Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-369

369. országos ülés 1908 november ib-én, szombaton. 95 Nagy Dezső: Ilyen körűimének között méltán keltett aggodalmat a függetlenségi pártban ez a javaslat. Azt kérdezte a párt, bocsáthat-e ily nagy összeget az állam a főváros rendelkezésére, akkor, a mikor a főváros igazgatásában nem lát garancziát arra, hogy ez az összeg megfelelően használtatik fel ? Ezért a főváros közönsége, különösen független polgársága, de nmga a függetlenségi párt is a legnagyobb mértékben sürgette és sürgeti ezen országgyűlés összeülése óta, hogy a fővárosi törvén)

7 megfelelő alapon reformáltassék. Nem is reformálásról van itt szó, hanem inkább egy iij fővárosi törvény alkotásáról, a mely lehetetlenné teszi, hogy egyes klikkek kezében legyen a főváros sorsa, hanem a polgárság összességének a kezében. (Helyeslés. Taps.) Ebben a tekintetben számos népgyűlést tartottunk és Ballagi Aladár t. képviselőtársunk interpellácziót is intézett a belügyminiszter úrhoz. Legutóbb a belügyminiszter ur a függetlenségi pártkörben ki is jelentette, hogy a fővárosi törvény munkálatban van és lehetőleg még ebben az esztendőben be fog terjesztetni. (Felkiáltások a középen : Az őszszel! Jövőre !) Szóval meglesz ; a fődolog nem a határidő, hanem az, hogy ugy legyen meg, hogy a legközelebbi választások az uj rend alapján történhessenek meg, hogy a mostani gazdálkodásnak véget vethessünk. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy mindannyian ugy ismerjük a belügyminisztert, mint a ki, ha megígér valamit, szavát meg is tartja, és ép azért a belügyminiszter ur ezen férfias jellemébe vetett hitünk és meggyőződésünk az, a mely a függetlenségi pártot arra vitte, hogy most már minden aggodalom nélkül elfogadja azon törvényjavaslatot, a mely előttünk fekszik. Ennyiben van a kettő között junktim ; nem abban, hogy egy napon tárgyaltassék és szentesittessék a kettő, hanem, hogy ezen nagy összegű segitség egy oly kormányzat kezébe kerüljön, a melynek tisztességét és helyes funkczionálását a belügyminiszter ur által igért reform nekünk kellő garancziával biztosítani fogja. (Helyeslés.) Azt hiszem, íxogj ezek után méltóztatnak megengedni azt, hogy a midőn kijelentem, hogy ilyen körülmények között a magam részéről a fővárosi segítési és fejlesztési törvényt elfogadom, még foglalkozzam fővárosunkkal néhány szempontból. (Halljuk! Halljuk!) Ki kell jelentenem, hogy nincsen itt helye s ideje, hogy foglalkozzunk a fővárosi adminisztráczió és e fejlesztés apróbb részletkérdéseivel, ennek leginkább magában a fővárosi bizottságban kell megtörténnie. De mégis egy pár főbb vonást szeretnék a mélyen t. képviselőház elé terjeszteni, hogy a magam részéről hogyan gondolom én a főváros fejlesztését. (Halljuk! Halljuk !) A fővárosnak jelen állapotát és fejlődési étapeját kell röviden jellemeznem. Mi nagyon szeretünk dicsekedni fővárosunkkal. Az igen t. előadó ur felemiitette azt, hogy akár idegen, akár pedig vidéki ember jön hozzánk, megelégedéssel tekint fővárosunkra és dicséretekkel halmozza el. Dicséretekben tényleg van részünk; csaknem naponként olvashatjuk az erre vonatkozó uj ságközleményeket a fővárosról. Ha egy idegen meglátja ezeket az uj bérházakat és palotákat, ennek a fővárosnak ifjú, üde frisseségét, nagyon kellemes benyomásokkal távozik innét, és a mellett elragadja az a gyönyörű természeti fekvés is, a mely a mi fővárosunkat e részben úgyszólván minden egyéb főváros fölé emeli. De óva intek mindenkit attól, hogy ezeket a dicséreteket, a melyek hiúságunkat oly kellemesen simogatják, készpénznek vegyük, hanem vizsgáljuk meg mélyebben a főváros állapotát, mert nem akkor fogjuk elősegiteni és fejleszteni, ha bekötjük szemeinket, hanem ha a főváros fejlődésébe mélyebben belenézünk. Fájdalommal vagyok kénytelen konstatálni azt, hogy fővárosunk fejlődésében a legutóbbi időben nagyon messze maradtunk attól a rohamos lépéstől, a melylyel olyannyira szeretünk dicsekedni. És ez természetes is. Egy főváros fejlődésének mérve főleg két körülménytől függ : földrajzi fekvésétől és az ország politikai viszonyainak alakulásától. A kettő egymással a legszorosabb összefüggésben van, mert pl. a földrajzi fekvés maga nem elegendő. Hiszen Budapest annakelőtte is ott feküdt, a hol ma fekszik, azonban mégis azt látjuk, hogy a mig a politikai viszonyok nem fejlődtek, a mig az ország a gazdasági és politikai fejlődésnek arra az útjára nem lépett reá, a melyen ma van, azt látjuk, hogy a múlt évszázad végéig Buda közönséges falu maradt; azt látjuk, hogy Buda és Pest kis vidéki város jellegével birtak mindaddig, mig a politikai fejlődés nagyobb lendületet nem vett. 1867-ben a kiegyezés alkalmával kezdett Budapest hatalmas, erőteljes fejlődésnek indulni, akkor, a midőn a kormány itt volt, akkor, a mikor a fejedelmi udvar, hogy megmutassa a magyarok iránt való jóindulatát, lejött ide és valójában, ha nem is volt még akkor Budapest czimzetes székváros, sokkal inkább székváros volt, mint ma. Akkor következett azután fővárosunkra nézve az a bizonyos ugrásszerű haladás, a mely óriási perczentekben ment előre, az az ugrásszerű haladás, a melynél fogva Magyarország fővárosának haladását az amerikai városok haladásával hasonlitották össze, s azt mondották, hogy nincs Európában város, a melynek haladása fővárosunk ezen rohamos haladását megközelítené, csak Berlin, a német birodalom fővárosa. Azt kell tehát látnunk, hogy a mi országos, általános politikai fejlődésünkkel a fővárosnak fejlődése rendszerint lépést tart; de azt hiszem, hogy ez nemcsak Budapest fővárosra áll igy, hanem igy áll ez Európának valamennyi fővárosára. Méltóztassék megnézni a német birodalom fővárosának kialakulását ! A nagy német birodalom létrejötte idején Berün egyszerű kis város volt 500.000 lakossal, a mely első helyet sem foglalt el a birodalom városai között, és a régebben kialakult városok szánakozó lenézéssel tekintettek Berlinre. Attól a pillanattól kezdve, azonban, a mint a