Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

.374. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 185 tizenöten már a negyedik hónapja ülnek vizsgálati fogságban. Somogyi Aladár: Csak? Baloghy Ernő: Eressze ki a horvát bíróság őket, ha akarja. Supilo Ferencz: A letartóztatott emberek közül egyetlenegyet sem hallgattak ki eddig, kivéve a letartóztatáskor foganatosított első formai kihallgatást. Ez a formai kihallgatás főleg a naczionále felvételéből áll és abból a kérdésből, hogy szerb-e az illető ? volt-e a szeTb önálló párt gyűlésein, hol szerezte a szerb hősök képével ellátott poharakat és a szerb nemzeti és metropoliai jelvényekkel ellátott szőnyegeket. A letartóztatottak, még azok sem, a kik már négy hónapig ülnek a börtönben, ma sem tudják, hogy miért lettek letartóztatva és mily indokokon alapul az a gyanú, hogy ők felségárulók, valamint nem tudják azt sem, hogy mely tanuk és mivel terhelik őket. A bírósági végzésekben, melyek helybenhagyják a vizsgálati fogságot, csak az hozatik fel, hogy gyanú forog fenn, hogy egy forradalmi szervezet létezik és továbbá, hogy egy másik gyanú is forog fenn, és pedig hogy az illető tagja ennek a szervezetnek. Hogy mely okokon és konkrét eseteken alapulnak mindezek a gyanúk, erről nem szólnak a bírói végzések. Elnök : Eltekintve attól, hogy tulajdonképen véve ez az egész dolog autonóm jogkörébe tartozik Horvátországnak, azt még sem lehet figyelmeztetés nélkül elhallgatni, hogy a képviselő ur az ottani bíróságokat ilyen erős vádakkal terheli. Ez sehogy sem egyeztethető össze sem a parlamentarizmus fogalmával, sem a tisztesség érzetével. Épen azért a képviselő urat rendreutasítom, és ha így folytatja, kénytelen leszek tőle a szót megvonni. (Helyeslés.) Slipilo Ferencz : Hogy mily alaposak a gyanuokok, hogy a szerbek felségárulást követtek el, bizonyítják ezek a tények : Bekícs Péter kereskedőt annak az alapján, tartóztatták le, hogy szobája mennyezetén ez a felirat olvasható : »mindenki tartson azzal, a ki az övé« és »minden madár a maga csapatához«, mert ez a »mindenki tartson azzal, a ki az övé» és ez a »csapat« Rauch közegeinek magyarázata szerint Szerbiát jelenti. Ogrizovics erdészt akkor tartóztatták le, a mikor beismerte, hogy barátja Pribicsevics képviselőnek és nála egy névjegyet foglaltak le, melyen semmi sem állott. Kalember István kereskedőt azzal az indokolással tartóztatták le, hogy az ő vidékén senki sem tudott a szerbekről addig, a míg ő nem jött oda és egy képet koboztak el nála, mely a szerb önálló párt klubját ábrázolja a nemzetiegyházi kongresszuson. Egy lelkésztől Kosutics vizsgáló biró azt kérdezte, tagja-e a horvát-szerb koalicziónak és a mikor ő ezt beismerte, azt mondotta, hogy már ez is terhelő ránézve, mert hogy ez a koaliczió még most is együttdolgozik Kossuthtal Bécs ellen. Vranesevic kereskedősegédtől, a kit Kosztajniczán tartóztattak le, ezt kérdezte a KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXI. KÖTET. vizsgálóbíró : »Szerbnek érzi ön magát ?» — »Nemcsak hogy szerbnek érzem magamat, hanem igazi szerb vagyok«, — felelt a kereskedősegéd. »Hát ha igazi szerb vagy, akkor csak előre az igazi vizsgálati fogságba !« — Radovánovics kereskedőt azért tartóztatták le, mert egy képes levelezőlapon, melyet jegyeskorában küldött a feleségének, ez állt: »a büszke szerb leányzónak !<< önök, tisztelt képviselőtársaim, talán azt is kérdezhetnék tőlem : »Hiszen nem lesz ez, hanem lesz ott más valami is, a mit ezeknél az embereknél találtak vagy felfedeztek és a mi miatt bebörtönözték őket, mert hihetetlennek tetszik, hogy a huszadik században feltételezhető volna, hogy egy alkotmányos államban a fenti dolgok miatt eszébe jusson valakinek, polgárokat letartóztatni. És mégis Horvátországban ez ime lehetséges, és én nem akarok visszaélni az önök türelmével, hogy mind az ötven embernél felsoroljam ezeket és a hasonló szituácziókat, melyek alapján tönkreteszik őket. Ha csak egy atommal több volna ellenük ennél, azoknak a sajtója, a kik ezt a hajszát inszczenálták, háromszoros terjedelemben is szétkürtölte volna ezt a világba, mert ők maguk is nagy zavarban vannak ma, hogy mivel igazoljanak ennyi letartóztatást, a melyek hiába történtek, mert a czél, melyet elérni akartak, ez jjedig a horvát-szerb koaliczió megbontása és a nemzeti védelem megsemmisítése, nem éretett el. És miként bánnak a börtönben ezekkel a szerencsétlenekkel, tekintélyes emberekkel és nagyszámú családok fejeivel ? Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy eszökbe juttassak néhány sort egy ismert orosz, Krapotkin Péter herczeg memoirjaiból. ö sötét színekkel festi a Petropavlovszk erődöt, melyben annyi nagy orosz férfi szenvedett, mint Dosztojevszki, s amelybe Krapotkin Péter herczeg is belekerült. A petropavlovszki börtön súlyos életét ecsetelve Krapotkin herczeg azt is leirja, hogy ő müyen életmódot folytatott czellájában, s a többi között ezt mondja : »Hogy megőrizzem egészségemet és szellemi frisseségemet, addig mozogtam czelíámban, a mig kiszámitottam, hogy körülbelül hét versztet tettem meg.« A mi vizsgálati foglyaink legnagyobb része nem is mozoghat, mert hármasával, négyével, ötével vannak apró czelláikban, még pedig közönséges gonosztevők vannak velők együtt, s igy a mozgás lehetetlen. Krapotkin Péter herczeg mondja, hogy dohányzással is rövidithette az idejét. A mi »íelségárulóinknak« Zágrábban tilos a dohányzás is. Krapotkin Péter herczeg^mondja, hogy tudományos munkái Írásával is ölte az időt, s hogy igaz, hogy külön engedély kellettfahhoz, hogy tintát és tollat kapjon, de hogy egyébként minden fogolynak joga van egy kő táblához és palavesszőhöz, fii w\ A mi foglyainknak nemcsak hogy nem adnak tollat és tintát, hanem annyi kérés után még táblát és pala vesszőt sem adnak nekik. És tudják-e önök, hogy mit mond Krapotkin ? Azt, hogy szeretne elzárva lenni a legnyirkosabb pinczében,