Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

37í. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 189 síinknek nagyon sok módja van; szerveznünk kell kifelé és befelé pénzügyi politikánkat, kivitek forrásaink Anglia, Amerika és Francziaország felé meglehetősen ellanyhultak, azokat meg kell erősítenünk, meg kell erősíteni magunkat Ausztria gazdasági befolyásával szemben, önálló kereskedelmi és gazdasági összeköttetéseket kell keresni, ugy kelet, mint nyugat felé, szervezni kell bent hitelpolitikai életünket is. Nagyon sok oly adat áll a kormány rendelkezésére, a melyet egy kis jóakarattal, épen a kormányt támogató többség támogatásával meg lehet oldani. (ügy van!) Áttérve a zálogleveleinkről szóló 1876: XXXVI. törvényre, ez a törvény megengedi és kötelezővé teszi a záloglevelek és állampapiroknak biztosítékul való elfogadását, azonban nem mondja meg határozottan, hogy ezek az állampapírok magyar állampapírok legyenek, ezt a törvényt tehát állampapírjaink tekintetében szintén kedvezően lehetne módosítani. (Ugy van!) Hogy állunk a biztosító társaságok díjtartalékával ? (Halljuk! Halljuk!) Ugy, hogy itt is elhelyezhetők a díjtartalékok állampapírokban, azonban a törvény itt is nélkülözi ennek kötelező kimondását, hogy ezen díjtartalék bizonyos mértékben magyar állampapírokban fog elhelyeztetni. Plósz Sándor volt igazságügyminiszter urnak van ide vonatkozólag egy 1900-ik évi tervezete, a mely 50% erejéig kötelezővé teszi magyar állampapírok alkalmazását. Azonban érthetetlen indokokból akkor maguk az illetékes biztosító társaságok tiltakoztak ezen tervezetnek törvénynyé válása ellen. A nagy, hatalmas Francziaország, a mely igazán milliókra menő kereskedelmi és fizetési mérleggel dolgozik, kötelezőleg kimondotta, bár nincs reá szüksége, hogy pénzintézetei, hitelszövetkezetei, biztosító intézetei bizonyos perczen tig kötelesek franczia értékpapírokat vásárolni. Ilyen eszközöket hitelügyünk súlyosabb érintése nélkül mi is alkalmazhatnánk. Közre kell működnie a kormánynak abban is, akár a mostani Osztrák-Magyar Banknál, akár a remélhetőleg legközelebb felállítandó önálló magyar jegybanknál, hogy a lombard-kamatlábat egyenlő mértékben állapítsák meg a rendes kamatlábbal. Ez által lehetővé teszszük azt, hogy értékpapírjainkat a nagyközönség inkább vásárolhassa, és hogy szükség esetén pénzt csinálhasson ebből, s ne kelljen neki magasabb kamatlábbal lombardiroznia. Beck Lajos t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy a magyar jelzálogkölcsönöknek alig egy negyedrésze, vagy valamivel több a konverzionális. A német Hypotheken-Gesetz 50—66 perczentig kiterjeszti a föld értékének záloglevelekben való megbecsülését; a mi záloglevéltörvényünk csak 50 perczentig engedélyez ily kölesönöket. Azonban épen a magyar állampapir értékének megóvása szempontjából vigyázni kell arra, hogy a záloglevelek bonitása ne csökkenjen ezen 50 perczent kiterjesztésével. Wekerle Sándor igen t. pénzügyminiszter ur kilátásba helyezte a konverzionális kedvezménynek minden irányban való megvalósítását. Ez, t. képviselőház, a kisemberek érdekében történik. A kisemberekről szólva, reá kell térnem egy nizusra, a mely épen a függetlenségi padsorok tájékáról hangzott el. Azzal az irányzattal, a mely a kisemberek helyzetének megkönnyítését tolja előtérbe, minden tekintetben egyetértek. Azonban van olyan javaslat is a szőnyegen, a mely épen a kisemberek hitelképességét akarja megszorítani. Hogy reáutaljak, Nagy Emil igen t. képviselőtársam épen a múlt költségvetési vita alkalmával foglalkozott a kisgazdák és speczialiter a kisemberek szenvedő váltóképességével, megszorítani akarván azt. Akkor, mikor már a váltó mintegy általános fizetési eszközzé és nemzetközi forgalmi intézménynyé vált, s akkor, a mikor már a váltónak nemzetközi kodifikácziójáról is van szó, ilyen intézkedések behozatalát nem tartanám helyesnek. Igaz, hogy nagyon sok visszaélés történt már ezen a téren, de épen a kisemberek, a kisgazdák kiheverték azt a gyermekbetegséget. Ma ezen gyermekbetegségen túlesve, a mankó politikáját akarják meg valósítani, akkor, a midőn megfosztjuk őket a váltónak, mint forgalmi eszköznek előnyeitől. Vissza fogjuk őket helyezni ezen javaslat értelmében egy 50 év előtti állapotba, s miután a kereskedelmi és forgalmi viszonyok megkívánj ák a váltónak újra való behozatalát : akkor, ha ezen javaslat és ezen irányzat csakugyan törvényerőre emelkednék, 10—20 esztendő múlva újra ki kellene azt a gyermekbetegséget állaniok azoknak a kisembereknek, a kiknek érdekében indult meg ez az egész nizus. Abban az irányban, hogy a kisterhek helyesebb beosztása iránt mindenben egyetértek t. képviselőtársaimmal. Hiszen, ha tekintetbe vesszük azt, hogy épen a fogyasztási adók terén, a mely adók mintegy 180 millió koronára tehetők, 75%-ot a kisemberek fizetnek, illetőleg keresetüknek 75%-át fordítják a legszükségesebb élelmi és szükségleti czikkek fedezésére, holott a közéj)osztály e czélra csak 35%-ot költ jövedelméből, a felső osztályok pedig csak 10%-ot; akkor igazán természetes az a törekvés, a mely a kisember terheinek megkönnyítését czélozza. Itt rá kell térnem egy általam már régebben hangoztatott kívánságra, a melyet a t. pénzügyminiszter ur nem akczeptált és azt hiszem, ma sem fog akozeptálni. Eá akarok térni a földadó kérdésére. (Halljuk !) A földadó tekintetében üdvös reformokat, újításokat tervez az uj javaslat. Hiszen kell is. A mikor a 25%-os kulcsot tekintjük, a mely nagy átlagban 10%-nak felel meg, akkor látjuk azt, hogy épen a maximális adótételeket az adókataszternek téves, hogy ugy mondjam, rosszindulatú felvétele kapcsán a kis emberek fizetik. Mintegy fél százalék és száz százalék közt ingadozik ez az adótétel. Vannak olyanok, és sajátságos, épen a nagyobb birtokosok közt, a kik tiszta jövedelmüknek csak fél százalékát fizetik földadóban, mig épen a kis embernél a tiszta jövedelemnek majdnem száz százaléka megy rá a földadóra. Én annak daczára, hogy t. a pénz-