Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

358. országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön. 459 lenül kell még egyszer alkalmat adni az árverésre, mert különben az első árverési vevőn méltánytalanság történnék. Egry Béla : Ez nem utóajánlat, hanem visszvégrehajtás. Nagy György: Tudok egy esetet, hogy egy nagy budapesti czég Szepsiszentgyörgyön házat vásárolt. Az ár 32.000 korona volt. Nem tudtam, hogy a képviselő urak a kérdésben annyira nem járatosak és hogy ezért tanitást kell itt tartanom. A czég sokallotta az árat és leküldött egy kiskereskedőt, a kivel összeköttetésben állott, azzal, hogy adjon be utóajánlatot. Ez megtörtént. Nagy összeget ajánlott meg, ugy hogy ráütötték az ingatlant. Kitűnt azonban, hogy az illetőt azután sehol sem lehetett megtalálni. Nem volt található Pesten. Azt mondották, hogy ilyen nevű embert soha senki nem ismert. Mit kellett tehát tenni ? A tény az, hogy ilyenkor az első vevő egy olyan utóajánlat miatt, a melynek semmi komoly alapja nincs, megszabadul a saját ajánlatától. Más kérdés, hogy azután mit lehet az illetővel szemben cselekedni. Felhivom ezért különösen az ügyvédképviselők figyelmét arra, hogy bizony a gyakorlat a törvényt sokszor megváltoztatja. Csodálkozom, hogy régi gyakorlati ügyvédek ezzel nincsenek tisztában. Az a körülmény, hogy csak az utóajánlat beadására szánt idő elteltével lehet véteü bizonyítványt kiállíttatni, a gyakorlatban sok bajnak az oka. Milyen eseteket látunk ? A végrehajtást szenvedő joga az ingatlan megjelölése. Kijelöl egy teljesen értéktelen ingatlant. Már most egy ember, a kinek nincsen vesziteni valója, de a ki a végrehajtást szenvedővel jó viszonyban van, lehetetlen nagy összeget igér. Leütik ezen nagy összeg erejéig és meg kell szüntetni a további árverést, mert telik belőle papiron az összes követelések fedezése. Ezzel azután a hitelezők esztendőkre kijátszatnak. Fried Lajos : Ezen segit a javaslat. Nagy György : Igen, ezen bizonyos mértékig segit és épen azért fogadom ezt el, mert vannak benne helyes intézkedések. Ha csupán rossz intézkedések volnának a törvényben, természetes, hogy nem fogadnám el. Kérem azonban az államtitkár urat, hogy mivel csak pár napról, csak arról van szó, hogy nyolcz nap helyett 15 vétessék fel, méltóztassék ezt elfogadni és ezzel a gyakorlatban előforduló ezen igazságtalanságot orvosolni. Éber Antal: Ez tisztán törvényszerkesztési hiba. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Nagy György: T. ház! Felhivom a t. ház és az államtitkár ur figyelmét a javaslat 27. §-ára. Az 1881 : LX. t.-cz. 208. §-ának a kiegészítéséről intézkedik. Ugyanezt az intézkedést az igazságügyminiszter ur javaslata a végrehajtási törvény 211. §-ához fűzte. Nézetem szerint egyiknek sincs igaza. Félig igaza van mind a kettőnek. Nézetem szerint mind a két szakaszt kell felvenni. A végrehajtási törvény 208. §-a ugyanis arról az esetről intézkedik, a midőn a végrehajtást szenvedő csak haszonélvezeti joggal bir. A 211. §. intézkedik arról az esetről, a mikor a végrehajtást szenvedő tulajdonos is és igy nemcsak a haszonélvezetre, hanem az ingatlan állagára is lehet vezetni a végrehajtást. A helyes tehát az volna, hogy mondja ki a törvény, hogy az 1881 : LX. t.-cz.-nek 208. és 211. §-ai egészíttetnek ki. De az igazságügyi bizottság valami bölcset akart és a 211. §-t megkorrigálta, de elfelejtette, hogy ugyanabba a hibába esett, mint az igazságügyminiszter ur javaslata. Mind a két szakaszt korrigálni kell, ennélfogva hozzáteendő : »és a 211. §.« Restemém, hogy ha a részletes tárgyalásnál minden szakasznál külön magyarázatokkal kellene szolgálnom és azért azt hiszem, hogy ha az államtitkár ur szives volt lejegyezni a mit mondottam és majdan konkrét indítványokkal áll elő ilyen értelemben, akkor legalább tudom, hogy a részletes tárgyalás során nem kell mindenütt felszólalnom. így azonban azon aggodalomban vagyok, hogy esetleg a képviselőtársaim nem veszik maguknak a fáradságot és nem veszik észre a hibákat, pedig nagyon fontosnak tartom, hogy ha kis törvényt csinálunk is, de az jó legyen, segítsen a kisemberek nehéz sorsán. A 29. §. intézkedik arról, hogy a törvény Fiume város területén is életbe léptettessék. Azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter ur, de többen képviselőtársaim közül is, igy Barcsay Andor t. barátom kaptak ottani tisztviselőktől leveleket, kérvényt, a melyben rámutattak, hogy náluk milyen tarthatatlan volt az eddigi helyzet. Nevezetesen Fiúméban az 1852. évi ideiglenes perrendtartáson alajral a végrehajtási jog, a mely szerint a tisztviselő egész fizetése és lakbére korlátlanul az utolsó fillérig lefoglalható. Azt hiszem, hogy sokkal helyesebb volna, hogyha a helyett, hogy felhatahnaztatik a miniszter, hogy megfelelő módosításokkal léptesse életbe a törvényt, kimondanánk, hogy köteles ugy végrehajtani a törvényt, a hogy szól, vagy pedig az esetleges módosításokat terjesztené előbb a ház elé. E nélkül nem tudhatom, hogy az igazságügyminiszter ur mit talál helyesnek, hogy azt Fiúméban is életbe léptesse és mit nem. Én sokkal helyesebbnek tartanám, ha a helyett, hogy a miniszternek ilyen széleskörű jogot biztosítanánk, inkább kimondanánk, hogy a törvény összes rendelkezéseivel Fiúméban is életbe lép. Nem tudok semmiféle törvényes akadályt, perrendszerű, vagy gyakorlati akadályt, a mely ennek útjában állana. Kérek öt perez szünetet. Elnök : Kérem, méltóztassék lehetőleg rövidre fogni beszédét. Tessék folytatni ! (Helyeslés.) Nagy György : Azt hiszem, hogy elég szakszerűen beszéltem. (Felkiáltások baljelől: Terjengősen !) Terjedelmesen kell beszélni, ha azt akarjuk, hogy a törvényhozási intézkedések helyesek legyenek. Ha terjedelmesen, bár szakszerűen akarnék de lege ferenda beszélni, akkor órákig kellene beszélnem, de én csak azon korlátok között maradtam, a melyeket a javaslat jelöl meg. Kérem az igazságügyminiszter urat és az államtitkár urat, 58*