Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-359
359. országos ülés 1908 július 3-án, pénteken. 479 képest közérdekből, nem pedig pártszempontból elbírálni, hanem méltóztassék az én határozati javaslatomat elfogadni, a mely igy szól (olvassa) : »A végrehajtási törvény módositása és kiegészitése iránti 567. szám alatt beadott törvényjavaslatot a ház a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, de miután több változtatásra, javitásra és pótlásra van szükség és miután ilyen fontos, az egész vagyonjogi rendszerre kiható javaslat részleteinek alapos letárgyalására a nyári ülések nem alkalmasak, kijelenti a ház, hogy a javaslat részletes tárgyalását a nyári szünet utánra halasztja*, (Helyeslés balfelől. Zaj.) Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Búza Barna! Buza Barna: T. ház ! A javaslat vitájának csupán egy momentumára óhajtok pár szerény megjegyzést tenni. Egyes felszólalások, különösen Éber és Kelemen t. barátaim felszólalásai ugyanis olyan szempontot vegyitettek a vitába, a melyet én a végrehajtás szabályozásának kérdésénél irányadóul elfogadni igen veszedelmesnek tartanék; nevezetesen a hitelképesség fentartásának és fokozásának szempontját. Csak azért szólalok fel, mert nem tudom elhallgatni azt a meggyőződésemet, hogy valósággal végzetesnek tartanám a magyar gazdasági életre, ha a végrehajtási eljárás szabályozásánál e szempontot vennők irányadónak. Hiszen általános és helyes gazdasági törekvés az, hogy a nép hitelképességét fentartsuk és lehetőleg fokozzuk, de hogyha ezt a végrehajtási eljárás szigorítása által akarjuk elérni, akkor igazán veszedelmes következtetésekre jutunk, mert ebből természetes logikával annak kell következnie, hogy miután szükség van a nép hitelképességének emelésére és miután ennek egyik legerősebb eszköze a végrehajtási eljárás szigorítása : tehát nem enyhíteni, hanem szigorítani kell Magyarországon a végrehajtási eljárást! (Zaj.) E felfogás ellen akartam én felszólalásommal tiltakozni. Hiszen erre az álláspontra helyezkedve nem a mai végrehajtási törvényt kellene fentartaní, hanem az lenne a magyar nép hitelképességének érdekében, hogy ha behoznák az adósok börtönét, vagy a shylock-törvényt, a mely szerint a hitelező az adós húsából vehet magának kielégítést ; mert akkor a hitelező egészen biztos lehetne a felől, hogy adósa utolsó fillérét is elő fogja vonni, hogy tartozását kifizesse, és a veszedelmes végrehajtás elől menekülhessen. Én tehát a nép hitelképességének szempontját nem tartom e kérdésbe bevegyithetőnek. Méltóztassék a nép hitelképességét helyes gazdasági politikával, a gazdasági élet fejlesztésével, a nép vagyonosodásának előmozdításával emelni, nem pedig a végrehajtási eljárás szigorításával. Ha pedig különösen Éber Antal t. barátom a végrehajtási eljárás szigorításától a személyi hitelképességet félti, arra azt válaszolhatom, hogy én egész nyugodt vagyok a felől, hogy ez a végrehajtási javaslat a magyar nép igazi személyi hitelét egyáltalában nem érinti. Én személyi hitelnek azt tekintem, a mely az adósnak személyi megbízhatóságára van alapítva; ezt a hitelképességet ez a javaslat nem érinti; ha pedig az a hitel fog egy kissé visszafejlődni, a mely az adós párnájára, utolsó igavonó marhájára spekulál, azt én egyáltalában nem sajnálom. Éber t. barátom ugyan azt fejtegette, hogy ez a párnára alapított hitel tulaj donképen szintén személyi hitel, mert alapja az adós személyi biztonsága és a hitelező csak utolsó eszköz gyanánt gondol az adós párnájára és igavonó barmára; én mégis ezt a hitelt igazán személyi megbízhatóságra alakított hitelnek elfogadni nem vagyok hajlandó és ezt a hitelt legfeljebb párnával kapcsolatos személyi hitelnek tudom tekinteni, a melyért én lelkesedni nem tudok, mert ez a hitel nem jótékonya nem áldásos a magyar népre ; ebből csak romlás származik az adósokra. (Igaz ! Ugy van !) A hitelnek e fajtája, a mely nem produktív czélokra vétetik igénybe, hanem csak a könnyelmű pazarlás eszközéül szolgál, nem fentartandó, hanem megfojtandó, kiirtandó a magyar nép érdekében. Hogy ez a hitel mennyire el van harapózva Magyarországon, annak igen szomorú példáit láthatják azok, a kik a magyar hiteléletet ismerik. Tudjuk, hogy vannak pénzintézetek, a melyek erre a hitelezésre vannak alapítva, a melyek váltótárczájának túlnyomó része fiatal jogászgyerekek, könnyelmű kishivatalnokok, eliszákosodott, züllésnek indult parasztgazdák váltóival van tele. Ezek az intézetek azok, a melyek mindenféle burkolt czimeken a kamatláb rnégegyszeresét szeretik kizsarolni az adósoktól. Ha a végrehajtási novella nyomán ez a hitelezés meg fog szűnni, ha a hitelnek ez a fajtája el fog tűnni a magy T ar közéletből, akkor, azt hiszem, hogy ezt sirathatják azok, a kik ilyen hitelezéssel dupla kamatot tudtak szedni a magyar emberektől, de a magyar népet szerető, a magyar nép gazdasági boldogulását akaró embernek e hitel megszűnését sajnálnia egyáltalában nem lehet oka. Éber t. barátom talán látta sok nagy pénzintézet váltótárczáját, üzleti könyveit és ezen tapasztalat alapján fél a hitel csökkenésétől. Én ezt nem láttam, de láttam koldusbotra jutni, földönfutóvá lenni száz és száz becsületes magyar parasztgazdát, a ki megmaradhatott volna gazdaembernek, a magyar nemzeti társadalom értékes tagjának, hogy ha a könnyelműsége, vagy szerencsétlensége folytán bekövetkezett csapástól, a végrehajtástól megvédelmezte volna őt a törvény exempczionális intézkedése, vagy az életbe léptetendő homestead intézmény! És mert láttam ezt és láttam azt a romlást, a mely a végrehajtási eljárás túlságos enyhesége miatt szakadt a magyar népre, csak örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot. (Helyeslés.) És ha elismerem is azt, hogy e javaslat folytán talán kevesebb lesz a hitele a magyar népnek, határozottan meg vagytok győződve, kevesebb, de hogy egészsé-
