Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-360
508 360. országos ülés 1908 Julius b-én, szombaton. Nem akarom általánosítani ezt az egész ügyvédi karra. Nagyon jól tudom, hogy az ügyvédeknek egy jelentékeny része végrehajtással nem is igen szívesen foglalkozik, mert azt hozzá nem illő munkának tartja, és maga egyik képviselőtársunk mondotta itt a képviselőházban, hogy az ügyvédi tekintélynek egy tatárjárás sem árthatott volna annyit, mint a mennyit a végrehajtási eljárás árt, Erre való tekintettel indítványoznám, hogy ne csak a 100 koronán aluli ügyben mondjuk ki, hogy az ügyvédi közbenjárás felesleges, hanem minden olyan végrehajtásnál a mely nem kereskedelmi vagy ipari áruraktárban elhelyezett áruk ellen irányul. Ha az a kifogása Mérey Lajos t. képviselőtársamnak, hogy a végrehajtók nem mindegyike megbízható, tehát az ügyvédi közbenjárás szükséges, azt szívesen konczedálom ; de ezen segíteni lehet akként, hogy az ügyvédi közbenjárás megengedtetik, a végrehajtató a maga költségére odaküldhet ügyvédet a végrehajtás foganatosításához, de ne legyen joga azután az ügyvédi közbenjárás czimén költséget a végrehajtást szenvedővel szemben felszámítani. Ennélfogva a következő módosítást vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): »A 4. §. második bekezdése helyébe tétessék : Minden végrehajtás, a mely nem üzlethelyiségben vagy áruraktárban elhelyezett árukra irányul, hivatalból foganatosítandó. A foganatosításnál a végrehajtató ügyvédje jelen lehet ugyan, de az ügyvédi közbenjárásért a végrehajtást szenvedőt költség nem terheli. (Helyeslés.) Elnök : Következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Pilisy István! (Nincs itt !) Maniu Gyula ! Maniu Gyula: T. képviselőház! Ezen szakaszszal szemben fenforgott aggályaimat az általános vita alkalmával elmondtam. Nem fogok most bővebben foglalkozni velük, kizárólag csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy mindaddig, a míg a végrehajtók testülete államosítva nem lesz, minden igyekezet abban az irányban, hogy a költségek apasztassanak, hogy az eljárás gyorsabb és megbízhatóbb legyen, hiábavaló. Ezúttal is teljes tisztelettel kérem az igazságügyi kormányt, kegyeskedjék mhident elkövetni, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a végrehajtók államosítása meglegyen. (Helyeslés.) Már az általános vita alkalmával is kifejeztem azon aggodalmamat, hogy a mennyiben ezek a végrehajtások a végrehajtó ügyvédjének közbenjöttével lesznek foganatosítva, a keUő eredménynyel járni nem fognak. Epén azért mondottam, hogy a mennyiben a 100 koronán aluli végrehajtási ügyekben az igazságügyi kormány ezen törvényjavaslat utján bizonyos reformokat akar behozni, mindenekfelett és mindenekelőtt ajánlatosnak tartom, hogy a községi elöljáróság bizassék meg ezen végrehajtás foganatosításával, a végrehajtató közbenjárása mellett. Ezen felfogásomat akkor bővebben kifejtettem, és így ezzel nem kívánok most bővebben foglalkozni, hanem kizárólag a konzekvenczia szempontjából be fogom nyújtani erre vonatkozó módosításomat. De az az indok, a miért ennél a szakasznál felszólalok, nem is ez, hanem abban áll, hogy amenynyiben módosításom el nem fogadtatnék és megmaradna a végrehajtás, ugy a mint ma van, az rendkívüli bonyodalmakra és nagy költségekre vezetne. T. i. azt mondja a szakasz, hogy a 100 koronán aluli végrehajtásnál a végrehajtást feltétlenül hivatalból foganatositandónak kell kimondani. Ha már most ezt az intézkedést kombináczióba hozzuk a végrehajtási törvény 19—20—21. §-aival, a melyekben ki van mondva, hogy a_ hivatalból foganatosítandó végrehajtásnál a végrehajtó köteles kimenni végrehajtani, a nélkül, hogy a végrehajtató erre felkérné, és pedig köteles kimenni a megbízás sorrendjében, haladéktalanul: ezen intézkedés fentartása esetén az fordulna elő, hogy a helyett hogy a költségeket kimélnők, tág kaput nyitunk arra. hogy olyan végrehajtást is foganatosítsunk, a mely nem áll a végrehajtató érdekében, és a melyet a végrehajtó nem akar foganatosíttatni. Tudjuk, hogy a végrehajtási végzések kis része lesz végrehajtva ; a végrehajtót megkeresik, hogy menjen ki és csak akkor megy ki, ha a végrehajtató megkeresi. A végrehajtó hivatalból akkor foganatosít egy végrehajtást, ha azonnal, a fél közbejötte nélkül kívánják foganatositani, ennélfogva a törvény intézkedése szerint a végrehajtó köteles rögtön kimenni, s a törvény csak azt mondja ki, hogy a végrehaj tatónak jogában áll megkérni a végrehajtót, hogy ne menjen ki. De hogy aztán a gyakorlati életben valahányszor egy végrehajtató egy végrehajtási kérést bead, ilyen esetben, midőn hivatalból rendeltetik el a végrehajtás, rögtön irja is meg a végrehajtónak, hogy ne menjen ki, hanem ujabb kérést adjon be az Ölető, tehát ujabb költséget okozzon, ez a gyakorlati életben is kivihetetlen. Azt hiszem, hogy a javaslat ezen szakaszának intézkedése félreértésen alapszik. A miniszter ur nagyon helyes intencziója az, hogy a költséget ne szaporítsa, tehát ezen szakasz rácziója az, hog} 7 ' ügyvéd ne járjon közbe ezen végrehajtásoknál, de annak, hogy az ügyvédnek költsége ne merüljön fel ezen végrehajtásoknál, nem az az előfeltétele, hogy hivatalból legyen foganatosítandó a végrehajtás, (Elénk helyeslés.) hanem az az előfeltétele, hogy a végrehajtató képviselőjének költség ne állapittassék meg. (Helyeslés.) Ez a szakasz sokkal helyesebben, á gyakorlati élet szempontjának sokkal megfelelőbben és költséget kimélő módon volna megszerkesztve akkor, ha ezen szakaszból a következő szavak (olvassa) : »A végrehajtást feltétlenül hivatalból foganatositandónak kell kimondani. Ebben az esetben« kihagyatnának, ugy hogy a 4. §. ezen második pontja a következőképen szólna (olvassa) : »01y végrehajtás esetében, a mely a járulékok nélkül 100 K-át meg nem haladó pénzösszeg behajtására irányul, vagy a melynek tárgya a járulékok nélkül 100 K értéket meg nem haladó dolog vagy jog :
