Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-370
118 370. országos ülés 1908 november 16-án, hétfőn. azáltal, hogy ezen két környék összeköttetik, a főváros egész környékének kifejlesztése még biztosítva nincs. A nagy körutat a Boráros-téren át hid építése által kellett volna a budai kikötő úttal összekötni. Époly fontos érdekek követelik ennek a hídnak megépítését, mint az újpesti kidét. Ott van a Lágymányos, a Ferenczváros, ez a népes városrész; ott egy egész gyárváros keletkezhetnék, melynek munkásait a Ferenczváros lakosai szolgáltatnák. Nem is akarok arra rátérni, hogy pl. a kelenföldi pályaudvart előbbutóbb úgyis a budai oldal főpályaudvarává kell majd kiépíteni, s igy e hid biztosítaná a Ferenczvárosnak és a Józsefvárosnak a közvetlen összeköttetést a budai részekkel. Azonkívül szerettem volna, ha a városrendezési programra nagyobb körre terjesztetett volna ki. Itt van a Rákóczi-ut rendezésének kérdése. Ha a külföldi Budapestre érkezik a keleti pályaudvaron, a Iiákóczi-uton keresztül megy a városba ós onnan nyeri az első impreszszióit. Mondhatom, hogy ezek az impressziók a Rákóczi-ut mai formája mellett nem nagyon kedvezőek. Vagy vegyük a Ferenczváros rendezetlen mivoltát és elsősorban azt, hogy a Ferenczváros, egész hosszában, a Vámháztértől kezdve a vasút által el van zárva a Dunától s emiatt az a városrész nem fejlődhetik. (Igaz! Ugy van a baloldalon) Már ezen törvényjavaslatban kellett volna biztosítani azt, hogy a Ferenczváros a vasúttól felszabaditassék és ezáltal a kereskedelmi kikötőnek alapja megvettessék. A budai részekre vonatkozólag pl. a II. kerületben a Fő-utczát említem. Ez a legfőbb közlekedési vonala a II. kerületnek. Azonban egynehány ház építésétől eltekintve ma is abban a karban van, mint volt 50 esztendővel ezelőtt. A III. kerületben ott van a Lajos-utcza, a mely lebonyolítja a villanyos-közlekedést, a mely ott csak nagy akadályokkal és sokszor emberélet árán bonyolítható le, olyan szűk az az utcza. Az I. kerületre térve, ott van a Vár rendezésének kérdése. A Vár királyi székhely, vagy hivatalok székhelye és még ma is anynyira visszamaradt a fejlődése, hogy míg 1870-ben lakosainak száma 10.000-et tett ki, addig alig van ma ott 6000 lakos. Itt is tervszerű városfejlesztési programmot kellett volna kidolgozni. Végül városrendezési szempontból kitérek még az Attila-körut rendezésére is. Az adómentességet, épugy, mint az előbb jelzett helyekre, az Attila-körutra is kiterjeszteni kívánnám. Igaz, hogy ezen törvényjavaslatnak 1, §-a épen az Attila-körut érdekében áldozatokat hoz. a mennyiben 2 millió korona fordittatik a kisajátításokra. Kovács Pál: Ez visszatérül! Szebeny Antal:... azonban, a mint Polónyi t. barátunk a tegnapelőtti ülésben említette — ez csak kölesönnek tekinthető és legfeljebb csak kamatveszteségről lehet szó. De, lehetne biztosítani jobban magának a tőkének visszatérítését is azzal, ha az Attila-körutnak az adómentességet megadjuk. T. i. ugy czéloztatik az Attila-ut rendezése, hogy a Szarvas-téren felüli rész a nyugati oldalon sajátíttatnék ki, a Szarvastéren, illetőleg a tabáni templomon aluli részen a keleti oldalon. Ez a czél. Ez máskép nem képzelhető, mint ugy, hogy a kisajátított telkek egyeseknek eladatnak építés czéljából. De csak akkor fog fellendülni az építkezés, és csak akkor fognak megfelelő házakat építeni, ha a közmunkatanács olcsón adja a telkeket, mert ha csak ugy adja el, a mint azok szabad kézből megszerezhetők, akkor semmi indoka sincs annak, hogy miért fejlődjék jobban az építkezés ott, mint egy másik vagy harmadik részen. Az óhajtott czél tehát igy nem fog eléretni. Nagyon jól ismerem a viszonyokat; ott lakom már 40 éve és tudom, hogy a kisajátítás alá nem eső részeken rendesen oly kezekben vannak a házak, hogy az illetők elég vagyonosak arra, hogy ne legyenek kénytelenek eladni az ingatlanokat, de nem elég vagyonosak arra, hogy három emeletes házat építsenek. Marad a régi állajmt: az egyik oldalon lesznek három emeletes paloták, a másikon pedig földbe sülyedt földszintes házak, ugy hogy meg vagyok róla győződve, hogy a kormány kénytelen lesz előbbutóbb az Attila-köruton az adómentességet megadni, de akkor az állami jaénzalap ebből hasznot nem huz, mert addig elkótyavetyélték a a telkeket az építkezés fellendülése érdekében és a kik megvették, azok veszik hasznát az adómentességnek, holott ha most megadná az állam az adómentességet, a fővárosi pénzalap a telkeket jó áron eladhatná és a 2 milliót biztosítani lehetne. (Mozgás.) Részben már meg vannak vásárolva a telkek. Még egy kérdés tartozik ide, a mely különösen a főváros jobbj)arti részére vonatkozik. Ez az alagút kérdése. (Ralijuk! Halljuk!) Az alagút a forgalom lebonyolítása tekintetében a Krisztina-térre ugyanaz, a mi a VI. kerületre nézve az Andrássy-ut, vagy a VII. és VIII. kerületekre nézve a Rákóczi-ut, a IV. kerületre nézve a Kecskeméti-utcza. Ott bonyolittatik le az összes forgalom.^Az alagút 1858-ban adatott át a forgalomnak. Összesen 882.000 K-ba került, tehát kevesebbe, mint az Andrássy-ut, vagy más nagyobb utcza kikövezése. És daczára annak, hogy az utakon vámmentesen, fizetés nélkül közlekedhetik a közönség, az alagúton 1858 óta, tehát ötven esztendő óta fizetünk az oda-vissza járásért 8 fillér vámot. (Igaz! Ugy van!) Milyen teher az, méltóztassék csak meggondolni. Égy öttagú család évi budgetjében legalább 100 K terhet jelent, a mi kisembernél, kis háztartásban jelentékeny teher. A.zt hiszem, ötven év alatt vállalat már rég kifizette
