Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

188 374. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. jövőjét. (Helyeslés a baloldalon.) Olvastunk róla, hogy az idegen tőkének valamely tőkeszegény országba való bevitele gazdaságilag nagyon fontos és hasznos dolog, azonban ezen idegen tőke behozatala csak olyan esetben találhatja meg minden tekintetben létjogosultságát, a midőn nem forognak fenn azok az előbb emiitett éles ellentétek, a melyek Magyarország és Ausztria közt vannak. Itt utalnom kell a nem is olyan régen lefolyt olaszfranezia politikai kollizióra. A hatalmas franczia tőke óriási arányban volt érdekelve épen Olaszország állampapírjainak elhelyezésében és a mikor a délfraneziaországi politikai ellentét a két ország között kiütött, akkor a franczia hatalmas tőke épen politikai ellenszenvből és nem félve e lépésének gazdasági hatásától, halomszámra dobta vissza az olasz értékeket. Azonban Olaszország szerencsés helyzetben volt, mert népességének takarékossága, a kivándorlók által beküldött milliók és az évente csaknem 300 millióra tehető idegen forgalmi jövedelem abba a helyzetbe hozta, hogy gyorsan heverte ki ezt a csaknem válságos gazdasági krizist. Az olasz kormány kénytelen volt még az aranykiviteli tilalmat is behozni. A mi gazdasági önállóságunk kifejlődésének rettenetes akadálya pénzügyi szervezetlenségünk: Magyarországnak államadóssága mintegy öt és egy fél milliárdra tehető, a mivel szemben Ausztria államadóssága 10 milliárd. Ha a népességet és területet veszszük tekintetbe, ez az arány Ausztriára nézve szomorú, ha azonban a teherviselési képességet és vagyonosságot tekintjük, akkor az osztrák 10 milliárddal szemben Magyarországnak csak 2 milliárd államadóssággal kellene birnia. Nem arrogálom magamnak, hogy az önálló bank kérdését fényesen tudjam megvilágitani, de ismerve a pénzügyi körök véleményét, tudom, hogy a legnagyobb akadály az, hogy állami hitelleveleink elhelyezése a külföldön bennünket jjénzügyileg teljesen függővé tesz. Legyen szabad erre nézve egy pár részletes adatot felhoznom. (Halljuk ! Halljuk.!) Államadóssági kötvényeinknek, járadékzálogleveleinknek 34%-a van csak belföldön elhelyezve, 66%-a pedig a külföldön és ebből 32% Ausztriában van elhelyezve. 27%-ban részesedik Németország, 1'2% esik Angliára, a hátralevő a többi külföldi áUamokra. Ausztriának az osztrák jelzálogintézetek tekintetében a helyzete az, hogy jelzálogkölcsöneinek 75—85%-a van Magyarországon elhelyezve. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben a magyar pénzintézetek agilitása folytán a magyarországi pénzintézetek javára ez az arány megváltozott, de másrészt tény, hogy ipari és közlekedési czimleteinknek mintegy 65%-a van külföldön elhelyezve. Hogy mennyi kamatot, önkéntes adót fizetünk Ausztriának, ez kitűnik abból, hogy az összes külföldre fizetett évjáradékok, illetőleg kamatok czimén mintegy 350 millió korona folyik be Magyarországból és ebből 228 millió koronát kap Ausztria, a mely igy mintegy 63% arányában elégiti ki hitelszükségleteinket. Elismerem, hogy ilyen viszonyok mellett pénzügyi függetlenségünknek hirtelen megvalósítása látszólag bizonyos akadályokba ütközik, ezeket azonban erélyes és számitó pénzügyi politikával hamar le tudjuk győzni. Épen ezért rá kell lépni valahára az önálló független gazdasági politika terére. (Élénk helyeslés.) Arra kell igyekezni, a mit már br. Wodianer hangoztatott a 70-es években, mint bankszakértő, hogy t. i. egy állam pénzügyi állapota csak akkor helyezkedik szilárd bázisra, ha annak pénzügyi és jogi kérdései rendezve vannak, a polgárok takarékosak, szorgalmasak, megfelelő intelligencziával rendelkeznek. Láttuk azt, hogy akkor, a mikor mi politikai függetlenséget akartunk megvalósítani Ausztriával szemben, mindjárt előhozakodtak a pénzügyi nehézségekkel és azonnal érvényesítették Magyarországgal szemben azon gazdasági lekötöttséget, a mely alól a legutóbbi időkig nem akartunk, nem tudtunk kiszabadulni. Elég ebben a tekintetben arra mutatni, hogy a mikor már elmultak a politikai szenvedélyek és politikai szélcsend állott be, a mikor a gazdasági kiegyezési szerződés megkötése előtt állottunk, mennyi akadályt zuditott a nyakunkra Ausztria a gazdasági téren való előnyös j)ozicziószerzés tekintetében. Zálog- és hitelleveleinket halomszámra öntötte a piaezra, és voltak intézetek, a melyek milliókat vesztettek épen ezen záloglevelek visszaváltása miatt. Mikor pedig a kiegyezési szerződést megkötöttük Ausztriával — a mikor még fennállott a járadékadó a koronajáradék tekintetében, a mely 5% volt, — a koronajáradék és az osztrák koronajáradék közötti differenczia állandóan 4% volt, nem is számolva a mai háborús viszonyokkal, a mikor 91% felé közeledett a koronajáradék árfolyama. Azelőtt 96%-on alul sohasem sülyedt az osztrák járadék, daczára annak, hogy egyenlő kamatlábbal birt, mint a magyar és a mienk alig emelkedett felül a 92%-on. Azt mondták, hogy koronajáTadékaink Ausztriában járadékadó alá esvén, ez is befolyásolta az áremelkedéseket. Megkötöttük a kiegyezést, a melyben el lett törölve a járadékadó és azt tapasztaltuk, hogy ennek daczára sem alakultak előnyösen a magyar koronajáradék árfolyamai. így állunk a mi vezető zálogleveleinkkel és járadékainkkal és ez befolyásolja a többi magyar hitelleveleknek sorsát is. Nem akarok ebben a tekintetben direktívákat adni Wekerle Sándor pénzügyminiszter ur financzzsenialitásának, azonban meg kell találnunk azon orvosságot, a mely a magyar hitelleveleknek és a magyar értékeknek emelésére kedvező befolyással van. (Halljuk! Halljuk!) Mikor az önálló bank felállításának kérdése felszinre került, mindegyik illetékes faktor azzal hozakodott elő, hogy nem lehet azt megvalósítanunk, mert hiszen zálogleveleinket és értékpapirjainkat abban a perczben a nagyon is érdekelt külföld és különösen Ausztria majd visszazuditja a mi gazdasági területünkre, a mi óriási árfolyameséseket fog előidézni. Ez ellen védekeznünk kell. Védekezé-