Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. 445 Elnök : Csendet kérek ! Hoffmann Ottó : . . . nem is annyira a törvényhozást, mint a sajtót kell hogy illesse a munka oroszlánrésze (Mozgás és zaj.) . . . Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy szíveskedjenek csendben meghallgatni a szónokot! Hoffmann Ottó: ...nemcsak azért, mert a sajtó munkásai az üyen visszaéléseknek ugy személyi, mint dologi motívumait pontosan ismerik, hanem különösen azért, mert korunkban közállajDotaink züllöttsége mellett, a midőn a tekintély elve úgyszólván megsemmisült, (Mozgás és zaj a középen.) csaknem kizárólag a sajtó . . . Farkasházy Zsigmond : Ne csináljanak olyat, a mi a tekintélyt tönkreteszi! Elnök: Kérem Faskasházy képviselő urat, hogy szíveskedjék csendben lenni. (Mozgás és zaj.) Csendet kérek! Hoffmann Ottó : Mondhatom, t, ház, hogy úgyszólván kizárólag a sajtó lett az a tényező, a mely a közvélemény irányításában a legszámottevőbb szerepet játszsza. Nekünk ellenzéknek e hivatás őszinte és becsületes betöltését féltékeny figyelemmel kell kisérnünk. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért, mintha nagyhatású politikai erőtényezőkkel szemben koczkáztatva látnók a mi politikai érvényesülésünket, hanem azért, mert az uj politikai rendszer életműködését ellenőrizve, sehol sem látjuk a programm legragyogóbb ékességének megvalósítását, a közéletet tisztító munkát. . . Farkasházy Zsigmond: Ugy van! Hoffmann Ottó : ... és őszintén, talán merészen szólva, az ellenkező folyamatnak bebizonyítására talán könnyebben mernék vállalkozni. Sokszor bizonyos apróbb jelenségek jellemző tüneteknek tekinthetők. így pl. nem tudom, hogy mi lehet a magyarázata annak, hogy a kereskedelemügyi kormány dus átalányösszeggel jutalmaz olyan lapot, a mely mindössze egy-két példányszámban, tehát majdnem a nyilvánosság kizárásával jelenik meg hetenkint; a melynek szellemi és erkölcsi nívója köztudomás szerint semmi vagy talán még ennél is rosszabb, és a mely lapról szerkesztőjével egyetemben a többi újságok törvényszéki rovatában olvashatni csak rendszerint olyan bűncselekményekkel kapcsolatban, a melyeknek hisztorikumáról, ha egy-két szót szólanék, legalább is imparlamentáris kifejezéseket kellene használnom. E lap szerkesztője semmiféle újságírói egyesületnek tagja nem lehet. A Korbács czimű lapot értem. Az egész sajtót megbélyegzett eme pausálé bizonyítását ez a faximile szolgáltatja, a melynek szövege szerint a kereskedelemügyi kormány az államvasutak terhére háromezer korona átalányösszeget utalványozott ki ennek a lapnak. T. ház ! A mint már említettem, a pausálénak az üzleti szempontjaz alapja. Márpedig ebben az esetben, azt hiszem, nemcsak az üzleti érdek, de talán még a méltányossági tekintet sem jöhet számításba. Csoda-e tehát ily körülmények között, — és azt hiszem, hogy talán magát a mélyen tisztelt államtitkár urat sem lepte meg — ha mérlegelve ezen sajtóorgánumnak silányságát és a pausáléösszeg nagyságát, felmerülhet olyan merész összefüggés, mintha az államtitkár ur bizonyos politikai szépséghibák leplezését akarná e pausálé utján az állam pénzén eszközöltetni. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár: A képviselő ur állítja ezt ? Hoffmann Ottó: Nem, hanem csak azt mondom, hogy még ilyen összefüggés is felmerülhetett. Már maga az a körülmény, hogy interpelláczióm előterjesztése alkalmával itt méltóztatik lenni, kizárja annak a lehetőségét, hogy ezzel a váddal illessem. Én különben interpelláczióm előterjesztése alkalmával. . . Kelemen Samu: Ezt a gyanút reprodukálni sem szabad ! (Mozgás. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hoffmann Ottó:... kizártnak tekintem a kormány bizonyos jogainak diszkreeziónárius mivoltát, mert ennek is korlátokat szabnak bizonyos szempontok : a hazafiság,, a tisztesség és más magasabb politikai tekintetek. Korántsem akarom ebben az összefüggésben vádolni az államtitkár urat, a mely összefüggésben ez a közlemény megjelent. (Mozgás. Felkiáltsok : Milyen lapban!). A Népszavában is megjelent! Én nem ezt áz összefüggést akartam itt mindenáron a nyilvánosság elé hozni, hanem általában kifogásoltam azt. . . Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár: Ez az igazi gyanúsítás ! Hoffmann Ottó: Akkor, a mikor tisztán udvariasságból ugy adom elő interpellácziómat, hogy az a lehető legkisebb mértékben legyen kellemetlen, legalább is meglep az az inszinuáczió, a melylyel találkozom. Nem ezt az összefüggést említem én, hanem azt az eljárást, hogy ilyen silány, semmi lapnak, a melynek erkölcsi színvonala nincsen, a kereskedelmi kormány pausálét juttat. Annak illusztrálására hozom fel csupán az esetet, hogy bebizonyítsam, — és ennek igazát mutatja az az érzékenység is, a melyet tapasztalok — milyen elfajulásai lehetnek annak a pausálé-rendszernek, melynek megszüntetéséért azelőtt is állandóan küzdött a függetlenségi és 48-as párt, és a mely rendszer lehetővé teszi, hogy a sajtó tisztességes orgánumait is állandóan gyanúsítsák. De nem csupán ez az eset sürgeti ezen egészségtelen viszonynak mielőbbi gyors megszüntetését, hanem egy másik körülmény is, a melynek hisztorikuma a közelmúltba esik. A múlt hét folyamán a szeszadó tárgyalásánál a t. miniszterelnök ur azt a kijelentést tette, hogy néhány lapnak állásfoglalása sokszor bizonyos magánérdekre vezethető vissza. Ez a két eset mint fénysugár bevilágít abba a homályba, a hol, ugy látszik, aligha folyik a közéletet megtisztító