Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-372

162 372. országos ülés 1908 november 19-én, csütörtökön. megállapítja, hogy a közvetlen haszonnal és előnynyel járó pénzügyi természetű kiadások az összes óriási teheremelkedésből csak 40 és fél millió koronát tettek ki, a többi kiadások pedig olyan természetűek voltak, a melyeknek közvetlen hasznát sem az állam maga, sem a nemzet, a nép nem érzi. Felszólalásom során lesz még alkalmam rámutatni, hogy azok a különbözetek, a melyek itt hiányoznak, müyen czélokra fordíttatnak és azokból talán meg méltóztatik tárgyilagosan állapítani, hogy az a 360 milliós teheremelkedés, a mely a koalieziós uralmat jellemzi, nem azon fontos közszükségletek kielégítésére fordíttatott első sorban, a melyeknek kielégítését megnyugvással lehetne fogadni. Ha pedig az éremnek másik oldalát vizsgáljuk és azt kutatjuk, hogy honnan kerül ki ez a 360 millió többkiadás, honnan vette a t. pénzügyminiszter ur a pénzt, akkor első sorban előttünk fog állani az az érdekesnek nevezhető tény, hogy a fogyasztási adók maguk 70 millióval emelkedtek. Somogyi Aladár (közbeszól). T \ Farkasházy Zsigmond: ön maga is megszavazott 40 millió szeszadóemelést. Majd méltóztassék megkérdezni a t. képviselő urnak a választóit, hogy mit szólnak hozzá. Somogyi Aladár: Ne fájjon magának azoknak a feje ! Farkasházy Zsigmond : Erre a 40 millió szeszadóemelésre ki kell térnem különösen azért, mert ebből fogom deriválni azt az állításomat, hogy az államháztartás egyensúlya ma már tényleg megrendült és nem tartatik fenn. Itt bátor vagyok emlékeztetni a t. képviselőházat arra, hogy a mikor a szeszadó emeléséről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, mindjárt a tárgyalások elején utaltam arra, hogy ez egy olyan képtelen törvényjavaslat és olyan helytelen időben lett ide terjesztve, hogy abból törvény sem most, sem később nem lehet. Akkor gúnyos mosolylyal méltóztattak fogadni ezen kijelentésemet. (Zaj a baloldalon.) Epén azt mondom, hogy igazam volt, daczára annak, hogy önök azt mondták, hogy azt a törvényjavaslatot Julius havában le kell tárgyalni és Isten tudja, mi történik az országgal, ha az letárgyalva nem lesz. Akkor megállapítottam azt, hogy az a törvényjavaslat szeptember 1-én, a mikorára az életbeléptetés tervezve volt, életbelépni nem fog. Ezen állításomat akkor a t. miniszterelnök ur tagadásba vette. Másodsorban állítottam, t. ház, hogy csakis Ausztriától függően fog ez a törvényjavaslat életbe léphetni, és mivel Ausztriában semmi kilátás nincs arra, hogy a szeszadóról szóló javaslat törvénynyé válhassék, ennélfogva sem szeptember 1-én, sem később, soha abból törvény nem lesz. Akkor nagy kétkedéssel — hogy más szót ne használjak — méltóztattak fogadni ezen állításomat. És mégis mit láttunk ? Láttuk azt, hogy a midőn teljesen alkalmatlan időben, Julius hónapban, midőn az érdeklődés a ház munkássága iránt megcsappant és már senki sem volt elkészülve arra, hogy egy ilyen fontos törvényjavaslat tárgy altassák : a javaslat tárgyalásának a végén előállott a miniszterelnök ur egy uj paragrafus indítványozásával, a mely az összes előző szakaszokat megszüntette, illetőleg felfüggesztette. És itt egyúttal egy közjogilag igen érdekes momentumra bátorkodom felhívni a t. ház figyelmét, arra t. L, hogy ezen, a miniszterelnök ur által utólag beterjesztett szakaszszal lett az első és példátlan precedens alkotva arra, hogy egy magyar törvény életbe léptetését nem mi, nem ez a törvényhozás állapítja meg, hanem az osztrák törvényhozás dönt arról, hogy egy törvény nálunk mikor léphet életbe. Erre eset még nem volt a magyar törvényhozásban. Arra igenis volt példa, hogy a magyar törvényhozás kimondotta, hogy akkor fogja életbe léptetni azt a törvényt, a mikor már Ausztriában is parallel törvény életbe lépett, de hogy az osztrák törvényhozásra bizta volna egy magyar törvény életbe léptetésének időpontját, arra eset még nem volt. De hiszen most nem is erről van szó. A tény az, hogy a miniszterelnök urnak el kell ismernie, hogy igazam volt akkor, a mikor azt állítottam, hogy ez a törvény szeptember 1-én életbe nem lép, mert saját maga volt kénytelen felfüggeszteni annak a törvénynek az életbe léptetését. De, t. ház, én ugyanakkor azt is állítottam, hogy az a törvény nemcsak szeptember 1-én, de egyáltalában soha életbe nem lép, mert az osztrákok nem lesznek abban a helyzetben, hogy az ottani nép-parlamenttel ezt a törvényjavaslatot elfogadtassák. Azt hiszem, méltóztattak olvasni, a — lapokban legalább hire jött — hogy a miniszterelnök ur tárgyalt az osztrák miniszterelnökkel hogy mi történjék már most, mivel abszolúte semmi kilátás nincsen többé arra, hogy az osztrák parlamenttel ilyen törvényjavaslatot elfogadtassanak és igy a javaslat életbe léphessen. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem is beszéltem még vele ! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond : Nem lett megczáfolva ez a hir. Rátérek majd arra, hogy ezek a dolgok milyen jelentőséggel bírnak a jövő alakulásánál. Mindezeknek konstatálása szükséges abból a szempontból, hogy rendes körülmények között egy kormányzatra nézve kudarcznak szokás nevezni, ha hetekig tárgyaltat egy törvényjavaslatot, a melyről előre megmondják ellenzéki oldalról, hogy abból nem lesz törvény, és a melyről kiderül, hogy tényleg nem lett belőle törvény. Már most, t. ház, én nem okvetlenkedésből hozom fel ezt a tényt, bár eléggé érdekes, hanem azért, hogy annak a költségvetésre és az ország államháztartási helyzetére nézve igen fontos és jelentős konzekvencziáját levonjam és ez a konzekvenczia az, hogy az előttünk fekvő költségvetés tényleg deficzittel végződik. Mindnyájan