Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-360

526 360. országos ülés 1908 Julius k-én, szombaton. a kikiáltási ár 3 százalékánál kisebb és 30 százaléknál nagyobb nem lehet.« Második módositásom a 20. szakasz bekezdésére vonatkozik. Kimondja itt a javaslat, hogy a kincstár nem köteles bánatj>énzt letenni. Tudjnk, hogy az 1879: XXXVII. t.-cz. a magyar földhitelintézetet is feloldja a bánatpénz letételének kötelezettsége alól. Ennek rendelkezését az 1889: XXX. t.-cz. a magyar földhitelintézetre, az 1898: IX. t.-cz. pedig a kisbirtokosok országos földhitelintézetére terjesztette ki. Már most külföldi államok helyes példáját követve és hivatkozással az osztrák perrendtartás 147. szakaszára helyesnek, igazságosnak és méltányosnak tartom, hogy egyes bekebelezett olyan jelzálogos hitelezők, a kiknek bekebelezett jelzálogos követelésük van, erre nézve méltányos esetekben a bíróság által szintén fel legyenek menthetők a bánatpénz letételének kötelezettsége alól. Ha valamelyik hitelezőnek javára nagyobb összeg van bekebelezve, azzal szemben a méltányosságnak teszünk eleget, ha az árverés eredményességét, saját pénzéhez való hozzájuthatását azzal könnyitjük meg, hogy feloldjuk a bánatpénz letételének kötelezettsége alól, fennmaradván az a kötelezettség, hogy ha az árverés folyamán hiba merül fel, akkor ő épen ugy, mint a felsorolt intézetek a birói végzés kézhez vételétől számított 8 nap alatt tartozik a bánatpénznek megfelelő összeget letenni. Módosításom sem a törvény rendszerét, sem annak szerkezetét nem sérti, hanem egyszerűen hivatva van a hitelező igényét biztositani. A módositásom a következőképen hangzik (olvassa): »A bíróság az árverés alá kerülő ingatlanra bekebelezett hitelezőket is különös méltánylást érdemlő esetekben egészben vagy részben feloldhatja a bánatpénz letételének kötelezettsége alól.« Kérem módositásom elfogadását. Elnök : Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Bakonyi Samu előadó: Tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a beadott módosításokat mellőzni. A bánatpénz maximumára és minimumára vonatkozólag előterjesztett módosítást illetőleg hivatkozom arra, hogy az igazságügyi bizottság az eredeti szöveggel szemben ezt a változtatást épen a jelzáloghitellel leginkább foglalkozó pénzintézetek köréből felhangzott kívánságra tette. Nincsen semmi ok arra, hogy az akkor elfogadott indokokat most mellőzzük. Kérem tehát Nagy György erre vonatkozó módosításának mellőzését. A mi a második módosítást illeti, hogy t. i. a bíróság bizonyos kategóriájú hitelezőket is felmenthessen a bánatpénz letétele alól, erre nézve az az álláspontom, hogy ez előzetes elbírálás nélkül lehetetlen, a mi pedig az árverés folyamatát, a végrehajtási eljárás menetét csak zavarhatja és késleltetheti. Nincsen semmi ok ennek elfogadására. Elnök: A miniszter ur nem kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Bekezdésenkint fogom a kérdést feltenni. Az első bekezdéshez nem tétetvén észrevétel, azt hiszem, kimondhatom, hogy az elfogadtatik. (Helyeslés.) A másodikhoz Nagy György képviselő ur adott be módosítást, a mely szerint az eredeti szövegben kontemplált 5%-nál nem kisebb és 20%-nál nem nagyobb bánatpénz helyett vétessék fel, hogy a bánatpénz 3°/o-nál kisebb ós 30%-nál nagyobb nem lehet. Kérdem tehát, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház az eredeti szöveget fogadja el. Mérey képviselő urnak a harmadik bekezdésnél van egy indítványa, a mely arra irányul, hogy elzálogosított ingatlan elárveróse helyett tétessék »zálogjoggal ne terheltessék«. (Helyeslés.) Kimondhatom, hogy a t. ház ezen stiláris módosítást elfogadja. Most itt van Nagy György képviselő ur módosítása, a mely akkép szól, hogy (olvassa): »A bíróság az árverés alá kerülő ingatlanra bekebelezett hitelezőket különös méltánylást érdemlő esetekben egészben vagy részben feloldhatja a bánatpénz letételének kötelezettsége alól.« Felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház a 21. §• 3. bekezdését az igazságügyi bizottság szövegezésében, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ezt elfogadottnak nyilvánítom. A 4. bekezdés ellen észrevétel nem lévén, kimondom, hogy az elfogadtatik. Következik a 21., illetve most már 22. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 22. §-át): Kelemen Samu! Kelemen Samu: T. ház! A törvényjavaslat ezen 22. §-a összefüggésben áll a 25. §-szal és ennek a javaslatnak egyik leglényegesebb rendelkezését tartalmazza. A törvényjavaslat 25. §-a t. i. azt az uj rendelkezést tartalmazza, hogy az ingatlan becsértéke 2

/3-adán alul, házak pedig becsértékük '/a-én alul nem árverelhetők el. A 22. §. a becslés egy módjáról gondoskodik akkor, a mikor azt állapítja meg, hogy a végrehajtatónak jogában áll kérni, hogy az ingatlan becsértéke saját költségén hivatalból kinevezendő két szakértő szabályszerű becslése által állapíttassák meg. És hozzáfűzi ehhez azon jogkövetkezést, hogy ebben az esetben kikiáltási árul ez a becsérték szolgál. Magának ennek a szakasznak a szövegezése olyan, hogy a talányok egész sorozatát foglalja magában, nevezetesen nincsen benne semmi útmutatás a bíró részére az eljárás tekintetében. A szakasz akként rendelkezik, hogy hivatalból nevezendő ki két szakértő, a miből arra lehet következtetést vonni, hogy nem a felek ajánlják a szakértőt, hanem a bíróság nevezi ki hivatalból a szakértőt. Már most elő fog állni a helyzet, hogy maga a becs-