Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-357
444 357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. nak állandóan, — e pillanatban nem tudom, hogy mennyi, — de rendszerint nagy betétjei szoktak lenni ezen elsőrangú intézeteknél. Farkasházy Zsigmond : 200 milliók ! Bródy Ernő: Én szerintem a legelső következménye e bank-kartell megkötésének az kell hogy legyen, hogy ezen intézetekből vonja ki a kormány a maga olcsó betétjeit, és helyezze el olyan intézeteknél, a melyek nem tartoznak a bank-kartell kötelékébe; helyezze el a vidéki pénzintézeteknél. De, t. ház. a kormánynak más tekintetben is több módja kínálkozik a kartell megakadályozására. Itt van a postatakarékpénztár intézménye. Rendezze be a postatakarékpénztár intézményét váltóleszámítolásra és visszleszámitolásra. Legyen az a postatakarékpénztár egy olyan konkmrens, a mely nem a szegény és a kisember bőrén akar nagy előnyökhöz jutni. (Igaz ! Ugy van!) Tisztelettel van szerencsém megkérdezni a kormányt erre a kérdésre vonatkozólag, és van szerencsém különösen a kormány mélyen t. elnökét, ugy is mint pénzügyminisztert, megkérni, hogy a maga tekintélyével és befolyásával ezen kartell létrejöttét hiusitsa meg. (Elénk helyeslés.) Akkor, a midőn látom, hogy ez a képviselőház csak egy pár órával ezelőtt a végrehajtási törvényt tárgyalta, emlékeztetem a házat arra, hogy ne csak a végrehajtás alá kerülő embereket védjük meg a hitelezőkkel szemben, hanem védjük meg azokat is, a kik még nem kerültek végrehajtás alá. védjük meg az egész magyar közgazdasági életet, a mely talán nem való végrehajtás alá. (Helyeslés.) Interpelláczióm a következő (olvassa) : Interpelláczió a pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnak arról, hogy a budapesti pénzintézetek egymással kartellt akarnak kötni, melynek kifejezett és bevallott czélja az, hogy a kartellben résztvevő intézetek az egyes üzletágakra vonatkozó feltételeknél enyhébbeket alkalmazni ne engedjenek ? Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnak arról,Jiogy e mozgalom vezetői az osztrák, illetve bécsi elsőrendű pénzintézeteket is be akarják vonni eljárásukba és ily módon közös kartellt terveznek, de kizárólag a magyar közgazdaság és a magyar nép ro% r ására ? Kérdem ennélfogva : helyesnek tartja-e a pénzügyminiszter ur, hogy létrejöjjön a pénz megdrágítását czélzó eme egyesülés, mely ugy a főváros, mint a vidék, tehát az egész ország közgazdas' gi éle ét súlyos csapásként fenyegeti ? Hajlandó-e a pénzügyminiszter ur, úgyis, mint a kormány feje a magyar kormány tekintélyét, közvetlen és közvetett befolyását felhasználni arra a czélra, hogy a magyar ipar, kereskedelem és mezőgazdaság, általában Magyarország összlakossága jogos érdekeit mélyen sértő kartell létrejötte meghiúsuljon ? (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminiszter urnak. Következik ? Szmrecsányi György jegyző : Farkasházy Zsigmond ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Hoffmann Ottó ! Hoffmann Ottó : T. képviselőház ! A késői időre való tekintettel csak egy pár szót fogok fűzni következő interpellácziómhoz (olvassa) : »Interpelláczió a kereskedelemügyi miniszter és a miniszterelnök urakhoz : 1. Mivel indokolja a kereskedelemügyi miniszter ur ama összeg feltűnő aránytalanságát, a mely összeget tárczája terhére a »Korbács« czimű heti újságnak adott ? 2. Hajlandó-e a kormány az önkényes pausálérendszert haladéktalanul megszüntetni ?« T. képviselőház ! Felhangzott már nem egy alkalommal itt a házban is az a vád, — de általában véve állandó gyanúsításoknak forrását képezi, — hogy úgynevezett önkényes pausálé-rendszer folytán a kormány és némely sajtó-orgánumok, általában a kormány és a sajtó között bizonyos egészségtelen, hogy ne mondjam, erkölcstelen viszony áll fenn. Pedig. t. képviselőház, ez az átalányozási mód üzleti szempontból, a mit elsősorban és mondhatnám, kizárólagosan Tan hivatva szolgálni, alig kifogásolható. De, a míg a hirdetési és közlési szolgálat, a mit a kormány vállalatok és intézetek átalányösszege ellenében a nagyobb lapok teljesítenek, korántsem mutatnak fel valami felháborító üzleti nyereséget, addig némely apró sajtó-orgánum részére ez a pausálé-rendszer valósággal létfentartási, sok esetben pedig zsarolási eszköz. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Megesik nem egyszer, — hogy a t. miniszterelnök ur kifejezését használjam — hogy a kis halak itt sokkal többet falnak, mint a nagy halak. (Derültség.) T. képviselőház ! Ezt az ominózus pausálévádat. annak ódiumát átalánositottuk a sajtóra. Helytelenül. Farkasházy Zsigmond : Ugy van ! Hoffmann Ottó: Azonban még sem idéz elő sohasem valami erőteljesebb hullámverést közéletünkben egy-egy eset, ha szándékos indiszkréczió folytán felszínre kerül. Es ebben a tekintetben első sorban talán maga a sajtó vétkezik azért, mert bár a sajtónak munkásai egy egy ilyen botrányos eseten hangos szóval megütköznek, de magának a bűncselekménynek kipellengérezésére a máskor annyira eleven és gyilkos toll egyetlen szót nem ir. Pető Sándor: Annak csinálj reklámot, a ki fizet! Mezőfi Vilmos : Nem a sajtó, hanem a kiadóhivatal ! (Mozgás és zaj.) Hoffmann Ottó: Pedig abban a tisztító munkában, az mely az uj rendszernek legszebb feladata . . . (Mozgás és zaj a középen.) Pető Sándor." Nem ismerjük azt a munkát! (Zaj.)
