Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

106 36.9. országos ütés 1908 november íí-én, szombaton. összes egyenes állami adókból, a melyekre vonatkozó számszerű adatok is rendelkezésemre állanak, 19'6%-ot, tehát az egész országgal szemben az egyenes állami adóknak ötödrészét az ország fővárosa fizeti, (Igaz! Ugy van! a középen.) a részvény társulati adónak 50 °/o-át, a házadónak 40 °/o-át, a keresetadónak 33°/

0-át viseli a főváros. Tessék ehhez hozzászámítani azt, hogy fogyasztási adókban milyen óriási menynyiségű adót szolgáltat a főváros és akkor méltóztatik látni, hogy itt nagy kérdések forognak koczkán, ugy hogy háztartási rendezés szempontjából fontos és sürgős, hogy a főváros rendezéséről szóló törvény ne késlekedjék. Ha méltóztatnak megengedni, végigfutnék a közegészségügyi állapotokon — bár csak röviden akarom érinteni — és a közoktatásügyi állapotokon. Csak egy pár adatot kivánok felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Ma a főváros területén 520 iskola van, ezek közül 301 városi iskola. Nincs a föld kerekségén még egy főváros, a melynek a közoktatásügy terheiben ilyen mértékben lenne része. Sümegi Vilmos: 10 milliót költ erre a czélra a főváros! Polónyi Géza : Ma közoktatásügyi budgetünk 10 millió koronát tesz ki évente; s daczára annak, hogy reáliskolákat, gymnasiumokat, humanitárius intézeteket tartunk fenn, az állam részéről annak idején kapott segélyt 1885-ben egészen megszüntették, a legutóbbi időben pedig ahhoz a 10 millió koronához kapunk — 182.000 koronát! T. ház! Miután a főváros az elemi oktatásra a törvény által van kötelezve, középiskolák fentartására azonban kötelezve nincs, az előtt a helyzet előtt álltunk és állunk, hogy kénytelenek vagyunk, hogy a budgetünket megfelelő módon bilanszirozhassuk, a gimnáziumokat és reáliskolákat fokozatosan megszüntetni. Hock János: Es a kereskedelmi iskolákat. Polónyi Géza: Ország-világ szégyenére következnék be az, hogy van egy ország, a melynek fővárosában középiskolákat meg kell szüntetni. (Mozgás.) A beruházásokról nem is akarok szólni, hogy ugyanis mily óriási összegeket emésztett fel az iskolák épitése. (Igaz! Ugy van !) Érdemes volna meghallgatni a közegészségügyi terheket is. (Halljuk!) Itt van a Szent László kórház stb. stb., egész légiója a kórházaknak, fel tudnám őket sorolni egyenként, ezek mind tisztán azért épültek, hogy az ország nagy érdekeit szolgálja a főváros. Itt van például a fertőtlenitő intézet, a mentőegyesület stb. Az ország minden rétegéből jönnek ezekbe a kórházakba. Legjelentékenyebb százalékban nem a főváros közönsége, hanem vidékiek veszik hasznát. Néni is szólok arról, hogy elveszett egy csomó pénzünk, mert nem lehet a községektől behajtani a betegápolási költséget és most is milliókra megy a hátralék. De szólok arról, bogy igenis a főváros valóban oly módon teljesítette és teljesiti az országgal szemben fennálló kötelességét, hogy többet kívánni nem lehet. Itt egy pontnál megállok. Nagy Dezső t. képviselőtársam, lega'ább ugy olvastam valahol, szóba hozta a Rókus-kórház kihelyezésének kérdését. Előrebocsátom, bogy én mint a Belváros ezidőszerint érdemetlen képviselője, bármely kerület részéről történik valamely óhaj, azt a legmelegebben támogatom, de ha kérdezné tőlem a pénzügyminiszter és belügyminiszter ezt a dolgot, azt mondanám, hogy: Méltóztassék megnézni, 17,400.000 koronát tesz ki RZ a. költség, ha ma a Rókus-kórházat újra felépítjük. A kívánság jogosult; szemet szúró, hogy a Rókus ma is ott áll a maga régi állapotában, de 17,400.000 korona nagy pénz, annak foga van, és deficzites költségvetés mellett előállítani fedezet hijján lehetetlenség. A közoktatásügyi kiadásokra visszatérve, mondhatom, ha valahol pazarlás vádja illetheti a fővárost, itt e vád nem volna méltányos. Ma 135 ezer tanuló látogatja az ország fővárosának iskoláit. A mint voltam bátor mondani, 10 millió korona a közoktatási budget. Rohamosan, úgyszólván napról-napra, szemünk előtt emelkedik itt egy községi iskola, ott egy községi iskola, megint egy községi iskola. Sümegi Vilmos : Óvoda! Polónyi Géza: És e területen még az is bekövetkezett, ugyancsak az állam jótékonyságából, hogy azelőtt legalább a tandijak révén a főváros a költségeknek kilencz százalékát vissza tudta kapni, de most meghozatott a törvény, a mely proklamálja a tandíjmentességet. Az államnak nagyon kevésbe került az az áldozat, annál többe a fővárosnak. (Igaz!) Nem akarok ellene állást foglalni, Isten őrizz, helyeslem a tandíjmentességet, de a minns előáll a költségvetésben; és ha elismerem is az elv helyességét, de a garasról is jó lett volna gondoskodni. Ilyen kérdések napról-napra fordulnak elő. Ezekben csak általános képét akartam adni annak, hogy akkor, a mikor a t. ház 1,800.000 koronát évenként a főváros számára annak háztartása számára felajánl, méltóztassék elhinni, hogy ez még csak nem is részlettörlesztés, mert ez annyira nem felel meg a tényleges helyzetzetnek, hogy hova-tovább ezzel a kérdéssel a törvényhozásnak megint foglalkoznia kell. Nem mondom, hogy a főváros mindennap kopogtasson a- törvényhozás ajtaján. A polgárság hozza meg anyagi erejéhez mérten a maga áldozatát. De végre el kell jönni egy korszaknak, hol van egy belügyminiszter is, a ki megvizsgál minden törvényt azon szempontból, hogy milyen hatása van annak a törvénynek a községi pénztárra és a községi háztartásra, és adja meg a vétóját ott, a hol fedezet nélkül rendelünk el oly kiadásokat, melyek aztán mint háztartási kiadások