Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-369
96 369. országos ülés 1908 november lé-én, szombaton. hatalmas nagynémet birodalom megalakult, a mint a német birodalom elkezdte a maga nagy világpolitikáját űzni és pedig kellő sikerrel; a mikor a német birodalom a maga politikai tevékenységét nemcsak Európára szorította, hanem messze földekre is kiterjesztette, gyarmatokat alapitott és világkereskedelmet és ipart kezdett folytatni, Berlinnek fejlődése ugrásszerű volt és sokkal nagyobbarányu, mint Budapestté, a mi természetes is, mert az ország is, a melynek fővárosa volt, sokkal nagyobb arányú gazdasági és politikai fejlődésnek volt szintere. Hódy Gyula; Nemzeti dinasztiája van! Nagy Dezső: Majd rátérek erre is. Tény az, hogy az ország politikai fejlődése és magának az ország fővárosának fejlődése is egymással szoros összefüggésben van. Ha egyszer a mi országunk elért azokhoz a bizonyos politikai perifériákhoz, a hol már a szabad fejlődésnek gátjai vannak, ez visszahat magának a fővárosnak fejlődésére is. Nem szabad nekünk felednünk, hogy a mi államiságunk csonka, nem szabad felednünk, hogy mi már körülbelül elértük azt a határt, elértük azokat a perifériákat, a hol bizonyos mesterséges jaolitikai gátak állják útját az ország expanziv fejlődésének, a hol az ország politikája a neki szűkké vált határok között kénytelen mozogni és nem képes az ország a maga politikai erejét teljes mértékben kifejteni. Ugyanakkor a f óváros is ugyanebben a betegségben szenved ; a főváros a maga terjedésében megáll, vagy legalább is nagyon mérsékelt arányban növekszik a múlthoz képest. Ha pedig csak mérsékelt arányban növekszik a múlthoz képest, akkor ez már a fővárosra nézve nem előrehaladás, hanem visszaesés, (ügy van !) Erre vonatkozólag azt hiszem, hogy nekünk különös statisztikai adatok nem kellenek. Hiszen az egész főváros életét saját szemünk előtt látjuk. Ezt nem kell tulajdonképpen számokkal magyarázni, a melyekkel lehet játszani, lehet dobálózni jobbra-balra. A. statisztika igen szemfényvesztő játék lehet, de hiszen saját élő szemünkkel észlelhetjük ezt a dolgot. De ha már statisztikát kell idéznünk, akkor erre vonatkozólag idézem azt az adatot, a melyet a lajjok is közöltek, hogy ugyanis a mikor ezen iskolai év elején az iskolai behatások voltak, akkor kitűnt, hogy az elemi iskolákba 2712 gyermekkel kevesebb iratkozott be, mint tavaly és több elemi osztályt meg kellett szüntetni. (Zaj és mozgás.) A mikor Berlin kezdett rohamosan növekedni, a lapokban adatok jelentek meg, hogy oly hatalmas a növekedés, hogy a gyermekeknek csak felét lehetett elhelyezni az iskolákban. (Felkiáltások : Itt is !) Ugyanígy volt Budapesten is. Most pedig a gyermekek száma leapadt, sőt sok első osztályt meg kellett szüntetni. Ez mutatja, hogy itt a fővárosban nemcsak stagnáczió van, de bizonyos hanyatlás következett be. Ezt nem lehet tagadni. (Mozgás.) Ez igy van. A legutóbbi népszámlálás 1900-ban volt. Méltóztassék csak figyelembe venni (Halljuk ! Halljuk !), hogy már akkor a népesedési növekvő arány sülyedt az előző népszámlálások arányaihoz képest. Most nem tudjuk, mennyire növekedett a lakosság a népszámlálás óta, mert nincs biztos statisztikánk, de az iskolásgyermekek apadása a legbizonyosabb exponense annak, hogy mi van a fővárossal. Akkor, a mikor e jelenségeket e módon konstatálom, akkor nem hagyhatjuk magunkat elvakítani, különösen nem azoktól a hízelgő szavaktól, a melyeket akár külföldiek, akár belföldiek mondanak, Nekünk erre a magyar fővárosra okvetlenül szükségünk van. Szükségünk van, hogy fővárosunk virágzó, hatalmas főváros legyen, mert az egész ország exponense ez a főváros. Ha idegen érkezik bárhová, mindig a fővárosból itél. A vidéket nem látja, de a fővárost mindenki tanulmányozza. Ha akarjuk, hogy a világ tudomást vegyen rólunk, akkor kell, hogy a főváros fejlődése a legnagyobb gondosság tárgyát képezze. Nekünk szükséges az, hogy Budapest valóságos központ legyen, politikai és gazdasági központja legyen az országnak. E nélkül sohasem fog felvirágozni. (Igaz1) Érdekes volt, hogy a mikor a főváros kezdett rehamosan emelkedni, hogy büszkélkedtünk, hogy szerettük hirdetni, hogy túlszárnyaljuk Bécset, ily módon hízelegtünk magunknak. Ez volt a gyermekkorát élő főváros hiúsági betegsége. Pedig ha vizsgáljuk a dolgot, vájjon túlszárnyaljuk-e Bécset ? Hol vagyunk mi Bécstől ? (Igaz ! ügy van !) Hiszen méltóztassék csak elmenni Bécsbe. Kedves képviselőtársam, Barabás Béla, a mikor ott volt, mint a delegáczió elnöke, elámult Bécs város hatalmas gazdagságán, fejlődésén. (Igaz! Ugy van! Mozgás és derültség. Halljuk! Halljuk!) És e tekintetben tökéletesen igaza volt neki, mert tényleg ugy van, gazdag és hatalmas. Mi is székesfőváros vagyunk, de csak czimzetes székesfőváros, mert tulaj donképen fejedelmi székhely nálunk nincs. (Zaj.) Megengedem, legutóbb is jóságos fejedelmünk itt volt, itt időzött két hónapig. Neki ezért köszönettel, hálával tartozunk, de nem kegyeket kérünk ebben a tekintetben, hanem az ország jogait a külön udvartartásra okvetlenül érvényesíteni kell, mert e nélkül a magyar királyságnak igazi fő- és székvárosa nem lesz soha. (Ugy van! balfelől.) De menjünk tovább. Miért szeretjük mi azt mondani, a mi nomenklatúránkban, midőn akár beszédeket tartunk, akár ujságczikkeket írunk, hogy két állam van : Ausztria és Magyarország. Méltóztassék csak megvizsgálni a dolgot, hol van a birodalomnak a központja. A birodalomnak központja Bécs. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Nincs birodalom!) Méltóztassék engem megérteni. Van benne bizonyos gúny. mikor azt mondom, hogy a birodalomnak központja. Azt akarom ezzel jelezni, hogy ott van a közös kormány, ott van minden egyéb, a mi ahhoz tapad, ott vannak a nagykövetségek, ott van mindaz, a mi ezzel ismét jár, ott van az egész állami életnek központja azokban a legfontosabb ágazatokban, a hadügyben