Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

190 374. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. ügyminiszter ur kijelentette, hogy a progresszivitást a földadó terén nem ismeri, ma isjkénytelen vagyok ragaszkodni felfogásomhoz. Épen régi törvényeink azok, a melyek e tekintetben példát statuálnak. Elég hivatkoznom a ház- és házosztályadóra, a melynek terén régi törvényeink három fokot állapítanak meg. Mezőfi Vilmos: A fokozatos földadót nem akarják ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Akkor, a mikor nekünk mindig 50 millió adóhátralékkal kell dolgoznunk, az adózó polgároknak további adókkal való sujtása egyáltalában nem indokolt. Nagy György: Fokozatos földadó kell. Attól félnek, mert az igazságos. Ábrahám Dezső: Az uj adótervezet is 600 koronában állapitja meg a létminimumot. Nem akarok Angliára hivatkozni, a melynek létminimuma 3800 korona, vagy a gazdag Poroszországra, a hol 1080 korona a létminimum, vagy Ausztriára, a hol 1200 korona. Nálunk, a mi sajátos nyomasztó viszonyaink közt, a hol iagzán csak a legkisebb mértékben tudja a szegény ember kielégíteni szükségleteit, a 600 korona létminimum igazán nagyon nyomorúságos. Molnár Jenő: A fizetéstelen fogalmazók kevesebbet kapnak! Ábrahám Dezső: Nagyon jól tudjuk, hogy nem a hivatali fizetésekből élnek, de más forrásokból. (Mozgás.) Tisztességes forrásokból. A létminimum tekintetében felmerült az a kifogás, hogyha 600 koronán felül volna a létminimum, akkor sok adóképes alany kisiklanék. De ne feledjük, hogy épen a mai súlyos adózási törvények azok, a melyek ráutalják az embereket, hogy bizonyos jövedelmek eltagadásába menjenek bele. Ha becsületes, méltányos adótörvényeket fogunk megállapítani, ha az adózási kulcs kisebb lesz, mint a mostani, akkor nem lesz szüksége a polgároknak, hogy adóeltitkolást gyakoroljanak, és akkor a 600 korona létminimum nem jár azzal a veszedelemmel, hogy az adóképes alanyok egész köre kimarad. Nagy György: A 10.000 holdasok is fizessenek ! Muzsa Gyula: A bankokról beszélj ! Ábrahám Dezső : Még nagyon röviden kitérek egy most, a legújabb időben felmerült irányzatra, ha ugyan így lehet nevezni, mert hiszen voltaképen ilyen a mostani képviselőházban, épen a függetlenségi pártban nem tapasztalható. Azonban lehetetlen elzárkózni az elől, hogy épen ezen irányzat hirdetésével szemben ellenkező álláspontra ne helyezkedjünk. Mindazok, kik a függetlenségi és 48-as párt kötelékébe tartoznak, épen ezen párt 48-as jellege alapján is más álláspontra, mint a tiszta liberalizmus álláspontjára nem helyezkedhetnek. Én azt hiszem, kijelenthetem, hogy függetlenségi és 48-as képviselő más szellemben, mint liberális szellemben nem munkálkodhat, mert épen ez képezi a 48-as törvények alaptételét. Molnár Jenő : így kellene lenni! Zlinszky István : Nem a régi liberalizmust értjük! (Zaj.) Nagy Emil : A régi, az a bankárliberalizmus ! Molnár Jenő: Hol volt akkor Nagy Emil ? (Nagy zaj.) Én mindig itt voltam ezen az oldalon. (Nagy zaj.) • Elnök : Csendet kérek. Nagy György : Nem lehet a liberalizmust osztályozni. Vagy liberális valaki, vagy nem. (Zaj.) Ábrahám Dezső: Nem azért hoztam fel ezen dolgokat, hogy ellenszenvet keltsek akár a házban, akár a házon kivül, mert hiszen legjobb meggyőződéssel vagyok minden olyan törekvés hive, a mely a kisemberek sorsát elősegíti (Helyeslés.) és' épen azt tartom, hogy e tekintetben nem az elválasztás, hanem az egyesítés politikáját kell követnünk. (Helyeslés.) Nevezzük azt akár agrármerkantilizmusnak, akár merkantil-agrárizmusnak, elsősorban az a kötelességünk, hogy ezen politikában az igazi, becsületes szabadelvűség nyilatkozzék meg. És ilyen becsületes szabadelvű épen Nagy Emil t. képviselőtársam is, a kinek azt hiszem, semmiféle hátsó törekvései nincsenek, mint nincsenek egyetlen függetlenségi képviselőnek sem. Én azt hiszem, hogy midőn liberalizmusról beszélünk, azon 48-as liberalizmusra kell hivatkoznom, mely kell, hogy újra feléledjen, nem pedig arra, a mely valóságos ódiumot kelt a nemzet szemében. Nagy Emil: Helyes, ilyen értelemben mi is liberálisak vagyunk. (Zaj.) Ábrahám Dezső: Hiszen akkor volt legnagyobb Magyarország, midőn a liberalizmus álláspontjára helyezkedett, a külföld rokonszenvét akkor tudtuk legjobban megnyerni, midőn az egyházpolitikai küzdelmet vivtuk. Nagy embereket is csak olyanokat tudunk felmutatni, kik a teljes liberalizmus alapján hadakoztak ez ország érdekében. Csak egy tételre kell utalnom, a 48-as időknek egy eseményére, midőn Erdélyben nagyon sokan voltak, kik annak daczára, hogy rajongtak Erdély és Magyarország uniójáért, ellenezték az uniót épen azon szempontból, hogy a klasszikus liberalizmus hazáját, Erdélyországot önállónak, függetlennek és különállónak akarták megtartani épen a liberalizmus fentartása érdekében ugy Magyarországon, mint Erdélyben. Pedig akkor a két ország egyesítése óriási politikai horderővel birt. En azt tartom, hogy másként egyetlenegy 48-as képviselő sem gondolkozhatik, és nagyon szomorú volna, ha épen a függetlenségi párt kebelében az elválasztás, nem pedig a megértés politikáját követnők. (Helyeslés.) Szükségesnek tartottam ezt fölemlíteni, mert már napok óta illetéktelen forrásból azt hallja az ember, hogy itt frakcziók, blokkok alakulnak, melyek legélesebb ellentétben állnak egymással. (Ellentmondás.) Én ilyen blokkot sem a függetlenségi párt, sem a koaliczió keretében nem akarok