Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-373
178 373. országos ülés 1008 november 20-án, pénteken. sék meg és a Máv. által fedezetlenül hagyott mennyiség érintetlenül maradjon. Az osztály javaslatát a bizottság egyebekben magáévá teszi.« íme, igy néznek ki azok a panainaillatu ügyek, a melyekért a közvélemény előtt megvádoltatik az igazgatás és liangsulyozandónak tartom, t. ház, hogy ezen ügyben sem járt közben soha egyetlen képviselő sem ; ez az ügy kizárólag ezen alapon intéztetett el. Ezzel végeztem volna Farkasházy Zsigmond t. képviselő urnak a talpfákra vonatkozó állításaival és azt hiszem, hogy bebizonyítottam itt a házban és a t. ház utján az egész nyilvánosság előtt, hogy ezen ügyek ugy mint minden egyes munka a legtisztább, a legkorrektebb módon kezeltettek, és kezeltetnek és semmi más szempont, mint maga az ügy és az államvasút érdeke, nem szerepel. (Élénk helyeslés.) Rátérek egész röviden a t. képviselő urnak egy állítására, a melyet azért emlitek még fel, mert a közönség szélesebb rétegét foglalkoztatja, értem a vagonok kérdését. (Halljuk I Halljuk!) A t. képviselő ur beszéde folyamán a kormányt támadta vagonliiány miatt, azt állítván, hogy 19.000 vagon szükséges . . . Farkasházy Zsigmond: 1906-ban ! Szterényi József államtitkár: . . . volt szükséges és a miniszter ennek daczára csak 10.000 vagont szerzett be, vagyis a kormány nem teljesítette a szállító közönség iránt tartozó kötelességét, mert ezzel az eljárással állandó vaggonhiányra szolgáltatot okot. T, ház! A jelenlegi kormány vagonbeszerzése azon két és háromnegyed év alatt, a mióta a jelenlegi kormány viszi az ügyeket, háromszorosan haladja meg a korábbi évek beszerzéseit, ha az utolsó 5 évet vesszük alapul. De méltóztassék figyelembe venni, hogy ha bárminő nagy volna a vaggonszükséglet — mellékesen megjegyzem, hogy most felényivel kisebb a hiány, mint a múlt években volt és panasz alig hallható ; (Mozgás) itt-ott igen, a melyeket gyorsan orvosolhatunk — de bármilyen nagy volna a vaggon-szükséglet, lehetetlenség volna általában oly arányú vaggonbeszerzésről gondoskodni, a mely négy-öt hónapi szállítási határidőn belül az összes szükségletet kielégítse, mert ez oly tőkeberuházást igényelne, t. ház, a melyet hét-nyolez hónapig hevertetnünk kellene. Teljes lehetetlenség oly országban, mint a mienk, a hol a főforgalom négy-öt hónap alatt bonyolódik le, ezt az egész szükségletet most eg}^szerre beszerezni, (ügy van!) A legnagyobb könnyelműség volna ez az állam pénzügyi helyzetével szemben, eltekintve attól, hogy a magyar állam forgalmi viszonyai sem engedik ma már oly számú vaggonok beszerzését addig, a míg a törvényhozás által megszavazott beruházásoknak folyamatban lévő munkálatai, két-három év alatt, befejezést nem nyernek. (Helyeslés.) T. ház ! Ha több vaggont szereznénk be, mint a mennyit a magyar állam forgalma elbir, súlyosbítanék a helyzetet, mert oly súrlódás állana elő vaggonok tekintetében, a melyet lebonyolítani nem volnánk képesek. (Mozgás.) \ p;| | Hozzájárul, t. ház, hogy az államvasutaknál a vaggonszükségletnél sürgősebb szükségletet kell fedeznünk, nevezetesen a mozdonyszükségletet. Lehetnek vaggonjaink bármily mennyiségben, ha mozdonyparkunk a forgalmat nem bírja lebonyolítani, a vaggonokat nem tudjuk forgalomba hozni és igy ismét csak minden előrelátás nélkül való költséget csináltunk volna, a mi, azt hiszem, nem áll az ország érdekében. (Ugy van! Ugy van!) Végzek, t. ház, csak a képviselő urnak még egy megjegyzésére kell reflektálnom. Fentartom magamnak, hogy a kereskedelemügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál a különböző oldalról felhozott egyéb megjegyzésekre is reflektáljak ; csak egyről kell még megemlékeznem, mondom, a menynyiben 24 óráig sem szabad nézetem szerint a magyar közönséget tájékozatlanul felvilágositatlanul hagyni egy olyan állítással szemben, a mely tévedésből indult ki. . . Ráth Endre : Rosszakaratból! Szterényi József államtitkár: Lehet, hogy gyakran rosszakarat is van benne, de száműznünk kell mindenesetre a félreértéseket és fel kell világositanunk az országot. Ez a t. képviselő urnak az az állítása, hogy (olvassa) : »Ugyanesak a kereskedelemügyi tárczához tartozik egy másik odiózus tétel: az újságok szubvenczionálására fordított, úgynevezett államvasuti irodai és berendezési költségek. Emlékeztetem a t. házat arra, hogv annak idején kimutattam, hogy a mikor a szabadelvű rendszer ellen ezen tétel miatt olyan heves ostrom indíttatott, akkor ez a tétel két és fél millió korona volt. Ma pedig, mondja tovább a képviselő ur, a sajtó befolyásolására fordított két és fél millió korona felszaporodott három és fél millióra. Ez egészen bizonyos, ugy mondja, méltóztassék a kereskedelmi költségvetést megnézni, ott 3 és fél millió koronával szerepel irodai szükségletek czimén a sajtó felvilágosítására szolgáló összeg, inig azelőtt ez csak két és fél millió korona volt. Ez el van ismerve az indokolásban is, méltóztassék csak átolvasni.» T. ház! Oly súlyos vádat méltóztatott a t. képviselő ur ebben mind a minisztériummal, tehát a kormánynyal, mind a sajtóval szemben hangoztatni, hogy ezt fel nem világositani, azt hiszem, súlyos mulasztás volna. Hát a t. képviselő ur tévedésbe esett. Nevezetesen az egész összegre nézve, a melyet a múlt évi költségvetés tárgyalásánál méltóztatott megtámadni, nem ezen a czimén mint ma, hanem hogy a minisztérium hivatali szükségleteinek czime alá mintegy — bocsánat a kifejezésért, nem a képviselő ur mondotta, de én nem találok hirtelen más kifejezést — becsempésztetett volna a sajtószolgálat díjazása. Ezzel szemben mi nyílt kártyákkal játszunk és a miniszter ur expresszis verbis beállította a költségvetésbe, hogy ez az összeg hírlapi hirdetésekre is fordittatik, illetve, hogy ebből láttatnak el a hirdetések költségei is. A múlt évben épen ennek
