Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-370

116 570. országos ülés 1908 part nem is mindenütt van kocsiközlekedésre berendezve. Ennélfogva sokkal helyesebb lett volna ott annak idején középületeket emelni és közintézményeket létesiteni a Dunaszabályozással és a rakpartok kiépítésével nyert területeken, mintsem azokat lakóházak épitésére átengedni. Ha a Dunaparton középületek volnának, nem jönnénk minden alkalommal zavarba, a mikor uj hid építéséről van szó, hogy azt hova tegyük. Az Erzsébet-hid megépitése alkalmával miihókba kerültek a kisajátítások, mégis az odavezető vonal megtört, középületek estek áldozatul, beleesett az egész templom, és e mellett a hid a budai oldalon nekimegy a Gellérthegynek. Ha a Ferenc József-hidat valamivel lejebb teszik, nem megy neki a hegynek, azonban a régi szabályozás már elébe tette a vámházat; nem menne a hegynek a Margithid sem, ha valamivel lejebb épitik, mert a Pálffy-téren talált volna egyenes utat; az Erzsébet hidat sem kellett volna sokkal lejebb épiteni, hogy nekimenjen az Árokutczának. Igaz, hogy ez esetben a pesti oldalon lettek volna nagyobb akadályok, mert ott kellett volna több milliót befektetni a kisajátításba. Leginkább el volt hibázva nálunk a főváros fejlesztés akkor, a mikor a Duna partjait nem ugy használták ki, mint a hogy ki kellett volna használni. T. képviselőház ! Ha már megemlékeztem a hidakról, szót kivánok emelni az előadó ur azon indokolása ellen, a melyben azt mondja, hogy nálunk Budapesten aránytalanul több hid, több összekötő kapocs van a Duna két partja között, mint más nagy világvárosokban, az azokat átszelő folyamokon keresztül. T. ház ! Budapesthez e tekintetben más nagy világvárost hasonlitani nem lehet. A mi Dunánkat nem lehet hasonlitani a hozzá képest aránylag kicsiny Szajnához, vagy a bécsi Duna-csatornához. Ezek aránylag kicsi vizek a mi Dunánkhoz képest, és ha ott az ember az egyik partról át akar menni a másikra, alig, hogy rálép a hidra, már tul van a vizén, mig nálunk a Dunán való átkelés valóságos utazás számba megy. Hiszen tudjuk, hogy legalább 400 méter széles a Duna ott. a hol a legkeskenyebb. Az volna nálunk a leghelyesebb közlekedési politika, a közlekedési és a kereskedelmi forgalom igényeinek az felelne meg leginkább, ha a hidaknak egymástól való távolsága legalább is megközelítené azt a távolságot, a mennyi egy hídnak a hossza, vagyis minden 600 méterre volna így egy hid. Méltóztassanak csak megnézni, itt vagyunk mi a Vízivárosban és 1800 méter távolságra van a két hid egymástól. Ha a csavargőzös közlekedés megakad, — hisz nem minden ember bírja a villamos közlekedés költségeit — azt az utat, a melyet a Láncz-hidon 10 perez alatt végez el, a Margithidon keresztül jó másfél óra alatt teszi meg. (ügy van I Ugy van! a haloldalon.) Ez igy van, ez tény. Nem érzi ezt az a budapesti polgár, a ki a Duna balpartján lakik, talán azok sem érzik november 16-án, hétfőn. meg, a kik fiakkeren mennek át, és legfeljebb egy koronával fizetnek többet az utért, ha a Margithidon keresztül mennek, de megérzi ezt a másfél óra veszteséget, fáradságot és kerülőt az a szegény ember, a kinek a krajezárra ügyelni kell. Azért, t. ház, a fővárosban a Margithid és a Lánczhid között legalább egy hid, de két hid is elférne. Elismerem, hogy nemcsak ez az egy hid szükséges Budapesten ; nemcsak arra van szükség, hogy a II. és V. kerületnek összeköttetése legyen, hanem szükséges az a hid is, a mely e törvényjavaslatban foglaltatik, sőt szükséges egy hid, a mely az I. kerületet a IX. kerülettel köti össze, mert a népességi viszonyok ezt megkövetelik. (Helyeslés balfelől.) Nálunk ugyanis a hídépítés nem pusztán a közlekedési eszköz, közlekedési útvonal szempontjából ítélendő meg ; nálunk minden hid egyúttal a főváros fejlesztésének is egyik legjelentősebb eszköze. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Ezt is a tények bizonyítják. A régmúlt időkben, a mikor csak hajóhíd kötötte össze Budát Pesttel, Pesten minden a Belvárosban volt; Budának nagy területe daczára, a mostani Tabán és Báczváros volt a budai kereskedelemnek és iparnak központja ; ott volt élénkség és mozgalom ; ott vagyonosodtak a polgárok ; de a midőn a Lánczhidat felépítették és a hajóhíd elpusztult : a milyen arányban sülyedt az ipar és kersekedelem a Ráczvárosban, olyan arányban emelkedett az a Vízivárosban. Látjuk, hogy az Erzsébet-hid is nemcsak a pesti oldalon teremtett uj palotákat, hanem Budán is, az egész Dunaparton; a hidfő környéke egészen kiépült; A Ferencz József-hid úgyszólván egész uj városrészt létesített a Lágymányoson ; a Margit-hid a Lipót-körutat egészen kiépítette ; a budai oldalon is egymásután emelkedtek a három-négy emeletes bérházak ; mig a Lánczhid és Margithid közt a hidaktól 5—600 méter távolságra minden megmaradt a régiben. Itt van az V. kerületben az Országháza ; itt van három minisztérium ; itt van négy olyan első folyamodásu bíróság, a melyeknek hatásköre egész Budapestre kiterjed; vannak itt pénzintézetek s nagyobbszabásu kereskedelmi és gyári vállalatok (Igaz ! Ugy van!) és mindezen középületek és közhasznú intézetek daczára is itt, épen az Országház környékén, csupa puszta telek van, csupa ócskavaskereskedésre berendezett udvar, a hol pedig legalább 4—5000 család nyerhetne elhelyezést, ha itt egy hid képezne összekötő kapcsot a két part között, a mely hid egyaránt fejlesztené a Lipótvárost és a Vízivárost. Meg kivánok még emlékezni az előadó ur egy kijelentéséről, a mely különben a jelentésben is bennfoglaltatik. A jelentés és az előadó ur is meg vannak elégedve Budapest magyarosodásával, de Budapest magyar érzülete ellen előbb hallottunk kifogást. Ez a két dolog nem fedi ugyan egymást, de én azért a budapesti polgárért, a ki magyarosodul, tűzbe teszem a kezemet, hogy magyar érzület szempontjából semmiben sem