Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

192 .574. országos ülés 1908 november $,l-én, szombaton. Én ezt, t. képviselőház, kétségbe vonom. (Felkiáltások: Tények bizonyítják!) Be fogom bizonyítani, hogy a t. gróf urnak ez az állítása bizonyára jóhiszemű lehet ugyan, bizonyára legbensőbb meggyőződéséből fakad, (Felkiáltások: Való is !), de a tényeket nem fedi és nem való. Elmondotta gróf Batthyány a kormány szocziális gondoskodásának bizonyítékául, hogy ez a kormány volt az, ennek a kormánynak a pénzügyminisztere, a ki a másodosztályú kereseti adót eltörölte. Ez igaz ; elismerem ; sőt bókolnom kell pénzügyminiszterünk zsenialitásának, mert a mit elvesztett a vámon, azt visszaszerzi a réven. A másodosztályú kereseti adót eltörölte, de a pénzügyi bizottság előtt fekvő két adótörvényjavaslat azt, a mit a másodosztályú kereseti adó révén elveszít a pénzügyminiszter ur busásan visszaszerzi épen azoknak a kis existencziáknak keresetéből, a kikre nézve a II. osztályú kereseti adót eltörölte. És itt újra a földadóra vagyok bátor kiterjeszkedni, hogy t. i. kétségtelen, hogy épen azok fogják újra fizetni az adóterhet. . . (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfí Vilmos: ... hogy azoknak rétege fogja a nagyobb adóterhet fizetni, a melyre nézve a II. osztályú kereseti adót eltörölte, mert ezt éjien a pénzügyi bizottságban lefolytatott vita bizonyítja. Ott felhangzott az a helyes követelés, hogy a földadó ugy, a mint most, ha nem csalódom, 68 millió koronában van kontingentálva évenként, . . . HÓdy Gyula : 74- millió koronában ! (Mozgás.) Wlezó'fi Vilmos: . . . kontingentáltassék 50 millió koronában, vagyis szállittassék lejebb, a mi ha megtörténik, tényleg a kisbirtokosoknak is előnyére lesz, mert kisebb földadóteher lesz a földjükön. Erre a pénzügyminiszter ur azt mondta, hogy hajlandó újra kontingentálni a földadó magasságát és mennyiségét, de nem hajlandó 50 millióban kontingentálni ; talán hajlandó az eddigi mértékben, de sokkal szivesebben hajlandó magasabb mértékben megállapítani. (Mozgás.) Ez tehát kétségtelenné teszi azt, hogy a pénzügyminiszter ur a földadóból egy fillért sem akar elengedni, a többi adójavaslataival pedig kétségtelenné teszi, hogy a II. osztályú kereseti adó elengedése által elvesztett adófilléreket ugyancsak a fogyasztóközönség utján akarja visszaszerezni. Hogy esetleg nem egyenes adó kirovása utján akarja azt visszaszerezni, arról nem vitatkozom, de a fogyasztási adók emelése által akarja, már j>edig minden fogyasztási adó elsősorban a legszegényebb néposztályt sújtja. Hát hogyha a fogyasztási adót emeli, a minthogy emeli, ezzel ellensúlyozta azt a nagy keg}^ességét, hogy a II. osztályú kereseti adót elengedte, mert a fogyasztási adók révén befolyó adófillérek busásan megtérítik azt, a mit ott elengedett. Egyszóval, ez se valami nagy szocziális ténykedés ; ez sem érdemli meg azt, hogy gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam ezt a kormányt és törvényhozást, mint a szocziálisan gondolkodó és gondoskodó törvényhozások non plus ultráját állítsa a világ elé. A fogyasztási adók emelésére nézve épen az a legutóbbi törvényjavaslat mutat példát, a mely a szesz kontingentálásáról szólott, a hol az történt, — és talán ezt is szocziális gondoskodásnak méltóztatik mondani — hogy a 80 millióra rugó, a szesz fogyasztásából befolyó adót 120 millió koronára kontemplálta a pénzügyminiszter ur és hogy ezen 120 millió koronát a pénzügyminiszter ur az alkohol fogyasztása révén kétségtelenül megkapja, megtette azt, hogy 60.000 kisüstös exisztenoziája alatt aláásta a talajt; megtette azt, hogy Magyarországon a 60.000 kisüstön termelt pálinkából való megélhetést megnehezítette a szegény embernek akkor, midőn felemelte szeszadó-illetéküket. Felesleges erre a kérdésre most bővebben kiterjeszkednem, mert hiszen a törvényjavaslat tárgyalásakor elmondtam nézeteimet, de tény, hegy ezen 60.000 kisüstös megélhetését a t. pénzügyminiszter ur sokkal nehezebbé tette. Vájjon ez az a nagy szocziális gondoskodás, a melylyel olyan büszkén hivalkodik gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársara ? Vagy vájjon arra a szocziális gondoskodásra olyan büszke-e ez a többség, a melylyel a mezei munkások jogviszonyait szabályozó törvényt megalkotta ? Arra büszke, hogy sikerült gúzsba kötnie Magyarország földmives munkásait, cselédeit és béreseit ? (Zaj. Elnök csenget.) Erre ne legyen büszke a t. ház többsége, mert ezzel a törvénynyel lehetetlenné tette azoknak a munkásoknak a mozgási szabadságát, szervezkedését és ezért a tényért a világon semmiféle gondolkodó ember nem fogja ennek a törvényhozásnak a szocziális gondoskodó jelzőt megadni. (Zaj.) T. ház ! Legutóbb a ház asztalán feküdt a kivándorlási törvény. Förster Ottó: Tessék kivándorolni. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal zavarni a szónokot, mert különben kénytelen leszek névszerint megnevezni a közbeszólókat. Mezőfi Vilmos: Azért sem akarok, t. Förster képviselő ur, kivándorolni, mert akkor nem volna, kihez adresszálja szellemes megjegyzéseit. Ismétlem, előttünk feküdt a kivándorlási törvény, a mely drákói szigorral bünteti a kivándorlásra csábitókat. (Helyeslés.) Magam is helyeslem, hogy azokat az embereket megbüntessék, a kik üzletszerűen, nyomorult bérért, arra csábítják az embereket, hogy ok nélkül elhagyva hazájukat, idegen világrész bányáiban és kohóiban nyomorogjanak. Állítom azonban, hogy ez a kivándorlási törvény sem szocziáüs alkotás. Akkor lett volna ilyen, ha olyasvalamit alkotott volna, a mi fokozza Magyarország lakosságának keresetét, a mikor semmiféle csábítás sem lehetne elégséges arra, hogy bárki is itthagyja ezt az országot. Ha valaki kenyeret, munkát, becsülést, jogot élvez, akkor