Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

532 360. országos ülés 1908 Julius í-én, szombaton. Nagy György: T. képviselőház! Ugy tudom, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam csak a birtokrendezésre értette ezt és nem a végrehajtási törvényre vonatkozólag is. (Ellenmondások a baloldalon.) Elnök: Eo ipso kell, hogy vonatkozzék a végrehajtási törvényre is. Nagy György: Kérem, én ebbe szívesen beleegyezem. Elnök : Méltóztatik tehát hozzájárulni ahhoz, hogy a tárgyalást most folytassuk 1 (Igen !) Akkor ezt határozatikig kimondom. Következik az utolsó szakasz. Szólásra jelentkezett Nag}'- György. Nagy György: T. képviselőház! A végrehajtási novella utolsó szakaszánál, a mely az átmeneti intézkedéseket tárgyalja, az az aggodalom merült fel és talált itt visszhangra, hogy a fennálló követelésekre (Zaj.) még egy egész esztendeig az 1881. évi LX. t.-cz. . . . (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy György : . . . intézkedései maradnak érvényben. (Zaj.) Rakovszky István igen t. képviselőtársamnak a felszólalása folytán és mások jogos aggodalmának a figyelembevételével is az igen t. miniszter ur egy kijelentést tett erre vonatkozólag, az általános tárgyalás során. T. képviselőház ! Az igazságügyminiszter ur a ház Julius 3-iki ülésében erre vonatkozólag a következőképen nyilatkozott (olvassa) : »Méltányolom azonban azokat az aggodalmakat, a melyek itt felhozattak, de csak igen szűk keretben, csak annyiban, hogy a törvény kihirdetéséig létrejött és lejárt követelések maradjanak a most érvényes végrehajtási törvény hatálya alatt«. T. képviselőház ! Az az aggodalom merült fel, hogy ez a kettős jelző : »létrejött és lejárt követelések^ különféle követelésekre vonatkozik. Vonatkozik elsősorban a létrejött követelésekre, és vonatkozik másodsorban a lej árt követelésekre. Mivel grammaticze tényleg lehet a dolgot igy értelmezni és hiszem, hogy az intenczió ez volt, mert csak az lehetett a helyes intenczió, hogy a követeléseknek ezt a kettős jelzőt adjuk, hogy létrejött és lejárt követelés is legyen én csak . . . (Zaj. Günther Antal igazságügyminiszter közbeszól. Elnök csenget.) Ha a miniszter ur indítványát beadja, majd akkor válaszolok arra. De egyáltalában, t. képviselőház, a miniszter ur véleményét semmiképen sem tartom helyesnek ugy, a mint annak a Julius 3-iki ülésen kifejezést adott, akárhogy is értelmezzük azt grammaticze, mert nem az a lényeges, hogy a létrejött és lejárt követeléseket hogy értelmezzük, hiszen ha mind a kettőt egyformán értelmezzük is, ha kiterjesztjük is a követelések végrehajthatóságát, akkor sem tartom helyesnek. Az egyedül helyes az lett volna, hogy a régi törvény intézkedését csak azon követelések behajtásánál lehessen érvényesiteni, a melyekre nézve a törvény kihirdetéséig a kielégítési végrehajtási végzés jogerőre emelkedett. Egyedül ezen követelések érdemelnék meg azon mentesítést, hogy ezen novella hatálya alól kiszabadittatván, azokra nézve a régi, szigorúbb, az adósra nézve rosszabb törvény rendelkezéseit alkalmazzuk. Miután a t. miniszter ur az én álláspontommal szemben olyan messze továbbmenő álláspontot foglalt el, azért, hogy ne legyen olyan áthidalhatatlan ür a két álláspont között, hajlandó vagyok méltányosságból (Mozgás és derültség.) és azért, hogy ezen áldásos törvényjavaslatnak jó intézkedései egyszer már életbe léptettessenek, egy uj bekezdést indítványozni, a mely a lejárt követelések és a jogerőre emelkedett végrehajtási végzéssel megállapított követelések között egy középvonalat állit fel. Nevezetesen azt indítványozom uj bekezdésként, hogy (olvassa): »Az ezen törvény kihirdetéséig jogerősen megítélt követelésekre egy esztendei hatálylyal az 1881 : LX. t.-czikk rendelkezései maradnak érvényben, ha az Ítéletben jogosított fél ezt harmincz nap alatt bejelenti.« T. ház ! Ha komoly munkát akarunk végezni; ha nem akarjuk azt, hogy egy esztendő alatt az adósok ellen valóságos razzia rendeztessék: altkor méltóztassék elfogadni inditványomat, a mely csak a jogerősen megítélt követelésekre nézve hagyja érvényben a régi törvény hatályát. Ha módosítunk, ha változtatunk egy törvényen ; ha novellával intézkedünk, annak az a jele, hogy intézkedésre szükség volt, mert a törvényhozás komolyságával nem is lenne összeegyeztethető az, hogy ha nincs is baj, veszedelem és szükség, akkor is törvényes intézkedések tétessenek. Ha tehát ez szükséges és ha igaz az, a mit a törvényjavaslat indokolása mond, hogy a szorongatott adóst meg kell védelmezni, akkor nem lehet kitenni az adóst egy esztendőn keresztül vexácziónak; nem lehet azt mondani, hogy minden fennálló, illetve minden lejárt követelésre nézve a régi törvény maradjon hatályban. Felhívom t. képviselőtársaimnak figyelmét az idő előrehaladott volta daczára ennek a kérdésnek nagy fontosságára. Itt dől el a törvényjavaslat sorsa, mert ha egyesztendei szabadságidőt adnak az uzsorának arra, hogy megfojthassa az adósokat, akkor hiába hozunk a jövő esztendő száméra üdvös törvényt. A képviselőháznak tehát el kell fogadnia azt az inditványomat, a melylyel azt kérem, hogy a jogerősen megítélt követelésekre nézve maradjon érvényben egyesztendei hatálylyal a régi törvény rendelkezése. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Günther Antal igazságügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az általános vita során előadtam, hogy miként kívánom én az átmeneti intézkedések tekintetében akkor fenforgott kérdést rendezni. Ennek megfelelőleg a következő módosítást terjesztem elő (Halljuk! Halljuk! olvassa) : »A 29. §. utolsóelőtti bekezdése helyébe ez jönne: (Halljuk!) »A jelen törvény kihirdetésétől számított egy éven belül kért oly kielégítési végrehajtás foganato-