Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-361

361. országos ülés 1908 említette, hogy az ezentúl létesítendő tagosításoknál, ha a meglevő közlegelő a határos községek állattenyésztési érdekeit ki nem elégíti, a kislegelői a tagositandó összterületekből kell kihasítani, illetve kiegészíteni. Egy eset azonban kimaradt a törvényből, az, hogy mikor maga az állam telepítéseket visz véghez,akkor legyen tekintettel az állam is és mindenki, a ki telepítéssel foglalkozik, arra, hogy a határos és szomszédos községek, a melyek a tagosítás alapjául szánt birtokon addig azon területet mint közlegelőt használták állattenyésztési czélokra, ezen telepítések, tagosítások, illetőleg parozellázások által ne fosztassanak meg attól a legelőtől, mert hiszen ezeknek a községeknek létezése és fenntartása állami szükséglet és kormánypolitikai kötelesség. A legelőknek elvonása ezeknek a községeknek pusztulását jelentené, mert hiszen statisztikai adatokkal ki lehet mutatni, hogy az ilyen községekben nemcsak a marhák száma apadt 70—80%-kal, hanem még a lélekszámban is nagy csökkenés mutatkozott. Semmiféle gazdasági politikának nem lehet elve az, hogy a létező községek, melyeknek lakosai eddig évszázadokon át becsületesen teljesítették a haza iránti kötelességüket, tönkretétessenek csak azért, hogy uj községek létesüljenek. Létesíttessenek uj községek — ez helyes — de maradjanak meg a régiek is, és ne vonassék el azoktól a megélhetési lehetőség. Ezért tisztelettel kérem a kormányt, legyen erre tekintettel, s a mikor uj telepítés létesítéséről lesz szó, a fennállott községek közlegelői szükségleteit feltétlenül figyelembe vegye. Biztosítom a t. házat, hogy az embereknél az életben az a nemzetiségi különbség, a mely itt nagyon sokszor felhozatik, nem létezik. Szmrecsányi György : Csak a nemzetiségi vidékeken vannak a hegyvidéki akcziók ! Hát hogy lehet ezt mondani ? Bredicean Koríolán : Mit ? Szmrecsányi György: Hogy nem gondoskodtak a nemzetiségekről! Elnök : Csendet kérek ! Bredicean Koríolán : Nem azt mondtam! Szmrecsányi György: A rusznyákok és a tótok! Bredicean Koriolán: Akkor nem értett meg a képviselő ur. Elnök: Kérem Szmrecsányi képviselő urat, ne zavarja a szónokot Bredicean Koriolán: Határozottan fentartom, hogy a telepítések létesítésére szánt földbirtoknál a határos községek részére közlegelők kiegészítésére annyi föld osztandó föl, a mennyi az állattenyésztési érdekeiknek kielégítésére szükségesnek mutatkozik. T. ház ! Ha arról van szó, hogy állattenyésztésünket fejleszszük, nem lehet tovább tűrni, hogy 40—50 kilométernyi távolságra legyen köteles az illető község, a mely föld és legelő nélkül marad a telepítések folytán, a marháját hajtani ugy, hogy némely község nem is képes onnan visszal július 6-án, hétfőn. 549 hozni, csak a harmadik napon. Ezt tényekkel igazolhatom. Szmrecsányi György: Hiszen egész nyárra hajtják legelőre. Bredicean Koriolán : Én nem ismerem a felvidéki állattenyésztési viszonyokat, de ugy tudom, hogy a mi községeinkben minden község saját közlegelőre reggel kihajtotta az egész község állatjait és ezek este ismét otthon voltak. (Zaj.) A birtokközösségek szervezetének hibái tekintetében az előadó urak csakugyan nagyon helyes a megjegyzése. En azt anarchiának jelzem, hogy egy országban ugyanazon jogviszonyokra vonatkozólag vidékek szerint és megyék szerint egészen különféle állapotok vannak. (Zaj.) Temes és Krassó-Szörény megyében például a közlegelőre vonatkozó tényleges és telekkönyvi állapot tekintetében egyáltalán nem lehet egyöntetűséget találni. Nincs az a jogi személy a közbirtokosoknál, a ki képviselje őket. A törvény szerint a kezelés, a közlegelőnek a használata átruháztatott a községre. De mikor a közlegelőt akármilyen módon, például kisajátítás folytán, átruházni kell, ki az, a ki a közbirtokosságot képviseli a külvilággal szemben ? Azért nagyon üdvös volna a dolog rendezése, mert ez alapja a közgazdasági értékének és a jogállam feltétlen követelményének. A mennyiben e kifogásaimra a törvényjavaslatban orvosló intézkedést nem találok, a törvénj

rj avaslatot el nem fogadom. Hammersberg László jegyző': Artim Mihály! Ártím Mihály: T. képviselőház! örömmel üdvözlöm e törvényjavaslatot azon czéljánál fogva, hogy a közös legelőket akarja meghonosítani. Mert ha ezen törvényjavaslat reális és a szegény nép vitális érdekeinek megfelelő alapokra lesz fektetve és azokon végrehajtva, akkor a népnek nemcsak anyagi, de szellemi előhaladását is biztosítja. Ha lesz közös legelő, lesz közös pásztor, és ha lesz közös pásztor, akkor a földmivelők gyermekeit, kiket az iskoláztatástól a mezei pásztorkodás eddig visszatartott nagyon könnyen lehetséges lesz beiskoláztatni. Én ezen ügyet mint lelkész a vármegyémnél 30 év óta sürgetem ; kértem, hogy a vármegyei közönség vegye kezébe a közös legelő ügyét, mert csak ez alapon oldható meg az iskolaügy, de mit sem sikerült elérnem azonfelül, a mit én magam e téren tettem. Én ugyanis választókerületemben az uradalmi birtokokat mindkettő kivételével a szegény néppel a legmagasabb áron megvásároltattam ; azok javarészben ki vannak fizetve, parczellázva vannak, igaz, hogy nagy áldozatok árán, hogy így az állam gyámkodó kezét a szegény nép kikerülje. Intra parenthesim megemlítem azonban, hogy csak azon egy vállalatom nem sikerült, és pedig az a vállalkozásom, a melyre nézve én határtalan tiszteletemnél fogva irásbelileg felkértem a mélyen t. földmivelésügyi miniszter urat, hogy legyen segítségemre a zborói uradalomhoz tartozó birtok megvásárlásában akképen, hogy történelmi nevezetességű épületeket, a 100 hárs-