Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-357
432 357. országos ülés 1908 Julius í-én, szerdán. Ítélet pedig jogerőre emelkedése után végrehajtható, és megnevezhette volna azt a kiküldöttet, a kit a végrehajtás foganatosításával megbiz és elegendő lett volna, ha az ítélet jogerőre emelkedése után a bíróság irodájában az iroda-főnök egyszerűen rávezette volna, hogy az Ítélet jogerős, végrehajtható és azután az illető elment volna a végrehajtóhoz és foganatosította volna a végrehajtást. Ez az ingók és a fizetések lefoglalásánál egészen egyszerű eljárás lett volna és mindenesetre nagyon sok költségtől megkímélte volna a végrehajtást szenvedőket. Sőt még az ingatlanoknál is meg lehetett volna ezt tenni, ha a per folyamán a felperes előadta volna ez iránti kérelmét és megnevezte volna azon ingatlanokat, a melyekre a végrehajtási zálogjog bekebelezését kívánja. Én az előadó ur ezen nézetét, valamint az indokolásban felhozottakat, hogy ez most még meg nem oldható kérdés, hanem majd az általános revíziónál lesz megoldandó, nem osztom, mert szerintem ez oly egyszerű tétel, hogy ezt meg lehetett volna oldani most is, és annyiból helyes is lett volna, hogy addig, a mig az általános revíziót megcsinálhatjuk, addig ki lett volna legalább próbálva, hogy vájjon ez az intézkedés megfelel-e a praxisban, vagy sem ? Helyeslem nagyon a törvényjavaslatnak külö nősen azt az intézkedését, a mely szerint az 1881. évi LX. t.-czikk 156. §-át megváltoztatja, nevezetesen megszünteti ennek a szakasznak azt az igazán rettenetes intézkedését, a mely szerint, ha egy 400 koronán aluli ingatlannak — városokban házakra más értékhatár van szabva — több tulajdonosa van, akkor egyetlenegy társtulajdonosnak adóssága miatt azon társtulajdonosok ingatlanrészét is elárverezték, a kik adósok egyáltalában nem is voltak. Ennek eltörlése nagyon helyes intézkedés, mert tényleg a legtöbb esetben ez vezetett igazán arra, hogy a kisbirtokosok mások adóssága miatt földönfutókká lettek. Helyeslem azután azon intézkedést is, hogy abban az esetben, hogy ha a társtulajdonosok kérik, hogy együttesen bocsáttassák az egész ingatlan árverés alá, a törvény módot ad, mint azelőtt csak a nagyobb ingatlanoknál, arra, hogy az árverés az egész ingatlanra kitűzessék. A 2. §. intézkedéseire vonatkozó észrevételeimet majd a részleteknél teszem meg, ezekre tehát most itt kiterjeszkedni nem akarok. Azonban a törvényjavaslat 5. §-ával, a hol a tisztviselő fizetéséről van szó, már a jelen alkalommal bővebben óhajtok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Ez a törvényjavaslat, különösen a tisztviselők fizetésére vonatkozólag nagyon megkésett. Nem okolom a jelenlegi kormányt ezen késedelem miatt, mert tulaj donképen, ha jól emlékezem, még Tisza István kormányának a hibája volt hogy mikor megkezdték a fizetésemelést, hogy ugyanakkor nem intézkedtek a felől, hogy a fizetésemelés arányában a létminimum is megállapittassék. Ez oda vezetett, — hogy száraokkal illusztráljam a dolgot — hogy pl. egy olyan tisztviselő, a ldnek 900 forint fizetése volt, még az 1881-ben megalkotott törvény idejében és később fizetése emelkedett mondjuk 1200 forintra, az illetőnek ezelőtt 100 forint lefoglalható fizetése volt t. i. a 800 forinttól 900 forintig terjedő összeg, de a fizetésemelés után a 900 forinttól 1200 forintig terjedő összeg, minthogy a fizetésnek egész egyharmad része végrehajtás alá volt vonható, teljes összegében lefoglalható lett, s igy tulaj donképen a fizetésemelés az ilyen tisztviselőre nézve, a ki akkor már végrehajtás alatt állott, egyáltalában semminemű előnynyel nem járt, hanem csakis a hitelezőknek vált előnyére, a kik hamarább jutottak követelésükhöz. Ezzel szemben azt szokták felhozni, hogv ez a tisztviselő előnyére is vált volna, mert hisz ennek folytán sokkal hamarább szabadult tartozásától. De ez téves felfogás, mert akkor, a mikor belátták, hogy egy tisztviselőnek körülbelül 50 százalékkal emelni kell — épen a drágulás folytán— a megélhetés miatt a fizetését, akkor elismerték azt is, hogy 800 forintból megélni nem lehet, hanem legalább is 1200 forintra van szüksége a megélhetéshez annak a tisztviselőnek, a kinek fizetését annyira emelték, különben indokolatlan lett volna ily arányú fizetésemelés. Bármennyire húzta is össze magát az a tisztviselő, a ki, mondjuk pl. 1000 forintból meg tudott később élni, ha nem lett volna lefoglalható az egész felemelt fizetése, nem boldogult, holott ha rendelkezett volna a felemelt összeggel, akkor a. megtakarított 200 forintot fizethette volna a tartozások kiegyenlítésére, igy pedig nem az történt, hanem az, hogy mivel neki legalább ezer forintra szüksége volt, hogy megélhessen és mivel 400 volt lefoglalható, csak 800 forintja maradt, a hiányzó 200 forintot uzsorásoktól volt kénytelen felvenni, pedig nagyon jól tudjuk, hogy ily uzsorapénznél a 200 forint 400 forintba kerül, tehát a hiányzó 200 forintot 400 forint tartozáscsinálással tudta fedezni és igy tulajdonképen egyáltalán semmiféle segítséget nem kapott a fizetésemeléssel. De, t. képviselőház, a mint emiitettem, ez tulajdonképen nem csak ennek a kormánynak hibája, hanem az előzőknek is. Ha azonban most már a törvényt meg akarjuk alkotni, mindenesetre figyelembe kell vennünk az exisztencziális és méltányossági kérdéseket és szerintem a tisztviselők fizetésének lefoglalásának oly minimumát kell megállapítani, a mely a megélhetés követelményeinek megfelel. Tudvalevő dolog, hogy az életviszonyok 1881 óta, amikor a módosítandó végrehajtási törvény megalkottatott, körülbelül 100 perczenttel drágultak. A fizetésemelések ebben az arányban nem történtek, mert ezt az állam pénzügyi helyzete nem engedte, de elmondhatjuk, hogy annyira a mennyire mégis emeltettek a fizetések és körülbelül 50 százalékkal magasabb ma a fizetés, mint volt 188J-ben,
