Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

§57. országos ülés 1908 július 1-én, szerdán. 417 ä telekkönyvi jogot, még pedig ugy az anyagit, mint az alakit. Mig mindez bekövetkezik, a perrendtartás és a telekkönyvi jognak reformja is, addig tehát a végrehajtási törvénynek általános reformjával várni kell. Azonban azt, hogy a legkirívóbb bajokat orvosoljuk, a melyek romboló hatással vannak különösen az alsóbb osztályokra, tovább halasztani nem lehetett. A minduntalan felhangzó súlyos panaszok végre is arra az elhatározásra birták a mosatni igazságügyi kormányt, hogy a novellát a t' ház elé terjeszsze, a mi még a múlt év júliusának 5. napján meg is történt. A történelmi előzményeknek ezen rövid vázolásából mindenki meggyőződhetik arról, hogy ha van jogosulatlan vád, a melylyel ezt a javaslatot támadják, ugy minden esetre a legjogosulatlanabbak közé tartozik az a szemrehányás, mintha ez a j avaslat előkészités nélkül került volna ide a ház plénuma elé. (Igaz! Ugy van!) Mert, t. ház, az előbbiekből megértheti és megállapithatj a mindenki, hogykb. 15 év óta foglalkoznak az igazságügyi kormányok a végrehajtási törvény reformjával. Itt van ez a javaslat, a mely szem előtt taitja azokat a legkirívóbb bajokat, a melyeknek orvoslása egy pillanatig sem várhat a nélkül, hogy ez a ház legsürgősebb törvényhozói feladatát szem elől ne tévesztené. Az adós helyzetének könnyítését, a lefoglalt javak tulalacsony áron való elide-' genitését, különösen az ingatlan végrehajtási eljárásban a hitelező kárára napról-napra tapasztalt visszaéléseknek az orvoslását és végre, a mi azonban nem kevésbbé fontos, az eljárásnak olcsóbbá és egyszerűbbé tételét tűzte ki czéljául ez a javaslat. A mi különösen az adós helyzetének könnyítésére vonatkozó újításokat illeti, e tekintetben irányelvül választotta a törvényjavaslat egyfelől az életszükségleteinek mindenki részére való biztosítását, a kereset folytatásához, a gazdasági lét fentartásához szükséges eszközöknek a végrehajtás alól való mentesítését, a köztisztviselői és magántisztviselői javadalmaknak és a munkabérek mentességének emelését. A mi a lefoglalt javaknak tulalacsony áron való elidegenítését illeti, e tekintetben, különösen az ingatlanokra vonatkozólag — mert az ingókat illetőleg a törvényjavaslat 2. pontjában foglalt mentességek már elég, a mai viszonyok között javításul, garancziául szolgálnak — kimondja a javaslat azt, hogy a házbéradó alá tartozó ingat'anok a kikiáltási ár felénél, egyéb ingatlanok pedig annak kétharmadánál olcsóbban el nem adhatók árverésen, A mi az ingatlan végrehajtási eljárást illeti, különösen egy újításra hivom fel a t. ház figyelmét. (Halljuk/ Halljuk!) Ez a méltán hírhedtnek mondott 156. §. reformálása. Ez az a rendelkezése a ma érvényben lévő végrehajtási törvénynek, a mely ellen a legszámosabb és bátran megállapíthatjuk a legjogosultabb panaszok hangzottak fel, mert ez a rendelkezés lehetővé teszi bizonyos esetekben azt, hogy oly telekkönyvi KÉPYH. KAPLÓ. 1906 —1911. XX. KÖTET, . ingatlanoknál, a melyekből csak egy résznek a tulajdonosa az adós, elárverezhető a többi része is z ingatlanoknak és így olyanok is, a kik hitelügyletet egyáltalában nem kötöttek, a kik semmi közösségben az adósságot illetőleg a végrehajtást szenvedettel nincsenek, maguk is elvesztik a vagyonukat és földönfutókká lesznek. A hitelezők érdekeit kívánja védeni az ingatlan-végrehajtási eljárást illető újításoknál a törvényjavaslat a bánatpénzre vonatkozó intézkedéseivel az által, hogy a bánatpénz minimuma és maximuma megállapítja 5%-tól 20%-ig. Az utóajánlati eljárásnak könnyítésével azt czélozza a törvényjavaslat, hogy a kielégítés tulsokáig elodázható ne legyen és azon jogokon tapasztalt visszaéléssel szemben, a melyet a hitelezők kijátszásában gyakorlott adósok szoktak tanúsítani, hogy t. i. az ingatlan-árverés alkalmával egy parczellánál mindjárt horribilis magas ajánlatot tesznek, a minek folytán az árverést fel kell függeszteni. . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Bakonyi Samu előadó: ... és így a hitelező a kielégítéstől hosszú időre elesik. A törvényjavaslat arra kötelezi az ajánlattevőt, hogy bánatpénzét az ajánlatnak megfelelő összeg arányában egészítse ki. Ezt a gondolatot azután átvitte a javaslat ujabb szövegezése szerint az utóajánlati eljárásra. A mi végül az eljárásnak olcsóbbá és egyszerűbbé tételére vonatkozó újításokat illeti, ezek közül ki kell emelnem különösen azt. hogy a 100 koronán aluli követelésekre vonatkozó végrehajtásokban az eljárás ezentúl hivatalból lesz foganatosítandó, a miáltal a tetemes közbenjárási és az ezzel felmerülő készkiadásokban kifejezést nyerő költségek fognak jelentékenyen alábbszállani. A becsüs alkalmazását lehetőleg korlátozni kívánja a javaslat, a mi szintén az eljárásnak mai drágaságát fogja csökkenteni. Ott pedig, a hol több végrehajtó van, az árverési hirdetés kibocsátásának és kézbesítésének költségeit apasztja megfelelőleg a tervezett intézkedés. Kimondja továbbá a javaslat, hogy az ingatlanokra vonatkozólag az árverési hirdetmény a kikiáltási ár arra való tekintet nélkül, hogy 40C0 koronát meghalad-e vagy sem, a hivatalos lapban csak egyszer, nem pedig ugy, mint most, háromszor teendő közzé. Ezek azok a főbb szempontok, a melyekre vonatkozólag az igazságügyi kormány elérkezettnek látta az időt, hogy a mai eljárás legégetőbb bajait orvosolja. Természetesen nagyon sok kifogás hangzik fel egy végrehajtási törvény ellen. Előállanak azzal, hogy a fedezetnek ilyen megszorítása a hitelnek csökkenésére fog vezetni. Én azonban figyelmeztetem azokat, a kik ennek a panasznak hangozíatói, hogy ilyen kifogások felhangzottak minden törvényhozásnak kebelében mindannyiszor, ahol és a mikor végrehajtási törvényt tárgyaltak. Felhangzottak az 1881: LX. t.-czikknek ilyen irányú rendelkezései ellen is: sőt jóslatokba bocsátkoztak, hogy mennyire meg . fog 53