Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-374
ö7í, országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 191 látni és azt hiszem, nem is fogunk látni. (Helyeslés.) Nekünk arra van szükségünk, hogy egyöntetű erővel, önálló gazdasági politikával a független Magyarország kiépítésén dolgozzunk. Nekünk nem szabad azt a politikai szkepticzizmust előidéznünk a külvilágban, melyről azt mondja egy nagy angol történeti jellemrajziró, Carlyle, hogy az a halálos betegség, a mely ellen az emberiség kezdet óta küzd, a hitetlenség. Hivatkozom épen gr. Apponyi Albert kultuszminiszter úrra, a ki azt mondotta, hogy a politikában a hitetlenségnek, a kiesinyhitűségnek egyáltalában nincsen létjogosultsága. Ha nem tudunk is mindent pillanatnyilag megvalósítani, türelemmel ki kell várni. Miután pedig ugy látom, hogy épen a politikai és gazdasági függetlenség mielőbbi megvalósitása érdekében mindent elkövet a kormány, őt becsületes szabadelvű munkájában én is támogatni kivánom, és ebben a reményben a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Teljes mértékben osztozom tegnapelőtt felszólalt Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársam azon aggályában, szükséges-e ebben a képviselőházban a mai érdeklődés mellett, a képviselő urak ilyen tömött padsorai előtt a költségvetéshez hozzászólani. Nekem is az a nézetem, hogy bizony aligha érdemes, a mikor itt azt látja a kötelességét teljesiteni akaró képviselő, hogy üres padoknak beszél, hogy hasztalanul tanulmányozza a szőnyegen fekvő tárgyat, hasztalanul akar komoly érvekkel hatni, üresség tátong előtte, s akármily meggyőző szavakkal akarna a képviselő urak véleményére befolyást gyakorolni, ennek a lehetősége eleve ki van zárva, mert hiszen nem hallgatják meg. És a t. többség igazolására előrebocsátom, hogy nemcsak a kisebbség szónokait nem hallgatják, hanem — a mint előttem szóló Ábrahám Dezső t. képviselőtársamnál tavasztaltam — még a többség szónokát sem tartják érdemesnek meghallgatni, a mi már jogosulttá teszi Farkasházy képviselő ur azon aggodalmát, hogy egyáltalában érdemes-e ebben a képviselőházban ilyen nagy horderejű kérdésnél, mint a minő egy 1555 millióra rugó költségvetés, felszólalni. Én azonban, t. képviselőház, kötelességemnek tartom hozzászólani ehhez a kérdéshez, ha másért nem, hát azért, hogy ebben a vitában a kormányt támogatók részéről felhozott, nézetem szerint, helyt nem álló állitásokat megezáfoljam, és azokat helyes mértékükre leszállitsam. Előttem szólott t. képviselőtársam, Ábrahám Dezső elmondotta az ő tartalmas beszédében, hogy szükséges a magyar államiság kiépitése, szükséges a függetlenség és pedig elsősorban szükséges a gazdasági önállóság és függetlenség. Konstatálta azt is, hogy ezen gazdasági önállóságnak és függetlenségnek ma még egyelőre a reménye sincs meg. Megállapította beszédében, hogy ennek a parlamentnek első hivatása volna a kisembereket felsegélyezni, de rögtön kifejtette azt is, hogy erre való akaratot és készséget hiába keres a mai törvényhozásban. Felemiitette, hogy a. pénzügyi bizottságban most tárgyalás alatt levő adóügyi javaslat nem csökkenti, de emeli a terheket, és különösen a földadóról szóló javaslatnál konstatálta Ábrahám Dezső képviselő ur, hogy Wekerle pénzügyminiszter ur nem akarja a fokozatos földadó elvét életbe léptetni, hanem ragaszkodik az eddigi törvény rendszeréhez . . . Bozóky Árpád: Lefelé fokozatos adó ! Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: . . . a melynek végeredménye igenis az, a mit Bozóky képviselő ur most közbeszól, t. i., hogy az adó lefelé fokozatos, vagyis degressziv : minél kisebb a földje valakinek, annál nagyobb arányban van rajta az adóteher és minél nagyobb része van valakinek Magyarország földjéből, aránylag annál kevesebb adót fizet. És a hogy konstatálta ezt a képviselő ur ezukros formában, udvarias modorban, mégis kiviláglott beszédéből, hogy Wekerle pénzügyminiszter urnak szemrehányást tesz, hogy a fokozatos földadót nem akarja megteremteni, hanem a földadót emeli és súlyosabbá teszi épen a kisbirtokosokra. Mindeme aggályainak és vágyainak elmondása után azzal végezte, hogy ő mindezek után bizalommal viseltetik a kormány iránt és a költségvetést szívesen és örömmel megszavazza. Ezt az örömöt — ha ugyan öröm — én a kormánynak meg nem adhatom, mert én logikusabban gondolkozom és, ha konstatálom, hogy a kormány a kis emberek érdekében nem cselekszik, hogy különösen a legfontosabb dologban, a mely ma egész Magyarországon najiirenden van, a földadó fokozatossá tételében nem honorálja a nagy tömegek vágyát és kívánságát, akkor nem bizalommal, hanem bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt és nem adom meg neki az eszközöket arra, hogy ilyen módon tovább kormányozzon, szerintem tovább nyomorgassa ezt az országot. De, t. ház, a miért én különösen felszólalni bátorkodtam, az az, hogy a vita során a kormánynak első és leglelkesebb védője, gróf Batthyány Tivadar ur november 18-iki beszédében a többek közt a következő állitást koczkáztatta meg : Nem áll az, a mit bizonyos eUenzéki lapok mondanak, hogy belőlünk a szocziális érzék hiányzik ; ellenkezőleg állítja azt, hogy annyi szocziális érzékkel parlament és törvényhozás még sohasem birt, mint ez a mostani. (Felkiáltások balfelől : Ez igaz I Ugy is van !) Élénk helyeslés, természetesen a szélső baloldalon. (Felkiáltások : Ez igy is van !)