Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

186 37í. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. hogy csak kenyéren és vizén éljen, de csak az olvasást és az irást engedjék meg neki. Karpotkin herczeg azt mondja, hogy minden reggel sétálni ment a börtön udvarán, a mi foglyainknak Zágrábban csak félórás sétát engednek meg minden második vagy harmadik napon azzal az indokolással, hogy sokan vannak a börtönben, s hogy ezért sorra kell várniok, hogy kettesével sétálhassanak minden nap egy félórát. Magától értetődik, hogy akkor is csak egy részük mehet ki minden nap sétálni. A bebörtönözött ember legrettentőbb büntetése, azok szerint, a kik ezt az életet ismerik, a semmittevés. És ezzel a semmittevéssel ölik meg a mi bebörtönözött] einket ugy fizikailag, mint lelkileg, tömlöczeikben. Csoda-e akkor, ha Kacsár jegyző kétségbeesésében, ezt kiáltotta a vizsgálóbírónak : »Hiszen én meghalok itt!«, mire Kosutics vizsgálóbíró czinikusan ezt válaszolta: »Majd én eltemetlek !« Miután a vizsgálat a végtelenségig húzódik, s már a negyedik hónapba is belenyúlt a nélkül, hogy kihallgatták volna őket, s a nélkül, hogy a vádlevelet megszerkesztették volna, a foglyok kétségbeesett lépésre határozták el magukat, hogy éhségsztrájkkal megszerezzék maguknak azt a jogot, mely megvan minden gonosztevőnek is, azaz : hogy egyszer már hallgassák ki, s állítsák a biróság elé őket. Nem csoda, hogy a foglyok erre határozták el magukat, ha tekintetbe veszszük, hogy néhányuknak már tönkrement a háza és a vagyona, hogy három kereskedő már csődbe jutott, s hogy tiz tanitó felesége néhány koronányi havi segélyből kénytelen élni. (Mozgás jóbbfdől.) Még csak azt kell hozzátennem, hogy a mi büntetőperrendtartásunk elrendeli, hogy a vizsgálatnak három hónap alatt be kell fejeződnie és hogy csak különös körülmények alapján kérhető külön kérvénynyel a vizsgálat meghosszabbítása. Nálunk pedig ebben a konkrét esetben a vizsgálat még meg sem kezdődött, s a meghosszabbítás sincs külön birói végzéssel megengedve. Mondtam, hogy néhány letartóztatott éhségsztrájkra határozta el magát. (Zaj.) Éhségtől kimerülten kórházba vitték : Milics lelkészt, a ki tiz napig éhezett; Pribicsevics Valérián tanárt, a ki hét napig éhezett; Oblakovies tanítót, Gajics kereskedőt, mig Vujaklija kereskedő betegségtől elcsigázva vitetett a börtönből a kórházba. Most ismét sok letartóztatott ember éhezik, csakhogy számukat nem lehet pontosan tudni, mert a dolgot minden lehető módon eltussolják és csak akkor lesz pontosan megállapítható, ha majd kórházba viszik ezeket az embereket. (Zaj.) Hogy Horvátországban milyen rettenetes állapotok uralkodnak Wekerle igen tisztelt miniszterelnök ur exponensének kormányzása alatt, a fenti szomorú tényekből is látható. Én pedig, tisztelt •képviselőtársaim, azért soroltam fel ezeket a tényeket — annak daczára, hogy a mi hivatalos köreink a független igazságszolgáltatás ürügyével függönyözik el őket, mert itt nem kompetencziákról, fórumokról és álláspontokról van szó, hanem a humanitás, kultúra és czivilizáczió legközönségesebb kérdéseiről. Ezekben a kérdésekben pedig a kompetenczia a közönséges igazságszolgáltatási fórumokról az egész humánus világra száll át. Ugron Gábor: Horvát igazságszolgáltatás Horvát törvény ! Supüó Ferencz: Tisztelt ház ! Én ebben az általános vitában történt felszólalásomban a horvátországi állapotokat jellemezve, különösen a szerb testvéreink ellen folyó üldözésnél állapodtam meg, mert az, a mi velük történik, valóban a mai rezsim eljárásának kulmináczióját képviseli a nép akaratával szemben. Ne gondolják, tisztelttársaim, hogy nemzeti és társadalmi életünk más terén jobban vagyunk. Hivatalnokainkat tovább üldözik egyre, a gyermekektől elveszik a stipendiumokat, mert szüleik a nemzeti ügy hivei; a vállalkozóktól és kereskedőktől elveszik a munkát és a keresetet, mert ők, s ha ők nem: testvéreik, sőt ha csak a rokonaik a nemzeti jogok harezosaira szavaztak ; az ország pénzét pocsékolják utazásokra, jutalmazásokra és parádékra; a nép képviselőinek nem engedik meg, hogy informálják választóikat a politikai helyzetről, mert a nyilvános gyűléseket sorra betiltják. Lapjainkat a kritika legenyhébb szaváért könyörtelenül és törvényellenesen elkobozzák. S mig a népjogok harczosaival szemben igy járnak el, addig dr. Frank József híveinek segítségével, a kiknek minden gyűlését megengedik, valóságos maffiákat szerveznek, melyeknek az a czéljuk, hogy a hatósági közegek védelme alatt támadják polgárainkat, terrorizálják munkásainkat, szétverjék megyegyűléseinket és mindenféle kihágást kövessenek el az országban. És miután a maffiával való ezen kísérlet még sem sikerült, a rezsim segítői arra a gondolatra jutottak, hogy a monarchia és a dinasztia a Balkánon való nagy érdekeinek védnöksége alá helyezik, s hogy ezzel a visszaéléssel érdeklődést keltsenek a nép széles rétegeiben, s a maguk provokatőri és romboló munkáját államszükség gyanánt tüntessék fel. Hogy az irónia teljes legyen, e banda vezérei felkérték a hadügyminisztert, adjon nekik fegyvert, municziót és katonai instruktorokat, s ebben a várakozásban rombolással és zavargással gyakorolják magukat Zágráb utczáin az éjszaka sötétségének leple alatt. Az a kormány és segítőtársai, a mely ilyen eszközökhöz nyúl, már előre el van kárhoztatva és ő is tudja ezt és épen ezért nem engedi meg a népnek, hogy a horvát országgyűlésen törvényes képviselői utján folyást engedjen elkeseredésének azon igazságtalanságok és törvényellenességek miatt, melyeket tűrni kénytelen. Tiszcelt ház! Én semmit sem kívánnék oly nagyon, mint azt, hogy ezt a horvát országgyűlést is oszlassák fel és újból ejtsék meg a választásokat, hogy e monarhia legmagasabb tényezője is meggyőződjék, hogy a mi szavaink, a mi panaszaink nem holmi dacz eredményei, sem pedig kívülről