Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-370
120 370. országos ülés 1908 november 16-án, hétfőn. a kerületenkénti választással és hogy az inkompatibilitást bizonyos mértékben szorítsa meg. Midőn ezeket a belügyminiszter nr szíves figyelmébe ajánlom, egyúttal kijelentem, hogy miután a törvényjavaslatban sok üdvös intézkedést látok, azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés). Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, az általános vitát bezárom. Az előadó ur kíván nyilatkozni? Hoitsy Pál előadó : T. képviselőház! Kötelességemnek tartom, hogy igen röviden nyilatkozzam azokra a beszédekre, a melyek itt elhangzottak. Ertem azt, h képviselő urak, a kik a főváros egyes kerületeit képviselik, felszólalnak, és messzemenő kívánalmaknak adnak kifejezést, hiszen ez bizonyos tekintetben természetes dolog, a mivel ők, ugy hiszik, tartoznak saját választóiknak. De ha túlzásba mennek át, kötelességem itt különösen egy dolgot rektifikálni, a mit nem engedhetek szó nélkül elhangzani, azt t. i., hogy ugy tüntetik fel ezt a törvényjavaslatot, mint a mely a. fővárosnak igen keveset nyújt. (Halljulc! Halljuk !) E tekintetben különösen igen nagy dolgot produkált Polónyi Géza t. képviselőtársunk. Felsorolta, hogy hiszen mi az, a mit az állam ad ennek a városnak. Azt mondja, hogy az, a mit eg3 r szer és mindenkorra ad, nem több mint mindössze 5,800.000 korona, később azután már azt mondja: 5 millió koronácska, már akkor nem is korona. (Derültség.) Azonkívül azt mondja, hogy 1,900.000 korona az, a mi megint esztendőnkint a főváros javára esik. De megjegyzi, hogy ezzel szemben meg a főváros micsoda nagy áldozatokat hoz, a Margitszigeten még a vizet is ingyen fogja adni a botanikus kertnek, pedig ez esztendőnkint 10 —13.000 korona. Polónyi Géza: Ha dupla vízvezeték lesz! Hoitsy Pál előadó: De ott már azután azt mondja: ez mekkora tőkének felel meg, ez megfelel 200.000 koronának vagy többnek is. Igazsága van, de ha egyforma mértékkel méltóztatik mérni a t. kéj)viselő urnak, akkor necsak ott tőkésítse az esztendőnként felmerülő kiadásokat, a hol főváros rovására esik, hanem méltóztassék tőkésíteni azt is, a mit a főváros az államtól kap. Akkor egészen más számításokat fog kapni és akkor a t. képviselő ur egy véleményen lesz velem ós kell, hogy legyen, hogy itt igenis óriási nagy áldozatot hoz az állam a főváros javára. Mert hogy áll a dolog. Számítsuk ezt ki, még pedig az ő számításai alajrján. Szerinte is 5 millió koronát ad az állam egyszer és mindenkorra, de ad azután 1,900.000 koronát évente. Ennek a tőkéje pedig, hogyha azt 4 1 /g°/o-kal számítjuk, 41 millió korona. Ez az összeg tehát az, a melyet az állam ad. Ott van azután a hid, t. képviselőház! Erre azt mondja Polónyi Géza t. képviselő ur, hogy az nem, a főváros érdeke, hanem országos érdek. Ámde nem áll egészen így a dolog. Hogyha Buda ós Pest között és a főváros két oldala között egyetlen egy hid sem lenne, akkor igenis országos érdek, még pedig eminens országos érdek lenne ezt a hidat megcsinálni, mert akkor ez a hid összekötné a Duna balpartján lakókat az egész országban a Duna jobbpartján lakókkal. A Lánczhid építése pl. országos érdek volt, mert ez az országnak két oldalát kötötte össze. De a mikor egy közlekedési vonal már meg van, Budapesten több vagy kevesebb hidat építeni, ez már csak kényelmi szempont a legnagyobb mértékben és nagyon kevés benne az országos szempont, ez inkább a főváros közönségének elsőrangú érdeke. Ez a hid szintén belekerül 20 millió koronába, sőt a rendezéssel együtt fel fog menni 30 millió koronára. A Margitsziget megvétele 11 millió korona. Már most hogyha összeadjuk az 5,800.000 K-t, a 41 millió K-t, mint tőkésített összeget, a Margitsziget vételárát, vagyis 11 millió K-t, továbbá a hídépítésre szükséges összeget, ne vegyünk többet csak, csak 20 millió K-t, akkor is kijön 70 millió korona. Ennyi t. ház az az összeg, a melyet az állam a fővárosnak ad. Ez akkora összeg és olyan vagyon, a főváros szempontjából, a milyet még mióta Magyarország létezik, soha semilyen kormány a fővárosnak nem adott. Én nem akarok ezzel szemrehányást csinálni a fővárosnak. iSíem lobbantom azt sem a szemére, hogy mit kap, mert hiszen mellette vagyok, hogy megkapja, de nem engedhetem meg szó nélkül, hogy ezt valaki lekicsinyelje, vagy keveselje. (Helyeslések.) Polónyi Géza: T. ház! (Zaj.) Elnök: Mi czimen kíván a képviselő ur szólni ? Polónyi Géza: Félremagyarázott szavaimnak értelmét kívánom helyreigazítani. Elnök: Tessék szólni! Polónyi Géza: T. képviselőház! Csak igen röviden szándékozom az igen t. előadó ur felszólalására nyilatkozni. A tőkésítés tekintetében véleményeltérés van közöttünk. A t. előadó ur t. i. szememre veti, hogy akkor, a mikor én a főváros terhét tőkésítem, ugyanakkor az állam által nyújtott összegeket nem tőkésítem. Hát én elfogadom ezt a számítási alapot, azonban méltóztassék a t. előadó urnak figyelembe venni, hogy én statisztikai adatokból mutattam ki, hogy az 1,900.000 koronával szemben, a melyet az állam a fővárosnak évenként nyújt, 5 millió koronát halad meg évenként az az összeg, a melyet a főváros az állam által átruházott hatáskörben az állam helyett funkczióként teljesít. Hát én elfogadom a tőkésítést, az 1,900.000 koronának
