Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-358
358. országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön. 463 A kereseti viszonyok maguk is egyenlőtlenek az emberek között. Hiszen a gazdának nem mindig van egyforma termése és a rossz termés után — talán távoli eshetőség, de, fájdalom, nagyon sokszor közel áll — bizony rászorul a bitéire, hogy fentarthassa magát és nem hogy luxuriózus kiadásait, hanem hogy életszükségleteit szerezze be. De kisebb, mindennapos esetre is hivatkozom. Egy zárlat, a melyet járványos marhákra betegség esetében elrendelnek és a melynek következtében a szomszédos piaczokat elzárják, nem egyszer abba a helyzetbe hozza a gazdát, hogy azokat a szükségleteket, a melyeket feltétlenül ki kell elégitenie, hibáján kivül készpénzzel nem képes kielégiteni. De az iparos is, a kinek megrendelése van, huzamosabb idő után kapja a munkája bérét, ép ugy az ügyvéd a maga keresményét, az orvos a maga honoráriumát és mindezeken az időkön át nem képes magát fentartani másképen, mintha nem vonjuk el előle teljesen az egészséges hitelt, nem kötjük le a hitelnek a vérkei ingését, mert, méltóztassék elhinni, ez azután az organizmusnak megzavarására vezet. Még a fix fizetéses hivatalnokoknál is ugy vagyunk, hogy a szükségletek nem egyszer évszakok szerint vagy egyéb okok folytán felhalmozódnak és ezeket a szükségleteket csak ugy képes kielégiteni, ha fizetéséből havi részletekben fizet. Csakis ilyen módon, a mikor tehát megvédenők ezt az u. n. ipari hitelt, valósithatjuk meg azt a szép szocziális tervet, hogy igenis mentesítsük a tisztviselők fizetését nagyobb összegek erejéig is, a szerint, a mint a tisztviselőnek családja van. Azt is hallottam itt Nagy György t. barátomtól és másoktól is, hogy a hitel ezentúl sem fog megrendülni, csakhogy annak alapja a becsület lesz. Arra kérem Nagy György barátomat és helyeslő párthiveit, hogy ne legyünk mindig csak jó fiuk, ne legyünk pusztán rajongásból élő hazafiak, legyünk néha czeruza-emberek is, a kik előveszik az irónt'és számolnak és akkor rá fogunk jönni arra, hogy a hitelnek alapja kétségtelenül mindenkor a becsület, mert a nem becsületes adós a kijátszásnak száz módját fogja megtalálni bármiféle törvénynyel szemben. De kell, hogy e mellett az erkölcsi alap mellett álljon bizonyos anyagi támaszték is, álljon egy bizonyos mértékig a kényszer eszköze is, mert ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy a végrehajtási eljárás kényszer eljárás, a melyet a német is ugy hiv : Zwangsvollstreckung ! Valahányszor ilyen kétségtelenül szép hangzású szólamokat hallok, eszembe jut egy igen szép vezéiczikk, a melyet az alkotmánypártnak épen egyik velem szemben ülő tagjától, Buday Barnától, olvastam volt egy hirlapban. Nagyrabecsült t. képviselőtársam azt mondotta volt, hogy valőszinüleg mindannyian nagyon szeretjük a hazát; akarjuk, hogy fennálljon, viruljon ; ám, hogyha nem volnának kényszereszközök arra, hogy katonának kell beállni, hogy adót kell fizetni, ha a véradó és pénzadó fizetését kinek-kinek belátására biznák, hamarosan csődbe jutna az imádott haza ! Ez áll magára a hiteléletre is. A hitelnek alapja kétségtelenül a becsület, de ha mindenkinek kizárólag a belátására biznánk, hogy a maga kötelezettségének eleget tegyen, csődbe jutna az ország minden lakosa és végül csődbe jutna a haza ! Azt az ellenvetést is hallottam, különösen igen t. barátomtól, az előadó úrtól, hogy ezek a dolgok lehetnek talán szépek és helyesek, de ezek voltaképen a végleges végrehajtási törvényhez tartoznak. Ha például az igazságügyminiszter ur azt mondja, hogy a végrehajtási törvénynek jogorvoslati rendszere rossz, — a mint gondolom e tekintetben nincs eltérés köztünk — de ezt most nem reformálja, mert kiszakitottan egyes intézkedésekhez nem nyúl — ezt aláirom. — Vagy lehet, hogy az igazságügyminiszter ur abban a vélekedésben van, hogy az eddigi zárlati eljárás helytelen, mert káros az adósra, a kit megsanyargat és káros a hitelezőre, a kinek a rengeteg költség folytán aüg jut valami; de a zárlati dolgokkal nem foglalkozik ennek a reviziónak keretében. Ezt is aláirom. De a mikor ez a törvényjavaslat elsősorban a végrehajtás alól való mentességekkel foglalkozik, mikor a kisember érdekeit akarja megvédeni, akkor joggal követelhetjük azt, hagy azt a kérdést, a melyhez hozzáfogott, oldja is meg egészen és ne csak félig, mert a fél megoldás, a legjobb szándékok ellenére is, a legtöbb esetben félszegmegoldás ! Nem tudom pl. belátni, micsoda szocziális eszme van abban, hogy ha valamely szerencsétlen embernek, elhagyott asszonynak, gyermeknek tartásra van joga, akkor azt a kis tartásdijat, a mely a megélhetés alapja, az utolsó fillérig le lehessen foglalni ! Micsoda szocziális eszme van abban, hogy azt, a ki szegényjog alapján perel, — a mint Éber Antal t. képviselőtársam helyesen és a törvény alapján mondta — a kinek annyija sincs, mint a mennyi egy napszámos jövedelme, annak a követelését is le lehessen tiltani ? Ha a villamos vasúti kocsi elvágja valakinek a lábát, az ennek megfelelő kártalanítási összeget miért lehessen az utolsó fillérig letiltani ? Mert az, hogy esetleg három szakaszszal vagy öt ponttal többet kellett volna beiktatni a törvénybe, nem lehet ok arra, hogy mikor e kérdés megoldásához hozzáfogtunk, a megoldást felében hagyjuk ; megoldjuk a kérdést az egyik oldalon, azonban azt, a mi a kellő egyensúly megtartásához szükséges, ne tegyük meg a másik oldalon ! (Igaz ! balfelöl.) A mentességek dolgával foglalkozván, nem akarok a részletekre kitérni, mert a részletekkel való foglalkozás a részletes tárgyalás feladata. Egy dolgot emelek csak ki azért, hogy példázzam azt, a mire lesz majd alkalmam rámutatni a részletes tárgyalás során, hogy a törvényjavaslat sok tekintetben helyes intencziói mellett, a melyeket én a legnagyobb tárgyilagossággal és a legnagyobb készséggel ismerek el, a technikai keresztülvitel