Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

360. országos ülés 1908 Julius 4-én, szombaton. 527 lést elrendelő végzés ellen is a végrehajtást szenvedett jogosított lesz felfolyamodással élni, a mi az eljárást el fogja húzni. Azonkívül kérdem, hogy maga az ekként megejtendő becsű végzésben fog-e megállapittatní, vagy az árverési becsiiben ? Ez ellen jogorvoslatnak helye lesz. Azonkívül felmerül a kérdés, hogyha a két szakértő becsüje egymástól eltér és pedig lényegesen, miféle módja fog rendelkezésre állani a döntésnek. Van útbaigazítás a perrendtartásban azért, mert ott úgy az egyik érdekelt fél, a felperes, mint a másik érdekelt fél, az alperes, mindegyik rendelhet szakértőt, sőt a bíróság kirendeli a harmadik szakértőt és ilyen módon megtörténhetik a dolog elintézése, itt azonban két szakértőnek egymással ellentétes vélekedése között nem tudom mikép fog megtörténhetni a döntés, mert mechanicze kettévágni a dolgot nem lehetséges. A bíró annál kevésbbó van hivatva a döntésre, mert ezen paragrafus szövegezése szerint a szakértők becsüje állapit meg mindent. Nem azt mondja, hogy a kinevezendő két szakértő becsüjével állapítja meg, hanem, hogy a két szakértő által állapittatik meg a becsű. A szakértő által lesz az érték megállapítva, vagyis ehhez kötve lesz a bíró, természetes is, kötve kell, hogy legyen, mert itt nincsen kontradiktórius eljárás és nincsenek egyéb perbeli adatok, a melyek tekintetbevételével a kérdést eldönteni lehet. Ez tehát a gyakorlatban a legnagyobb visszásságra fog vezetni. Ezeket azonban ezúttal magam részéről csak érinteni kívánom, rendelkezése ellen van különösen kifogásom. Ez a szakasz t. i. azt állapítja meg, hogy a becslés a végrehaj tatónak saját költségén kell, hogy megtörténjék. A szakasz voltakép védelmet kíván nyújtani a végrehajtást szenvedő részéről kérhető becslések és az ezzel kapcsolatban űzhető visszaélések ellen. (Zaj.) Kérdem, ha annak szüksége merül fel, hogy a végrehajtató kérje a megbecslését annak az ingatlannak, a mi nem egyszer tetemes költséggel jár, miféle elképzelhető helyes ok lehet arra, hogy ennek a becslésnek költségeit minden esetben a végrehajtató, tehát a hitelező fizesse? A nagy pénzintézeteket ez nem fogja sújtani, mert azok költségóvadékot kebeleztetnek be a maguk követelésével egyidejűleg, ott tehát a költségóvadéknak, vagyis az adósnak terhére és költségére fog a becslés történni, azonban az a hitelező, a kinek pl. van 1000 koronás követelése, hogyan terhelhető meg azzal, hogy foganatosítson egy olyan becslést, a mely esetleg több 100 koronájába kerül, a mely tehát követelését egyszerűen felemészti ? Én azt tartom, hogy a megoldást, és pedig a méltányos és helyes megoldást meg lehetne találni ennél a dolognál. A helyes megoldás az volna, hogy abban az esetben, ha ennek a megejtendő becslésnek eredménye azt tünteti fel, hogy ez a becslés felesleges volt, mert nem tért el lényegesen az eddig elért adatoktól, tehát csak költségszaporitást eredményezett, ebben az esetben viselje a végrehajtató maga ennek a becslésnek költségét; abban az esetben azonban, ha kiderül, hogy ennek a becslésnek adatai eltérők az eddigi adatoktól, tehát szükség volt a becslésre, akkor a dolog természete szerint a perrend azon elve alapján, hogy a czélirányos költségeket mindig az adós tartozik viselni, az adós terhelendő meg a költségekkel. Ennek az elvnek érvényre jutását czélozza módosításom, a mely következőleg szól (olvassa) : »A 21., illetőleg 22. §. második bekezdésében ezek a szavak: » saját költségén« kihagyandók, maga a szakasz pedig a következőkkel pótlandó : »Ha ezen becslés eredménye az adó-alap szerinti becslésnek, vagy az 1881 :LX. t-cz. 159. és 160, §§-ai alapiján tartott becsünek eredményétől lényegesen el nem tér, akkor a becslés költségét a végrehajtató viseli.« Kérem a t. házat, méltóztassék módosításomat elfogadni. Elnök: A vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Bakonyi Samu előadó: Az eredeti szövegnek fentartását kérem és pedig azért, mert ez az intézkedés is épen a legérdekeltebb pénzintézetek köréből felhangzott kívánság folytán vétetett be a javaslatba, hogy a végrehaj tatónak is adassék meg a lehetőség az ingatlan megbecsültetésére. (Helyeslés.) Elnök: A tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a törvényjavaslat 21., most már 22. §-át változatlanul az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Kelemen Samu képviselő ur indítványával, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor a 21., most már 22. §-t változatlanul elfogadottnak nyilvánítom. Következik a 22., most már 23. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 22., illetőleg 23. §4). Elnök: Észrevétel nem tétetvén, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 23., most már 24. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 23., illetőleg 24. §4). Elnök: Észrevétel nem tétetvén, elfogadtatik. Következik a 24, illetőleg most már 25. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 24., illetőleg 25. §-t). Lányi Mór! Lányi Mór: T. ház! a 24., illetve 25. §-ban az az intézkedés foglaltatik, hogy a ki a kikiáltási árnál magasabb Ígéretet tett, tartozik a bánatpénzt kiegészíteni. Ennek az intézkedésnek azonban nincsen szankeziója, miért is indítva-