Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. 431 Ezeket bátorkodtam a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani. Ugy tudom, hogy az én javaslatom a novella lényegét nem érinti, ellenben a szegény ember érdekét íelkarolja, abban a reményben tehát, hogy az igazságügyminiszter ur szerény javaslataimnak helyt fog adni, a novellát a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Pilisy István! Pilisy István : T. ház ! (Halljuk !) A szőnyegen fekvő törvényjavaslatot elfogadom. (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Pilisy István : Igazolnom kell tehát magamat, hogy ennek daczára, miért iratkoztam fel ellene szólásra. Azért, mert itt a múltkor az a különös inczidens merült fel, hogy a már szőnyegen fekvő törvényjavaslatot bizonyos jelentéktelen módosítások végett az igazságügyi bizottsághoz küldték vissza. . . . (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek. Pilisy István : ... a mi azt a feltevést keltette bennem, hogy talán az igazságügyi bizottság most már nem is előkészitő bizottság, hanem külön parlament, és igy a midőn az a javaslat az igazságügyi bizottságtól tárgyalás végett a ház elé kerül, a ház az azon a javaslaton tett módosításokon többé egyáltalában nem változtathat. Minthogy azonban az előadó ur azon kijelentést tette, hogy sem ő, sem a miniszter ur és igy bizonyosan a többség sem zárkózik el mereven bizonyos módosításoktól, én főleg az előadó ur által igen szépen előadott indokoknál fogva ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Tulajdonképen ez a javaslat bizonyos tekintetben korán került a képviselőház elé és nézetem szerint helytelenül novelláris formában, mert sokkal jobb lett volna az 1881 : XL. t.-czikket általános revizió alá venni. Belátom azonban, hogy tényleg a perrendtartási javaslat meghozatala, valamint a telekkönyvi rendtartás megváltoztatása előtt bajos lett volna egy végleges revízióval a ház elé jönni, másrészt pedig elismerem, hogy szocziális okokból igen fontos dolog, hogy a javaslat tárgyalását hosszabb időre ne halaszszuk, nem akarom gátolni ennek részletes tárgyalását. Ennek a javaslatnak a letárgyalása és elfogadása feltétlenül érint bizonyos érdekköröket és legalább ezekre vonatkozólag szükségesnek tartottam volna, hogy egyidejűleg bizonyos intézkedések tétessenek. Érinti mindenekelőtt a javaslat a végrehajtók exisztencziájának kérdését. Én is azok közé tartozom, a kik szerint a végrehajtói intézményen változtatásokat kell eszközölni és különösen azt tartom szükségesnek, hogy a végrehajtók kinevezése bizonyos kvalifikáczióhoz fűzessék. Mindazonáltal, a mig a mai rendszeren nem változtatunk, gondoskodnunk kellett volna és kell is, hogy azok a végrehajtók, a kik a javaslat elfogadása által számitásom szerint keresetüknek körülbelül 25%-át fogják elvesziteni és elsősorban azok, a kiknek évi keresete eddig is el nem érte a 2000 koronát, kárpótoltassanak. Szükségesnek tartom, hogy ezeknek államsegély utján addig is, a mig a végrehajtói intézmény államosítás utján fog rendeztetni, kárpótlás nyujtassék. Érinti továbbá ez a javaslat tagadhatatlanul a hitelezők érdekét is. E tekintetben nem tudnék olyan messzire elmenni, mint a mennyire elment Éber Antal t. képviselőtársam. A törvényjavaslatnak tulaj donképen az a czélja, hogy a hitelt bizonyos mértékig korlátozza, hogy az illetőket tagadhatatlanul bizonyos állami gyámkodás alá helyezze, még pedig a végett, hogy exisztencziájukat végeredményben biztositsa. Tagadhatatlan azonban, hogy azokban az esetekben, a melyeket Éber Antal t. képviselőtársam felhozott, a mikor pl. büntető Ítélettel valakinek kártérítési összeg állapittatik meg, méltánytalan volna, ha az illető károsultnak a kártevővel szemben nem maradna érintetlenül a végletekig menő végrehajtási joga. Én Éber Antal t. képviselőtársamnak ezt a nézetét teljesen osztom, valamint osztom azon nézetét is, hogy azoknak a szegényeknek, a kik szegénységi bizonyítvány alapján bélyegmentesen perelnek, a megítélt, minden valószinűség szerint nagyon kis összegek korlátlanul behajthatók legyenek. Szerintem ennek a törvényjavaslatnak egyik nagy hibája az, hogy azon czélját, hogy a végrehajtást olcsóbbá tegye, el nem éri. Azon intézkedést, hogy a száz koronán aluli követeléseknél a végrehajtás hivatalból foganatosittassék, vagyis hogy a ügyvédi képviselet ne honoráltassék, elegendőnek nem tartom. Sokkal czélszerűbb lett volna egy oly intézkedés, hogy a bíró belátására bízatott volna, hogy az ügyvédi képviselet szükségességét utólag megállapítsa és e szerint az ügyvédi honorálást vagy a végrehajtást szenvedettel szemben, vagy pedig a végrehaj tatóval szemben mondotta volna ki. Lehetnek esetek, a midőn egy százkoronán aluli követelés behajtásánál szükséges, hogy a végrehajtató saját érdekének biztosítása végett magát ügyvéddel képviseltesse. Viszont megtörténhetik, hogy sokkal nagyobb összegek behajtásánál teljesen felesleges az ügyvédi képviseltetés, mert ott a hivatalból való foganatosítás teljesen eléri a czélját. Ezen szakaszt tehát meg kellene változtatni és nem kellene összeget meghatározni, a melyen alul a követelések hivatalból végrehajthatók, hanem azt kellene mondani, hogy a biró belátására bizatik, vájjon az ügyvédi képviselettel járó honoráriumot a végrehaj tatóval szemben vagy a végrehajtást szenvedővel szemben állapítja meg. Nézetem szerint még nagyobb hibája ugyanez okból ennek a törvényjavaslatnak az, hogy nem intézkedett abban a tekintetben, hogy a végrehajtás kérése egészen mellőzhető legyen. Az Ítéletben már a biró kimondhatta volna azt, hogy ezen