt bizni. Szükségesnek tartanám, hogy a legfelsőbb fórum, a mely a harmadik fokon ezen bűncselekmények felett ítéletet hoz, ne a belügyminisztérium, hanem a földmivelésügyi minisztérium legyen. A részletes vitánál leszek bátor egyéb megjegyzéseimet megtenni, most csak általánosságban annak a kerületnek az érdekeit akarom még tolmácsolni, a melyet képviselni szerencsém van és igy kénytelen vagyok az igen t. földmivelésügyi miniszter ur becses figyelmét felhívni még oly hiányokra, a melyekre választókerületem szőlősgazdái figyelmeztettek engem és egyenesen felkértek arra, hogy óhajaikat a képviselőházban és a magas kormány előtt tolmácsoljam. Ezen óhajok egyike az, hogy ha a boritaladó nem töröltetik is el teljesen, vagy ha nem szállíttatik is le a lehetőség határáig, szükséges lenne, hogy legalább az a bor, a melyet a szőlősgazda saját háztartásában és munkásaival fogyasztat el, mentesítve legyen a boritaladó alól. Ez, t. képviselőház, Horvátországban már megvan és ha Horvátországban méltányosnak tartatott, hogy az otthon házilag elfogyasztott bor adómentes legyen, akkor, azt hiszem, ez az intézkedés nálunk Magyarországon is behozható. További óhaja kerületemnek az is, hogy azokban a szakiskolákban, a minő több van az országban fölállítva, a szakismeretek ne csupán magyar nyelven taníttassanak, mert hiszen e szakiskolákba beléphet a népiskola bevégzése után bármely 16 éves gyermek, a ki talán a magyar nyelvet tökéletesen nem bírja. A szőlősgazdáknak tehát az az óhajuk, hogy a szakismereteket saját anyanyelvükön sajátíthassák el. így a pozsonyi vinczellériskolában igen könnyen rendszeresíthető volna az, hogy a két évi tanfolyamban a tanulók ne csak magyar, hanem tót, illetőleg német nyelven is oktattassanak a szőlő modern alapon való művelésére. Ez nem kulturkérdés, hanem egyszerű