Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-356
392 356. országos ülés 1908 június 30-án) kedden. munkásokról gondoskodjék, (Helyeslés.) de a kisebb fizetéssel biró tisztviselőkről és alkalmazottakról is, mert hisz tudjuk, hogy ezeknek helyzete, különösen Budapesten, elviselhetetlen. Oly tisztviselőnek és alkalmazottnak, a kinek 2400—3000 K fizetése van, lehetetlen megélnie, elsősorban azért, mert rengetegül drága a lakás. Ha e tekintetben is gondoskodnék a kormány, ugy hogy támogatna valamely házépitő szövetkezetet, helyesen tenné, és nagy hálára kötelezné az állami tisztviselőket. Erre nézve bátor leszek határozati javaslatot is benyújtani. Mondom, üdvözlöm a kormányt azért, hogy szocziális téren gondoskodik, és ily törvényjavaslatot terjeszt elő, sok sikert kivánok a kormánynak, és elfogadom a törvényjavaslatot. Bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Utasittatik a kormány, miszerint tegye lehetővé azt, hogy különösen Budapesten lakó kisebb javadalmazása állami tisztviselők és egyéb nyugdijigénynyel biró alkalmazottak olcsó lakásokhoz jussanak. (Helyeslés.) Elnök: Ki következik? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőn Vilmos! Mezöfi Vilmos: T. képviselőház! Ez év február hó 19-én voltam bátor az igen t. miniszterelnök úrhoz, mint pénzügyminiszterhez és a kormányhoz interpellácziót intézni a Budapesten uralkodó lehetetlen lakásuzsora tárgyában. Igaz, hogy erre az interpelláczióra választ minclezideig nem kaptam, hanem választ kapott Nagy Dezső t. képviselőtársam, ki néhány héttel később interpellált ugyanebben a tárgyban, s a kinek a t. miniszterelnök ur június 17-én megadta a választ és kilátásba helyezte ezt a törvényjavaslatot, a melyet most tárgyalunk. Nem azért említem fel azt, hogy a t. miniszterelnök ur egy hasonló tárgyban hozzá intézett, de a többséghez tartozó képviselőnek válaszolt az interpelláczióra, nekem pedig, ki az. ellenzék soraiban harczolok, ugyanebben a tárgyban hozzá intézett interpellácziómra nem válaszolt, mint hogyha zokon venném, hogy a t. miniszterelnök ur kegyét nem birom annyira, hogy énnekem is válaszolt volna, csak azért említem fel ezt az esetet is, hogy bizonyítsam, hogy a házszabályoknak azt a rendelkezését, a mely utasítja a kormány tagjait, hogy bizonyos idő leforgása után válaszoljanak a hozzájuk intézett interpellácziókra, a t. kormány nem tartja meg, sőt különbséget tesz képviselő és képviselő között. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Mezöfi Vilmos: De a mennyiben a t. miniszterelnök ur az általam hozzá intézett interpellácziónak válaszául kívánja tekinteni ezt a törvényjavaslatot, én kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadom. (Mozgás halfelöl.) Jobban tetszenék a képviselő uraknak, ha nem fogadnám el? (Zaj.) Lázár Pál: Olyan mindegy! . , Mezöfi Vilmos: Lehet, hogy Lázár Pál képviselő urnak mindegy, nekem azonban nem, mert én a törvényjavaslatot elfogadom. Lázár Pál:. A végeredményben mindegy ! Mezöfi Vilmos: Elfogadom azért, mert helyeslem, hogy a t, kormány Budapesthez közel, miként a törvényjavaslat mondja, körülbelül 6—10 ezerig terjedő család befogadására alkalmas munkásházakat óhajt építeni, a melyek pavillonszerűen épülnének, egy-egy pavillon négy család részére foglalna magában munkáslakást és minden család külön 50 négyszögöl kert felett rendelkeznék. Egy lakás két szobából, konyhából és kamrából állana. Kétségtelen, amiként ezt a kérdést meg akarja oldani, az helyes és ügyes megoldás, különösen ha megtörténik az is, a mit a t. miniszterelnök ur az indokolásban kilátásba helyez, hogy nemcsak lakást fog adni 6, illetőleg 10 ezer munkáscsalád részére, de egyúttal gondoskodni fog arról is, hogy Budapesttel olcsó közlekedés is létesüljön, mert a mostani közlekedés Kispest végpontjától Budapest belsejéig oly drága, hogy azt a munkás elviselni nem tudja akkor sem, ha 120-tól egészen 150 koronáig terjedő lakbér is lesz az, a melyet egy-egy munkáscsalád Kispesten vagy Kőbányán az Ohegyen egy lakásért fizetni fog. Ha a t. miniszterelnök ur ebbeli Ígéretét beváltja és kora reggel olcsó villamos közlekedésről gondoskodik, biztos, hogy ez arra a 6—10 ezer munkáscsaládra, mely ott lakni fog, jótétemény lesz. Azonban én, ki alaposan foglalkoztam a budapesti házbéruzsorával, a házbéreknek szörnyű emelkedésével, a budapesti lakásszükséggel, és a ki ebben a tárgyban a kormányhoz interpellácziót intéztem, én abban nemcsak ezt az intézkedést, de sok hasonló természetű olyan intézkedést szorgalmaztam, amelyek Budapest belsejében a lakásbóreket leszállítanák, a lakásokat lakhatóbbá tennék, szóval megszüntetnék a fennálló lakásmizériákat nemcsak a szorosan vett munkásosztály, hanem a polgárság nagy rétegeivel szemben és a tisztviselőkkel szemben is, kiknek bajáról előttem szólott t. képviselőtársam, Thoroczkay emlékezett meg. Az igen t. miniszterelnök ur abban a válaszban, melyet Nagy Dezső interpellácziójára adott, azt mondja, hogy nem tartja az állam feladatának azt, hogy benn a városban létesítsen ilyen munkástelepeket, mert — úgymond — ha itt is közbelépünk, akkor talán rosszat cselekszünk, t. i, megakasztjuk esetleg az automatikus tevékenységet és a természetes fejlődést. Én nem osztom a miniszter urnak ezt a kijelentését, és azt mondom, hogy az a természetes fejlődés, mely ma Budapesten észlelhető a lakásbérek tekintetében, valóban megérdemli, hogy kizökkentessék a kerékvágásból, éä lehetetlenné tétessék továbbra is a lakbérek emelése és az a. lakásuzsora, mely Budapesten uralkodik. Erre
