Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-373

373. országos ütés 1908 november 20-án, pénteken. 177 lesz a talpfára az áüamvasutaknak szüksége. Ennek következtében természetszerűié"' a versenytárgyalás kihirdetése alkalmával a gazdaságossági sorrend, ugy alakult, a mint az illető ajánlattevő a maga ajánlatát megkonstruálta, de a mikor átszámitásokra került a sor, akkor egészen más eredményeket kaptunk, hiszen ha valaki Gyergyó-Szent-Miklósról Nagyváradra tesz aján- . latot, egészen máskép alakul a helyzet, mintha Zágrábba kell a fát szállitania. Ezek az átszámítások azután azt eredményezték, hogy az államvasutak közegeit is meggyanúsították, nem tudván azt, hogy más árak keletkeztek az átszámítás folytán, mint a mit az illetők maguk állítottak föl. Már most a miniszter ur azt az eljárást rendelte el, hogy ezek az átszámítások megszüntetendők, mindenki fix helyre teszi a maga ajánlatát, közöltetett mindenkivel az ajánlati nyomtatvány minta alakjában is, hogy 12 fillér önkezelési szállítási költség számítandó hozzá az ő feladó áüomásáról a leadó állomásig, t. i. ez az államvasutak önkezelési díjtétele kilométerenkint. Közölve lett egyúttal az is, hogy az illető helyiérdekű vasúttal szemben, — ha t. i. helyiérdekű vasúti vonalról van szó — mely egységdij tétele van az államvasutnak a rezsi-szállításoknál. Ilyképen meg lett mondva, hogy a tölgy talpfa csak magyar államvasuti állomásra szállítható, hozzáadva a szállítási költséget, és meg van mondva, hogy a bükk-talpfa csak magyar államvasuti telitő telepre szállítható be, a mely telitő telepek közül mindenkinek joga van oda szállítani, a hova neki a szállítás a legolcsóbb. Ennek következménye t. ház, hogy a versenytárgyalás alkalmával a legegyszerűbb módon sorrendet lehet megállapítani a szállítás tekintetében és az fogja megkapni, a ki a legolcsóbb. (Elénk helyeslés a jobb és a baloldalon.) Ez az eljárás kizár minden közbenjárást; ez az eljárás a kis erdőbirtokosok érdekében is van, mert ilyképen általuk egy évre is lesz ajánlat teendő ; ez az eljárás csak egy korrekturát igényel majd és ez az, hogy vannak a perifériákon erdőbirtokok, a hol fontos nemzeti érdek azokat a kis erdőbirtokosokat támogatni a nagy vállalkozó ellen is, hogy azok is vállalkozhassanak. Csak a Székelyföldre utalok, a melynek erdőgazdasága itt sokszor szóbeszéd tárgyát képezte, a hol a kisgazdák szövetkezése révén azokat bele lehet vonni bizonyos szállításokba is, természetesen abban a legolcsóbb árban, a melyet más szállító versenytárs ajánl. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszem, ezt az eljárást kifogás tárgyává tenni nem lehet. (Ugy van ! a jobb és a baloldalon.) A talpfa-kérdés kapcsán még egy kérdés van, a mely szintén sok gyanúsításra ad alkalmat. Ez nem ugyan a talpfa, hanem a tűzifa kérdése, de egy kategória alá tartozik. Itt egy esettel áüunk szemben és ez a Laroche és a Darvas-czég esete Biharmegyében. Ha tudnék más esetet, azt is sorra előadnám a t. háznak, mert teljesen tiszta helyzetet kell teremteni ezekben. En tehát csak 1 azokkal foglalkozom, a melyek ismeretesek élőt- I KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XSr. KÖTET. tem, mint panaszok és gyanúra alkalmat szolgáltatók. (Halljuk! Halljuk !) A Laroche és Darvas-czég folyamodott a miniszter úrhoz tűzifáért, talpfáért. Ez Bihar vármegyének súlyos nemzetiségi viszonyok között élő vállalata, a hol a közgazdasági viszonyok a lehető legszomorubbak. Maga a képviselő ur is ismerni . fogja e viszonyokat. Farkasházy Zsigmond: ügy van! Nagyon szomorúak ! Szterényi József államtitkár: Ez a czég folyamodott a miniszter úrhoz, hogy talpfát és tűzifát versenytárgyaláson kivül adjon neki. Ezen kérését az előbb emiitett okokból támogatta a hatóság, és a főispán igazolta ezen súlyos viszonyokat. Daczára ennek el utasíttat ott, mert a miniszter urnak az az álláspontja, hogy versenytárgyaláson kivül semmit nem ad ki. (Általános élénk helyeslés.) Ez az egyedül tiszta munka, igenis, t. ház. Bárminő érdekek szerepeljenek, csak versenytárgyalás folyamán vehetők tekintetbe. Ez a czég azután a versenytárgyaláson részt vett, de az államvasút nem javasolta az ő részére a szállítás megadását. Ugyanakkor a főispán egy előterjesztéssel élt a miniszter úrhoz, utalva ismételten azon súlyos viszonyokra, a melyek ezen czég ajánlatának figyelembe vételét indokolják. Társminisztériumok is igazolták a helyzet súlyos voltát, ugy. a mint a főispán előadta és ennek alapján, miután — ismétlem — nemcsak az államvasutaknál, de magában a minisztériumban is minden szállítási ügy bizottságilag teljes nyilvánossággal tárgyaltatik, a tűzifa-versenytárgyalás is az illető miniszteri bizottsághoz utaltatott, a hova a főispán előterjesztése is került ezen tárgyalás alkalmával véleményezés • végett. T. ház ! Leszek bátor röviden rámutatni, — méltóztatnak látni, hogy titkunk nincs — hogy abban a bizottságban, a mely a vasúti szakosztály főnökének elnöklete alatt — mert az ügy a vasúti szakosztályhoz tartozik — az iparfejlesztési osztály, a számvevőség és a vasúti és hajózási főfelügyelőség képviselőinek részvételével tárgyalta az ügyet, a midőn letárgyaltatott az ajánlati tárgyalás ügye, mi történt. (Olvassa): »Élőadó ezután áttért a javaslat részletes ismertetésére, a melynek folyamán felveti azt a kérdést : méltánylandónak tartja-e a bizottság a Bihar vármegye főispánjának felterjesztésében a La Eoche és Darvas-czég ajánlata érdekében felhozott okokat. A számvevőség helyettes főnökének véleménye szerint — ez Loósz István — az ajánlat egységárai megengedik, hogy az a Máv. javaslatának keretébe beillesztessék. A bizottság a vármegye főispánjának felterjesztésében felhozottakat a maga részéről méltányolni kívánná annál is inkább, mert nevezett czég egységárait elfogadhatóknak találja. Ez okból az osztály által előterjesztett javaslathoz az elnöklő miniszteri tanácsos indítványára olyan módosítással járul hozzá, hogy a czég a két utolsó évben, vagyis 1911. és 1912. években csak I 70—70.000 köbméter hasábfa száUitásával bizas23