Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

358. országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön. 455 ujabb büntetéssel sújtja, a vénségnek, rokkantságnak, aggságnak ujabb kegyetlen, őskori büntetését szabja, a nyugdíj elvételét is megengedi. Az eredeti javaslata az igazságügyminiszter urnak az özvegyek nyugdiját a foglalás alól mentesnek hagyja, s méltóztassék elolvasni, a javaslat azt álHtja, hogy nem is szükséges indokolni az erre vonatkozó rendelkezést, annyira kézen fekvő. Már pedig szükséges lett volna indokolni, mert nem ismerték a ház igazságügyi bizottságát, mely nem tartotta ezt annyira kézenfekvőnek, ellenkezőleg, antiszocziáüs érzékkel, az életről való hibás felfogással, hogy valamit változtathasson a javaslaton, azt a változtatást tette, hogy a szegény nyugdijasok fizetését is lefoglalhatónak mondotta ki. Ezt a dicsőséget nem akarom elvenni az igazságügyi bizottságtól. Ha ilyen babérokat szereznek, akkor azt tartom, hogy még egy másik bizottságot is jó lenne felállítani, a mely a merev jogi dogmák helyett a szivet, a czélt vizsgálná a törvényjavaslatban és ha van egy humánus, egy szocziális intézkedése a miniszteri javaslatnak, nem abban találná meg a bölcseségnek kifejezésre juttatását, hogy ezt az árva intézkedést megváltoztatja. Hiszen Francziaországban — ha már külföldi törvényekről beszélünk — már a IX. év Ventose havának 21. napján kelt törvényben kimondották azt, hogy a tisztviselők fizetése nem eshetik végrehajtás alá. De ujabb franczia törvény is intézkedik, nevezetesen az 1853. június 9-iki »sur la pension civile« czim alatt hozott törvény, a mely kimondja, hogy az állami tisztviselőknek, az állami alkalmazottaknak nyugdiját nem lehet végrehajtás alá vonni. Ezzel szemben, mikor az igazságügyminiszter ur javaslata helyes, humánus alapon áll. . . (Zaj balfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek ! Tessék folytatni. (Zaj.) Kérem Múzsa képviselő urat. Nagy György : Tehát kimutattam azt, hogy idegen áüamok törvényhozása is ezt a nyugdijat és az özvegyek járandóságát, az özvegyek nyugdiját a végrehajtás alól mentesítette. Azt hiszem, a mit elrontott az igazságügyi bizottság, azt maga a ház van hivatva helyrehozni. Nem fordulok a jogászok megvilágító elméjéhez, mert az már határozott a bizottságban, hanem más képviselőtársaimhoz fordulok, a kik szívvel, érzéssel bírnak, s a kik aszerint akarják elbírálni a törvény rendelkezéseit, mondják meg : helyesnek tartják-e azt, hogy a lakáspénztől megfosztott nyugdíjast ujabb büntetéssel sújtsák, hogy az özvegynek a maga kicsi nyugdiját is elvegyék ? Éber Antal t. képviselőtársam, azt hiszem — és ez neki csak örömére szolgálhat — a gyakorlati életből az özvegyek helyzetét, sorsát nem ismeri, valamint nem ismeri a nyugdíjas hivatalnokok helyzetét sem. Öt az isteni gondviselés és esze is egy nagy bank élére állította, ott ismerheti a pénzügyi viszonyokat, ismerheti egész Európa bankintézeteinek pénzügyi mérlegét, de"'ez nem elég arra, hogy az ember hozzászólhasson a nyomorusághoz, a szegénységhez. Én csak azt mondom, hogy a ki az életet ismeri, az egy pillanatig sem gondolkozhatik azon, vájjon bennmaradhat-e a törvényben egy ilyen inhumánus, ilyen antiszocziáüs rendelkezés. Tisztelettel kérem az igazságügyminiszter urat. maradjon meg eredeti javaslata mellett, a melyet ő terjesztett a képviselőház elé és változtassuk meg a szöveget ugy, hogy a nyugdijasok és az özvegyek mnigdiját a foglalás alól mentesítsük. (Helyeslés balfelől.) Megígérte a miniszterelnök ur, hogy a nyugdíjtörvény revízióját elő fogja terjeszteni. Ha majd ott azt látjuk, hogy olyan nyugdíj van biztosítva, a mely mellett bizonyos összeg lefoglalható, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy magam is azt mondom, hogy a hitelezők igényeinek kielégítésére változtassunk a végrehajtási törvén ven. De addig, mig ilyen középkori sötétséggel szerkesztett nyugdíjtörvényünk van, a melyben pogánv, barbár intézkedések vannak, a melyet idegenből sem fordíthattak, mert egyetlen egy külföldi törvényben sem ismerek ilyen barbár rendelkezést, a mely csak egy szívtelen ember koponyájában születhetett meg, addig igyekezzünk legalább megvédeni a nyugdijasok és a nvugdijas özvegyek sorsát. Azért szólaltam fel ebben a kérdésben, mert megeshetett volna, hogy — bár képviselőtársaim szivükön viselik a kis exisztencziák sorsát — ez elkerülhette figyelmüket; talán nem is ismerik mindnyájan a nyugdíjtörvény ezen barbár intézkedéseit. Azért időztem tovább ennél a szakasznál, mert fel akartam hivni szives figyelmüket arra, hogy akár valamelyik t. képviselőtársam, akár az igazságügyminiszter ur jöjjön olyan inditványnyal, a mely megfeleljen a törvényjavaslat szövegének és az eredeti javaslatnak megfelelően a nyugdijat a végrehajtás alól kivonja. T. ház ! örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, a mely a törvénytelen gyermek javára megállapitott tartás behajtása tekintetében ugyanazokat a kedvezményeket biztosítja a törvénytelen gyermeknek, mint a törvényesnek. (Helyeslés.) Ebben mégis azt látom, hogy egyes emberekben a szocziális érzék kezd felébredni. Régen meg kellett volna már csinálni ezt az intézkedést. Sokszor láttuk azt az igazságtalanságot, mely a természeten erőszakot téve, különbséget tesz törvényesség és törvénytelenség közt és még súlyosbítja azt a terhet, a melyet a törvénytelen gyermeknek, a törvény rendelkezései szerint, a maga hibáján kívül kell az életen keresztül viselnie. Ezt az intézkedést tehát, mint szocziális érzékről tanuskodót, örömmel üdvözlöm. Itt hivom fel az igazságügyminiszter figyelmét, hogy a mentesség nálunk a tartásdijra nem terjed ki. Megeshetik, hogy akár egy törvénytelen gyermek kap természetes apjától tartásösszeget, akár az elvált feleség a férjétől és bár mindkettőnek a