Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-357
357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. 429 lat be van nyújtva, egy álló esztendő telt el. Ez alatt az egy álló esztendő alatt, a mikor egy ilyen fontos, nagyérdekű dologról van szó, azt hiszem, rneg lehetett volna tenni ezt az intézkedést, mert ezen intézkedésnek hiányában, megfelelő végrehajtói kar nélkül a törvénynek ez a rendelkezése annyit jelent, hogy egyszerűen a 100 koronán aluli követelések behajtását a hitelezőkre nézve, a kik pedig ép olyan szegény emberek lehetnek, mint az adósok, vagy lehetetlenné, vagy oly költségessé teszik, a mi egyértelmű az ő érdekeik telj es negligálásával. Más, a mit felhoz a javaslat indokolása, mint a mely olcsóbbá teszi a végrehajtási eljárást, az, hogy miután sok mentesség van megállapitva, az igényperek száma csökkenni fog. Hát ez kétségtelen. Minthogy a legtöbb végrehajtás esetén nem lesz mit lefoglalni, nem lesznek igényperek. De vájjon, hogy ezeknek az annyira utált és gyűlölt igénypereknek a helyébe nem fog-e ugyanannyi előterjesztés lépni, a melyek annak a tisztázását fogják czélozni, — a mi a javaslatban nincs tisztázva — vájjon az ügyvédi hivatás folytatásához milyen könyvtár szükséges és milyen nem, vájjon a kisiparosnak mi a szükséges bútorzata és szerszáma stb. : ezt a t. ház megitélésére bizom. En azt hiszem, hogy változtatás csak annyi lesz, hogy az igényperek helyébe jönni fognak az előterjesztések. En ezekből az okokból határoztam el magam arra a reám nézve nem kellemes lépésre, hogy a javaslat ellen szavazok. De tettem ezt főleg még azért is, hogy az én meggyőződésem szerint az az irány, a mely itt ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jut és a mely irányzat, — akárhogy tagadjuk — végtére is oda tendál, hogy a mit csak el lehet vonni valamilyen czimen, mint kielégitési alapot, a hitelező elől, azt vonjuk el és hagyjuk meg az adósnak : ez a tendenczia a mi közgazdasági és társadalmi viszonyaink között helytelen és káros tendenczia. Ha azt látnók, t. ház, hogy nálunk a fizetési készség, a fizetési kötelezettségek pontos értelmezése olyan fokú, hogy ilyen intézkedéseket már megengedhetünk magunknak, nem szólanék ellene. De a mikor látjuk ezzel szemben, hogy például Budapesten és a nagyobb városokban a ruházati czikkek, a czipők, a ruhák árai sokkal nagyobbak, mint a csak néhány órányira fekvő Bécsben, és pedig nem a gyártási költségek többlete miatt, hanem azért, mert az illetőnek fizetnie kell annál a ruházati czikknél azok helyett is, a kik nem. fizetnek : ilyen körülmények között olyan intézkedéseket életbe léptetni, a melyek azokat a nem fizetőket csak még kényelmesebb gazdasági és szocziális poziczióba helyezi, helyesnek a magam részéről nem tartom. De nem tarthatom helyesnek azt sem, hogy egy államban, a mely ugy is mint állam, és ugy is mint az államnak egyes tagjainak szerve, állandóan külföldi hitelre szorul, akkor, a mikor nekünk mindent el kell követni arra, hogy közgazdasági és társadalmi utón minél több külföldi tőkét ide édesgessünk, épen mi legyünk azok, a kik elüljárunk egy olyan végrehajtási eljárás megalkotásával, a mely a mentességek, a moratóriumok, az adósnak adott kedvezmények terén sokkal messzebb megy, mint bármely modern külföldi törvényhozás, holott pedig azokban a törvényhozásokban is lehet annyi szocziális szellem, mint nálunk van. Lázár Pál : Akkor majd elmaradnak a,z osztrák vigéczek! Hadd maradjanak is el! (Zaj.) Az osztrák vigéczek érdekében beszél! (Zaj. Elnök csenget.) Az osztrák vigéczek érdekét képviseli! Éber Antal: Kikérem magamnak az ilyen inszinuácziót. Az osztrák vigéczek érdekét talán képviseli Lázár Pál ur, én azonban ilyen érdekeket nem képviselek. (Folytonos zaj.) Ugy látszik, magáról és saját közéleti működéséről vette a példát. Lázár Pál : Nem állítom össze a magáéval ! (Zaj). Éber Antal: Csodálom, hogy Lázár képviselő ur bir annyi erkölcsi bátorsággal, hogy minden igazolás nélkül ilyesmit ide dobjon. Lázár Pál: Hogyne, állok elébe, a mit mondtam ! (Nagy zaj.) Éber Antal : Kérem, rendelkezésére állok. (Zaj. Elnök csenget.) Én előttem, t. képviselőház, akkor, a mikor elhatároztam magamat arra, hogy a törvényjavaslat ellen szavazzak, egy mondás lebegett, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) a melyet Stuart Mill könyvében olvastam, a ki annak idején azt mondotta, (olvassa) : »Egy rossz törvény nem egy távol múltbeli rossz cselekedet, hanem a rossz cselekedetek örök ismétlése, a mely mindaddig tart, mig csak a törvény életben van.« Én azt gondolom, t. ház, hogy ez rossz törvény, hogy tehát ez forrása lesz a rossz cselekedetek örökös ismétlődésének, s minthogy ennek előidézésében én tevékeny részt nem akarok venni, ennélfogva nem fogadom el a javaslatot. (Zaj. Felkiáltások : Kilép a pártból.) Lázár Pál: Ennek vannak konzekvencziái is. Elnök : Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Ártim Mihály! Ártim Mihály : T. képviselőház ! Bátor vagyok .... (A szónok szavait nem lehet érteni.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Szíveskedjék a képviselő ur hangosabban beszélni, mert a gyorsírók nem hallják. Artim Mihály: Nem kiabálhatok. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatti törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm, mert ez visszhangja az itten tett ismételt felszólalásaimnak. De a következőket kérném figyelembe venni. Elnök : Csendet kérek ! Ártim Mihály. Hogy rövid legyek, csak azt konstatálom, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) hogy a tárgyalás alatti novella szerint a végrehajtási mentesség kiterjed az u. n. fundus instructusra a köznépet illetőleg. Ez üdvös és áldásos lehet az alföldi vagy szepességi gazdag, s nagy földművelőkre nézve, de
