Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-342

38 3í2. országos ülés 1908 június 11-én, csütörtökön. a javaslatot elfogadták, mondom, ez az elismerő bírálat felmentene engem attól, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnak tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatával részletesebben foglalkozzam. De nem ment fel, sőt parancsoló kötelességemmé teszi a javaslat részleteivel foglalkozni az a körülmény, (Halljuk !) hogy babér a jelenlegi kormány működése kezdetének első perezétől fogva mindent megtett arra nézve, bogy az államvasutak teljesitő képességét fokozza és a felmerült hiányokat pótolja, mindazonáltal elejétől fogva bizonyos következetességgel azzal vádolják a kormányt, bogy ez iránti kötelességeit nem teljesitette. Ennélfogva kötelességem, t. ház, a megjelenésben sajnosán akadályozott kereskedelmi miniszter ur megbízásából és nevében tisztán feltárni a helyzetet, a melyben a kormány az államvasutakat találta, tisztán feltárni a helyzetet arra nézve, mik voltak az okai ama forgalmi zavaroknak, a melyek, sajnos, előállottak a múltban és hogy mit tett a kormány abban a tekintetben, hogy a hiányokat pótolja. (Halljuk ! Halljuk !) Ennek során, t. ház, lesz szerencsém reflektálni az egyes szónokok felszólalásaira is és lesz szerencsém betekintést engedni az államvasutak egész belső szervezetébe azon tanulságos adatok nvomán, a melyeket a t. előadó ur is bevezető beszédében már a ház elé tárt, áttekintést nyújtva a tényleges helyzetről. T. ház! Az államvasutak és minden vasút birálatánál a legfőbb tényező kell, hogy legj^en : egy kötelességtudó, hivatása magaslatán álló személyzet mellett a szervezet kérdése, a mozdonyés kocsipark, az állomások befogadó- és a vonalok teljesitő képessége, és nem utolsó helyen a fontosabb csatlakozó vasutak is. A mi, t. ház, a személyzetet illeti, megnyugvással mondhatom, hogy az államvasutak személyzete kötelességtudás tekintetében nem áll egyetlen más vasút személyzete mögött. (Helyeslés.) Hivatása magaslatán álló személyzet az, a mely, habár egyik részében — a munkások között — az izgatások sajnos, még mindig tartanak, a maga kötelezettségeit, az intézet iránt tartozó feladatait hűen és pontosan teljesiti. (Elénk helyeslés.) A mi a szervezetet illeti, a tekintetben sajnos, már nem állunk ilyen jól. A jelenlegi szervezet 1887-ből való ; az akkori aránylag kis hálózatnak megfelelt, a mai 17.000 kilométert meghaladó hálózatnak azonban túlságosan czentralisztikus. Czentralisztikus nemcsak az áUamvasutak igazgatásában, hanem magában a központi kormányzatban is. A kereskedelemügyi miniszter ur és minisztériuma teljesen tisztán lát ebben a teldntetben, és alkalmat fog adni a t. háznak, hogy az 1909. évi költségvetés kapcsán a szervezet kérdésével bővebben foglalkozhassak, az egész vonalon a deczentralizáczió elvét megvalósítva, (Élénk helyeslés.) ugy benn a minisztériumban, mint künn az igazgatóságnál, továbbá az üzletvezetőségeknél és végig az intézet összes szerveiben. (Elérik helyeslés.) Ennélfogva talán fel méltóztatnak menteni az alól, hogy a szervezet kérdésével itt ma bővebben foglalkozzam. Csak rámutatok arra, hogy teljesen felesleges, hogy a minisztériumnak egy nagy vasúti osztálya, Budapesten a nagy, 1500—1600 személyt foglalkoztató igazgatóság, künn a vidéki központokon ismét túltengő üzletvezetőségek legyenek, ugy hogy egy-két fórumnak kikapcsolása az adminisztráczió helyessége, pontossága és gyorsasága érdekében feltétlenül szükséges. (Élénk helyeslés.) E helyett rátérek ama tényezőknek második részére, a melyek a bírálatot a maga teljességében lehetővé teszik, és ez a mozdony- és a kocsipark kérdése. (Halljuk!) összehasonlításokat fogok tenni a t. ház előtt abból a szempontból, hogy méltóztassék képet alkotni arról, vájjon a múltban kellően lépést tartott-e az államvasút berendezése a forgalommal, minden színezés nélkül, mert hisz az adatok maguk eléggé színesek lesznek. (Halljuk!) Az utasforgalom az államvasutaknál 1896-tól 1906-ig — azért fixirozom az 1906. évi időpontot, mert akkor vette át a jelenlegi kormány az ügyek vezetését — 77.7%-kal szaporodott és ezzel szemben a személykocsiszaporulat mindössze 33'1% volt, de ezen 33'1%-nál méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy kocsijaink ülőhelyeinek kihasználása nem haladja meg a 25%-ot. Méltóztassék tehát az utasforgalom emelkedését a kocsiszaporulatnak eme részletével is összehasonlítani, és akkor méltóztatnak látni, milyen ijesztően kis mértékben szaporittattak a forgalmi eszközök a forgalom emelkedéséhez képest. Az áruforgalom — csak a fizető árukat véve tonnákban — 76.8%-kal szaporodott s ezzel szemben a teherkocsi szaporulat 66%. Ha már most méltóztatik figyelembe venni azt, hogy a fizető tonnaáruk mellett itt van a regieben, önkezelés mellett az államvasutak óriási szükségletének szállítása, a mi pl. 1906-ban 4800 millió fizetéses tonnával szemben 655 millió regie-tonnát tett ki : ugy ismét a 66%-os teherkocsi-szaporulatnak igen nagy esése fog bekövetkezni, mert hiszen a regieszállitással is számolni kell. És számolni kell még egy körülménynyel, a mely nálunk, sajnos, igen nagy mértékben esik latba: hogy t. i. az akkori kormányok és az áüamvasut igazgatósága a kor követelményeinek helyes belátásával a nagyobb teherképességű kocsikat szerezte be, t. i. a tiz tonnásak helyett a 15 tonnásakat. Sajnos azonban a kihasználás tekintetében az a tapasztalat, hogy még ma, évekkel a beszerzések után is az államvasút kénytelen dijakat kitűzni a személyzet részére, hogy a 15 tonnás kocsik használtassanak Id, mert a 15 tonnás kocsi csak 10 tonnára használtatván ki, a teherbírásnak egyharmad része teljesen elveszett. És végül a legszomorúbb, hogy mig a vonalkilométer összteljesítmény ugyanezen idő-