Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-361
548 361. országos ülés 1908 Julius 6-án, hétfőn. mészetben szétoszolnék, és az a czél, a melyet a törvény maga elejébe tűzött, hogy e közbirtokosságokat megtartsa és a tulajdonosoknak a törzsvagyon alapjait megőrizze, épen egyenesen kizáratnak. Én elismerem, hogy vannak a közbirtokosságok szervezésének fogyatékosságai, hibái, sőt ebben a tekintetben maga az igazságügyi bizottság is állást foglalt, s mind a két jelentésében egyenesen ráutalt erre a körülményre. Azonban én ennek az orvoslását nem a közbirtokosságok megszüntetésével, hanem a közbirtokosságok hibáinak megszüntetésével vélem elérhetőnek. Nevezetesen, ha az idáig tapasztalt fogyatékosságok eltüntettetnek és a közbirtokosságok mint élő organizmusok a nemzet egyetemébe beállittatnak, ezáltal még egy erősebb faktort létesítünk, mig ezen intézmény eltörlése által ürt támasztunk. És én itt abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ugy a mélyen t. igazságügyminiszter ur, mint a földmivelésügyi kormány felhatalmazásából jelenthetem a t. háznak, hogy a közbirtokosságok jogi minőségének megállapítása, azok szervezésének és működésének szabályozása, s viszonyaiknak a telekkönyvi rendtartással összhangba hozataláról szóló törvényjavaslat előkészítése igen előrehaladott stádiumban van és annak mielőbb a törvényhozás elé való kerülése várható. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezekben volt szerencsém a törvényjavaslat rendelkezéseit és intenozióit ismertetni. Még csak egy pár szót akarok hozzáfűzni. (Halljuk! Halljuk !) Nevezetesen volt szerencsém rámutatni arra a veszélyre, a mely indokolttá teszi e törvényjavaslatnak ugy a sürgősségét, mint különösen az abban lefektetett elveknek mielőbbi törvényerőre emelését és hatályba léptetését. És itt annál inkább kell, hogy rámutassak a szorgalmazási okokra, mert hiszen ma már nemcsak a hazai üzleti tőke, hanem még a külföldi üzleti tőke is kettőzött erővel nyomul a törvény hatálya alá tartozó közvagyonra, kettőzött erővel törekszik az egyes kis arányjogosultságokat összeszerezni és ezáltal a közbirtokosságok fentartásának a lehetőségét, és közvetve a nemzeti lásbirtok megtartását megakadályozni. Vagyok bátor bemutatni a t. háznak pl. dr. Joseph Lederer, Advokat in Wigstadtl, Oesterreich.-Schlesienből 1908. április 11-én Borsa, máramarosmegyei község elöljárójához intézett levelét, a melyben egyenesen rámutat arra, hogy az ottani parasztok a »Waldkomplex«-eket apró részletekben el akarják adni, ő is vevőnek jelentkezik, meg fog ott jelenni két vásárlóval, és addig is utasitja az elöljárót, — tételezzük fel, hogy a birót — hogy minél több ember arányjogait vásárlásra jegyezze elő, nelá pedig igéri: »Ihnen selbst eine grössere Summe für Ihre Gehilfsleistung bei diesem Geschäfte sofőrt bar zu erlegen.« Tehát nemcsak törvényes eszközökkel, hanem csábítással és pénzzel is dolgoznak, ugy hogy a mikor ilyen jelenséggel állunk szemben, akkor, még ha a védekezésnek erősebb fegyverét használnók is szemben, sem lenne elitélhető. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Ugyanezeknek a hatása alatt rá kell irányitanom a figyelmet arra is, hogy magának a birói gyakorlatnak van tekintélyes szerepe abban, hogy ezen visszaéléseknek addig is, a mig a törvényhozás intézkedik, és a mig a tételes törvény intézkedései életbe léptettetnek, egy bizonyos gátat vessenek minden; jogtalan törekvés elébe a törvényesen rendelkezésükre álló eszközzel. (Helyeslés.) Én azonban reményemnek és bizalmamnak adok kifejezést, hogy az a magyar birói kar, a mely nemcsak jogászi képzettségénél, hanem magyar hazafiságánál fogva is mindenkor hazánknak mintegy alapvető oszlopa volt, e javaslatban lefektetett rendelkezéseket és intézkedéseket már az átmenet alatt is azzal a tisztelettel fogja honorálni, mint a mekkora rokonszenvvel és szeretettel e javaslatot a t. ház magáévá teszi. (Általános élénk helyeslés.) Én ezek előadása alapján, és ezekre való tekintettel a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság megbizásából a legmelegebb szeretettel elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés. Szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Bredicean Koriolán! Bredicean Koriolán : T. ház ! Akkor, a mikor az 1908. évi VII. törvényczikk tárgyaltatott, a melynek intézkedéseit, különösen az eljárás tekintetében teljesen átvette ez a törvényjavaslat, mi már jeleztük álláspontunkat a kérdéssel szemben. Ehhez az állásponthoz ragaszkodom én ezúttal is. Felszólalásom főtárgya a közlegelők felosztására vonatkozik. (Zaj. Elnök csenget.) A magam részéről elismerem a törvényjavaslat fontosságát, szükségességét, sőt a javaslat alapelveinek legnagyobb részéhez, a mint már hozzájárultunk az emiitett alkalomkor, hozzájárulok a magam részéről most is ; de nem hagyhatom szó nélkül, hogy a közlegelők felosztása terén — ezt praxisból tudom — igen sok helyen nagy visszaéléseket követtek el az által hogy a közlegelő feoszthatására szükséges számarány létesüljön, vásárlások és megvesztegetések történtek, (Ugy van ! a közéfen.) a mi által az ártatlan nép nagy része károsodott és állattenyésztése lehetetlenné tétetett. Ha pedig, t. ház, a közhatalom, melynek őrködnie kell mindenkinek és igy a nagyközönségnek a java felett is, nagyobb gondoskodást eddig nem tanusitott, ennek árát megint a közönség, a nép fizette meg. Mégis köszönettel kell fogadnia mindenkinek ezt a gondoskodást, a melynek jelét jelen törvényjavaslat némely részei tartalmazzák. De nehezményeznem kell egy tényt, a melyet a praxisból meritek, és a mely a népnek igazságtalan károsodásával járt, mint az eddigi gazdasági politika eredménye. Azon tény az, hogy az eddig létezett községek legelőszükségleteire semmi tekintettel sem voltak. Az előadó ur igen helyesen