Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

462 358. országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön. intézkedésre azt mondta, hogy ez »veszedelmes j ószivűség«. A hitelezőnek és adósnak, a jogosított és a kötelezett ellentétes érdekeinek egy nagy társadalmi és gazdasági elvben való összeegyeztetése a törvényalkotásnak legnagyobb művészete. Erkölcsi és dynamikai egyensúlyt kell tehát létesiteni ezen ellentétes érdekek közt, és gondosan ügyelnünk kell arra, hogy a hatalom pusztán ennél az erejénél fogva ne váljék már joggá, viszont a jog megmaradjon hatalomnak. Ha ezeket az elveket a gyakorlati élet világába akarjuk átültetni, akkor első sorban egy fogalomzavarból kell kibontakoznunk. Mikor felperesről és alperesről, végrehaj tatóról és végrehajtást szenvedettről beszélünk, rendszerint az egyik oldalon Játjuk az erős tőkét és annak gyermekét, a hitelt, a másik oldalon pedig a gyönge adóst. T. képviselőház ! En a tőke ellen való animozitást sem látom megindokoltnak, mert hiszen Nagy György barátom helyesen mondta, hogy a hitelnek is többféle fajtája van. Védenünk és erősitenünk kell a termelő hitelt, lehetőségig korlátoznunk a fogyasztó hitelt, és irgalmatlanul kell üldöznünk a hitelnek egy harmadik fajtáját, az uzsora-hitelt. A forgalmi életben a legkülönbözőbb módon állhatnak elő a jogosított és a kötelezett, a hitelező és az adós jogviszonyai. A gazda elad a kereskedőnek, a kereskedő elad a gazdának, a gazdák eladnak egymásnak és a kereskedők is eladnak egymásközt és a nagyközönségnek. A kereskedő anyagot hitelez az iparosnak, az iparos árut hitelez a kereskedőnek, mindkettő hitelez a nagyközönségnek, sőt ott is, a hol hiteüntézetek állanak fenn, a kisebb pénzintézettel szemben áll a nagyobb, a visszleszámitolást gyakorló erősebb hitelintézet, de vele szemben hitelezőként állanak a kis exisztencziák százai, a kik a maguk összekuporgatott filléreiket betét gyanánt helyezik ott el. A közgazdasági élet gyűrűzete olyan, hogy ha csak egyetlen lánczszemét törjék szét könnyelműen, széttörik maga az egész lánczolat. Maguk az igények a legkülönbözőbb jogalapokból származnak: eladás, vétel, kártérítés, birtokháboritás, örökségtől való megfosztás, osztályos egyezség, tartás stb. A követelő fél nemcsak bankár, jDénzintézet vagy koronaszövetkezet, hanem fűszeres, pék, szabó, czipész, kis fizetésű alkalmazott, bérmunkás és cseléd is. E kis exisztencziák tehát egyképen helyezkednek el a követelő és az adósfelek táborában, és ha a védelemre szoruló munkás-exisztencziák követelését mint produktív munkának gyümölcsét nem védjük meg kellően, akkor ezeket a nemzetgazdasági erőtényezőket könnyen lesülyesztjük oda, a hol a legsivárabb proletariátus kezdődik. Ezért nem helyes dolog az, hogy mindezeket a követelő feleket — hogy stílszerűen beszéljek — egy nagy üstbe dobjuk bele, s együtt főzzük meg a máglya tüzénél. És mitsem enyhit ezen, hogy t. barátom, az előadó ur, közben zsolozsmákat zeng arról, hogy ennek a törvénynek nem az a pogány czélzata van, hogy megvédje a hitelt, hanem az a jámbor czélzata, hogy megvédje az adóst. Nem valami varázslatos dolog az, t. ház, hog}' ezeket az ellentétes érdekeket a végrehajtási törvényben megfelelően tudjuk kiegyenliteni és a kisembert az egész vonalon egyaránt tudjuk megvédeni. Az orvoslás abban van, hog^ már a birói Ítélet hozatalánál, tehát a peres eljárásban kapcsolatba kell hozni a követelés jellegét a végrehajtás alól való mentességgel. A mint tehát az egyik oldalon megállapítjuk a kisemberek számára a végrehajtás alól való mentességet, viszont a peres eljárásban meg kell állapítani a tartozás jogalapját, a causa debendit, azoknak a kis exisztencziák számára, a kik szükséges ruházatot, a kik szükséges élelmiszert hiteleznek és velők szemben korlátozni vagy egészen föl kell oldani a mentességet. így van ez a rendelkezés más külföldi törvényhozásokban, de ennek nyomát megtaláljuk a mi végrehajtási törvényünkben is, a mikor pl. a mentesség alól kivette a bér- és haszonbér követeléseket és korlátozta a mentességet a tartás iránti követeléseknél. Maga ez a javaslat is két lépést tesz ebben az irányban. Az egyiket akkor, mikor valamely tárgy vételárkövetelésére nézve megengedi az illető tárgy lefoglalását, ha azt a biró az ítéletben kimondja és abban a másik esetben, hol az öt koronás napidijak lefoglalhatatlanságáról beszél és igen helyesen kimondja, hogy az élelmiszer követeléseknél ezek a mentességek a felére szállanak le. Megvan ez az elv a mi eddigi magánjogi gyakorlatunkban is. Hiszen méltóztatik tudni, hogy a kiskorúak által kötött adósságokat az ő gyámja vagy édesatyja ellenében a törvény nem ítéli meg, ellenben ha ez az adósság olyan, a melyet a biró a birói Ítéletben mint szükséges ruházat, mint szükséges élelmezés, iránt szükséges tanulásból eredő követeléseket vagy szükséges gyógykezeltetésből eredő igényeket állapit meg, akkor bár ezeket atyja tudta nélkül vagy esetleg akarata ellenére kötötte is, mint szükségeseket a biró hitelezői oltalomban részesiti és a törvényes gyámmal és az atyával szemben megítéli. Ezen a vonalon kellett volna tehát végighaladnunk és elértük volna azt a helyes egyensúlyt, hogy lelkiismeretesen, nyugodtaa elmondhattuk volna : védjük a kisexisztencziákat az egó-iz vonalon, védjük ott, a hol produktív munkásságot fejtenek ki, megvédjük e munkának a gyümölcsét, de védjük az adóst is ott, ahol akarata ellenére, önhibáján kívül jutott bajba és a hol egy elsorvasztó hitellel szemben elismerem, hogy a védelem kötelesség. T. képviselőház ! Ezekkel az aggodalmakkal szemben közbeszólás alakjában azt hallottam a tegnapi napon, hogy ne vásároljanak az emberek hitelbe. Ezt igy még az elméletben sem lehet felállítani. A kis czipők és a nagy czipők is nem a paragrafusok szerint szakadnak el és az alsó és a felső ruhák, a télikabátok olyan malicziózusak, hogy nem a tételes jogszabályok szerint rongyolódnak le, hanem az élet szükségleteinek megfelelően.