Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-370
370. országos ülés 1908 november 16-án, hétfőn. 117 marad mögötte más magyar embernek. Ha vannak Budapesten polgárok, a Mknek magyar érzülete kifogás alá esik, azoknál nem a magyar nyelv tudásának hiánya a baj. (Helyeslés.) Budapest több mint 10 millió korona költséggel több mint 300 iskolát tart fenn ; ezekből az iskolákból nyelvben, jellemben, szivben és lélekben tiszta magyar érzületű nemzedék kerül ki. Hogy Budapest milyen érzületű, azt a legközelebbi múlt ellenállási küzdelmében is kimutatta, mert bár épen arra az időre esett az, hogy a főváros vezető tisztviselői nyugdíjba mentek és a törvényhatóság vezető nélkül maradt, azért az ellenállásban mégis megálltak helyüket a polgárok. Hiszen különösen kerületemre, a IT. kerületre utalok. A II. kerület 40 esztendő előtt nagy részben még idegenajku polgársága 1905-ben önérzettel utasitotta vissza a darabont minisztérium betolakodását és dicsőséggel vitte diadalra a függetlenségi lobogót, pedig ott egy darabont ügyvivővel kellett megküzdeni. Hivatkozom a IX. kerületre, a mely ugyancsak a darabontvilágban diadalra vitte a függetlenségi lobogót (ügy van! a baloldalon és jobbfelöl), sőt ez a négy kerület: a budai L, II. és III. és a IX. kerület, a melyek itt a fővárosban általában mindig ugy forogtak közszájon, mint német kerületek, az elsők között voltak azon kerületek között, a melyekben a függetlenségi zászló diadalra jutott. (Helyeslés.) Polónyi Géza: A IV. kerület is ! Németh Imre : A IV. kerületnek könnyű volt diadalt aratni, mert a IV. kerületnek jelöltje egy nevezetes kormányférfiu és különben is minden tekintetben elsőrangú egyén volt. (ügy van I ügy van I a középen.) A többi kerületeknél ismeretlen alakok voltak abban az időben, én is, mások is, mint politikusok nem voltunk ismert alakok. Elismerem, hogy vannak a fővárosban kozmopoliták, de ezek nem a magyarosodó elemből kerülnek ki, hanem azokból, a kik magyaroknak tartják magukat és a nyelvük is magyar. Sajnosán tapasztalom, hogy ez a törvényjavaslat nem mér egyforma mértékkel a balpartnak és a jobbpartnak az adómentesség és az anyagi kedvezmények kérdésében. A mint már előbb is nyilatkoztam, én bizom benne, hogy nem ez az utolsó szó és hogy egymásután fognak következni már most a többi kormányintézkedések, a melyek a főváros fejlesztését lesznek hivatva szolgálni. Ezen a téren nem is kivánok tehát nehézményekkel előállani. Csak rá akarok mutatni arra, hogy itt elhangzottak oly kijelentések, nem éppen a felszólalók, mint inkább a közbeszólók részéről, a melyekből azt lehet következtetni, hogy az az anyagi támogatás nem jókor jön a fővárosnak. Megengedem, hogy a múltban voltak hibák, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez idő szerint a főváros élén oly férfiak állanak, a főváros tanácsában oly férfiak ülnek, a kiknek van tudásuk, képességük, de akaratuk is alkotni, a kik fognak is alkotni és meg van az erejük és a képességük arra, hogy minden visszaélésnek gátat vessenek és hogy az az anyagi segitség, a mely a jelen törvényjavaslat utján a fővárosnak jut, el ne kallódjék. A főváros tisztviselői kara példás, megérdemü azt hogy a főváros ezt a segitő összeget rájuk bizza. Abban a reményben, a melyet már előbb is kifejeztem, hogy a fejlesztési intézkedések terén az V. kerületi intézkedések után a főváros jobb partja is sorra kerül, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés.). Elnök : Szólásra következik ? Csizmazia Endre jegyző: Szebeny Antal! Szebeny Antal: T. ház! Ebben a törvényjavaslatban jóindulatot tapasztalok a kormány részéről és konstatálom, hogy a székesfőváros boldogulását szolgálja. Igaz, hogy nagy kormányzati, sőt nemzeti érdekek kivánják, hogy a főváros olyan legyen, a milyennek egy fővárosnak lennie kell, hogy a vidék gazdasági élete és a nemzeti aspirácziók a fővároson vonuljanak keresztül, itt dolgoztassanak fel. Valamint a vér a szivben dolgoztatik fel, akként a nemzeti aspiráczióknak és a gazdasági élet egészséges fejlődésének is itt kell feldolgoztatniuk. Mivel ezen törvényjavaslatban foglaltakat a fővárosra nézve üdvöseknek tartom, előre is bátor vagyok kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Azonban egy szerény észrevételem van, hogy t. i. többet kellett volna adni és szervesebben lehetett volna a főváros fejlődését ezzel a törvénynyel biztositani. Igaz, hogy erre azt lehetne mondani, hogy a fővárosnak volna kötelessége e tekintetben többet tenni. De a főváros a 32—34 esztendővel ezelőtt történt egyesités óta különösen beruházásokra óriási összegeket fordított és most nemcsak pénze nincsen, de hatásköre sincsen, mert a fővárosi közmunkák tanácsának megalkotása által igen sok ügy, különösen a városrendezés és a hidak építése a főváros hatásköréből elvonatott. Azért szerettem volna én, hogy ha a kormány ebben a törvényjavaslatban megragadta volna a kezdeményezést, különösen épen azon ügyekre nézve, a melyek a fővárosi közmunkatanács hatáskörébe vannak utalva. Szerettem volna tehát egy nagyobb szabású tervezetet. Erre méltán azt lehetne ellenvetni, hogy az államnak utóvégre nincs annyi pénze, hogy ezeket a nagy kérdéseket egyszerre megoldja. Ha azonban a vízügyi beruházásokat busz esztendős programúiba lehetett beosztani és törvényben biztosítani, épugy lehetett volna a főváros fejlesztésére is egy tiz esztendős programmot megállapítani ós azt szukezesszive, fokozatosan keresztül vinni. Ezáltal a főváros fejlesztése sokkal szervesebb lett volna. Hogy milyeneknek képzelem én ezen törvényjavaslat feladatait, példákra hivatkozom. Megemlítem pl., hogy az újpesti híd megépítését (Halljuk! Halljuk!) teljesen helyes és józan dolognak tartom, mert ezáltal a hatodik városrész Óbudával összeköttetést nyer és a természetes forgalom lebonyolítása biztosíttatik. De