Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

436 357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. már eltekintve attól, hogy ez a hitelező jogainak és érdekeinek védelme szempontjából hátrányos, mi lesz az intézkedés következménye? A következménye nem lehet más, mint hogy az illető hitelező minden esztendőben kérni fogja az árverés kitűzését épen azért, hogy ebből a terminusból ki ne essék. A gyakorlatban százszámra fordulnak elő esetek, a mikor valamely intézet emberbaráti vagy gazdasági szempontból, hogy adósát tönkre ne tegye, évekig tartja függőben követeléseinek behajtását. Most már, a javaslat intézkedése következtében, minthogy természetes, hogy az illető pénzintézet nem teheti ki magát annak, hogy az általa elsőbbséggel megszerzett zálogjog ellenére előle a kielégítési alap elvonassék, a hitelintézet vagy általában a hitelező vagy nem fog tovább adósának várakozási időt adni, nem lesz iránta elnézéssel, sem emberbaráti, sem gazdasági szempontból, vagy ha továbbra is elnézéssel lesz és az eljárást felfüggeszti, kötelességévé teszi ügyvédjének, hogy az árverést minden esztendőben kitűzesse, a mi a felelevemtésHíéréssel együtt igen költséges^dolog. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvényjavaslatnak ez az intézkedése abszolúte nem éri el a kitűzött ozélt, sőt épen az ellenkező eredményre vezet, a költségek növesztésére. Másik intézkedése ennek a törvényjavaslatnak, mely szintén a költségek lehető apasztására irányul, az, a mely a törvényjavaslat 24. §-ában foglaltatik, a mely szerint abban az esetben, ha egy ingatlan az árverésen a kikiáltási árnál magasabban kel el, a vevő köteles a bánatpénzt a vételár 20 °/o-ára kiegésziteni. Ennek az intézkedésnek az a czélja, hogy az a múltban nem egyszer előfordult eset, (Zaj. Elnök csenget.) hogy az árverés eredményének kijátszása végett valaki óriási összeget ajánl meg bizonyos kis ingatlanért, azért, hogy az árverés ennek következtében felfüggesztessék és a követelés kielégítése megakadjon, elimináltassék. Én ezt az intézkedést épen gazdasági és társadalmi szempontból a lehető legrosszabbnak tartom, ugy a hitelező, mint az adós, de különösen a többi venni szándékozók szempontjából. A hitelező szempontjából káros az intézkedés azért, mert az a hitelező soha sem tudja, hogy milyen árban fog elkelni az az ingatlan és ennek következtében milyen forgó tőkét kell készen tartania az egyes ingatlan-árveréseken való részvételnél, soha tájékozási pontja neki e tekintetben nincsen, hogy milyen összegre van szüksége abból a őzéiből, hogy az ő jogait, az ő érdekeit azon az árverésen biztosítsa. Az adósra és a venni szándékozókra nézve azonban ez a bizonytalanság a bánatpénz összege tekintetében még károsabb. Mert, t. ház, ne vegyük azt az esetet, hogy Budapesten vagy egy más nagy városban árverés lesz megtartva, hanem vegyük figyelembe, a midőn egy községben egy tönkrejutott parasztembernek kis birtoka jutott árverés alá. Árverelni szándékozó több van, és ha tudja, hogy neki az árverési hirdetményben a megállapított összeget kell letennie bánatpénznek, azt megszerzi, és akkor az árverésen részt vehet. De most máskép áll a dolog. Nem tudja, mennyi pénzre van szüksége. Minthogy pedig nem tudja, hogy mennyi pénzre van szüksége, ennek következtében nem szánja el magát arra, hogy az ingatlan árverésén részt vegyen. Ha pedig rászánja magát, mi lesz ennek a következése ? Az a parasztember, a ki az árverésen részt akar venni, miből csinál pénzt ? A marhájából, vagy a gabonájából, vagy pedig kölcsön utján. Most már hä neki egy előre kiszámíthatatlan nagy összeget kell készítenie, akkor el kell prédálnia sokkal nagyobb mennyiségű vagyonkészletet, mint a mennyit különben kellene eladni. Vagy pedig, — méltóztatott említeni a takarékpénztárakat — kénytelen bemenni a takarékpénztárba és sokkal nagyobb összeget felvenni kölcsönképen, és a mellett fizetni a kamatot előre, még akkor is, ha nem vásárol semmit, mint akkor, ha azt az összeget kell előre letennie bánatpénznek, a mely az árverési hirdetményben jelezve van. Ennek következménye lesz, hogy a vidéken, a falun az ingatlan árveréseken az esetek túlnyomó nagy részében nem fog résztvenni csak a hitelező, vagy pedig a községben lévő kereskedő, a szatócs, vagy az ott lévő és készpénzzel rendelkező földbirtokos, de a parasztember nem adja magát arra, hogy a marháját kirakja az istállójából csak azért, mert esetleg kilátása lehet arra, hogy neki sikerülni fog egy bizonyos bánatpénz letétele mellett egy ingatlant megvásárolni. Tudom, hogy maga az igazságügyminiszter ur is, a mikor a törvényjavaslatot benyújtotta, látta ezeket a nehézségeket, és azért nagyon helyesen és jól, az eredeti javaslatba ezen intézkedést bele nem vette. Az igazságügyi bizottság volt mely ezen intézkedést bevette, véleményem szerint, nagyon helytelenül és azért én a maga helyén indítványozni is fogom, hogy ez az intézkedés hagyassék ki, mert czélra nem vezet, sőt épen az ellenkező hatást éri el. Egy hang (a baloldalon): A strohmannrendszer ellen való! Maniu Gyula: Kétségtelen, hogy a strohmannrendszer is megvan, de az árverések óriási nagy száma mellett a strohmannok olyan elenyésző kis számban vannak, hogy azon kis számért, a melylyel szemben lehet máskép is védekezni, teljességgel felesleges ilyen intézkedéseket a törvénybe belevenni, a mely intézkedések, különösen a falun tartandó árverésekre kellemetlenül és nyomasztólag fognak hatni. A törvénynek a második szempontját, t. i, azon szempontot, hogy az adósok a felesleges zaklatásoknak lehetőleg ne legyenek kitéve, és hogy exisztencziájukban tönkretéve ne legyenek, ezen intencziőt, a mely a törvény 2. §-ábán