Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

356. országos ülés 1908 június 30-án, kedden. 391 koronába kerül, hanem sokkal többe. Hogyha a miniszterelnök ur 2000 koronából ilyen lakást felépít, a mit én szakértők meghallgatása után teljesen lehetetlennek tartok, gratulálni fogok neki, mert ezzel ujabb jelét fogja adni zsenialitásának. Azonban azt már most leszegezni kivánom, hogy póthitellel ne forduljon a kormány a házhoz a lakások kiépítésére. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan az a véleményem, hogy sokkal czélszerűbb, ha a kormány nem maga épiti a munkásházakat, hanem házépítő-szövetkezeteket támogat, mert az ilyen szövetkezetek létesítésének több előnye van. Először is előnye az, hogy az illető munkás örök áron tulajdonjogilag megszerzi magát a lakást, illetőleg a házat, körülbelül olyan amortizácziónak fizetésével, mint a mennyibe kerülne a lakbér. Azután ezek a szövetkezetek rendszerint ott vesznek telkeket, a hol a munkásság legközelebb lakik az illető gyárhoz, mert az nagy differenczia, hogy a munkás másfél órai távolságról vasúton vagy helyi villamossal jut-e a gyárhoz, vagy pedig ezt a kis utat gyalog is megteheti és ebédre is hazamehet. Ha nézzük a külföldi példákat, ezek mind azt bizonyítják, hogy az ilyen munkáslakások többnyire szövetkezetek utján létesülnek. így van ez Észak-Amerikában, a hol körülbelül 5000 ilyen házépítő szövetkezet van, körülbelül 300 millió dollár vagyonnal. így van ez a többi ipari államokban is, a hol ezer meg ezer ilyen munkásházépitő szövetkezet igen jól prosperál ugy a szövetkezeti, mint a munkásság közmegelégedésére. Bátor leszek néhányat azon szövetkezetek és ipari vállalatok közül felemlíteni, a melyek lehetővé teszik, hogy szövetkezeti alapon az illető munkás az ő lakását magának bizonyos amortizáczió mellett tulajdonjogilag is megszerezze. így van ez pl. a német saarbrückeni királyi kőszénbánya, a mely 3—% millió márka kölcsönt adott a munkásházépitő szövetkezetnek, hogy lehetővé tegye ezzel azt, hogy a munkásházak bizonyos idő múlva a munkások tulajdonába átmehessenek. így van ez a felső-sziléziai Königshütte-nél, a mely 3000 márka 4%-os kölcsönt nyújt bányászainak minden házépítéshez és a mely ezzel szintén a tulajdonjognak a munkások által való megszerzését czélozza. Vagy ott van Essenben a híres Krupp-gyár, a mely házépítésre 3 %-os kölcsönt ad munkásainak 25 évi törlesztésre és ezen törlesztés e munkásoktól heti bérükből szedetik be. Vagy ott van a hires Villeroy és Bloch czég Mettlachban, a mely a telek és a ház árát előlegezi s a munkás 5 %-ot fizet, 3 %-ot kamatban, 2%-ot amortizácziókép. M- Sfc Vannak még más ilyen kedvező fizetési feltételekkel berendezett szövetkezetek is ; ilyenek : az Arbeiter Bauverein Flensburg vagy a berlini Baugenossenschaft, »Eigenes Heim« Spar- und Bauverein Hannover, Wohnungs und Consumsverein Evangeüscher Arbeiter Köln, Wohnungs Heimstädte Charlottenburg stb. \m- Csak néhányat kívántam felhozni azon ezer meg ezer házépitő-szövetkezet közül, a melyek igen jól prosperálnak és ugy a munkások, mint a szövetkezet érdekeit kellőképen biztosítják. De, t. ház, minálunk sem idegenkednek a szövetkezettől a munkások, sőt határozottan tudomásom van róla, hogy épen az állami vasgyári munkások szövetkezetet alakítottak s ezen szövetkezet vett is közvetlen Budapest környékén, a gyár mellett, nem tudom, mekkora területű telket, s az államvasutak arra a telekre ki is utalt 600.000 koronát telekvétel czimén. Hogy ezzel a szövetkezettel tovább mi történt, azt nem tudom ; csak azt akarom konstatálni, hogy nálunk is megvan a munkásságban az akarat és a hajlam arra nézve, hogy a tulajdonjog megszerzésével szövetkezeti alapon biztosítsák maguknak a munkáslakást. En azt hiszem, hogy az állam erre a vállalkozásra rá fog fizetni és megmondom miért '? Nevezetesen méltóztatik tudni, hogy körülbelül 17 millió koronába kerül az államnak a telekvásárlás és a szükséges 6000 munkáslakás fölépítése. Az előirányzott bérjövedelem kitesz 680.000 K-át. Ez az a jövedelem, a melyre az állam szánáthat a munkásházak feléjsitésére adott összegek után. De most már ezzel szemben figyelembe kell vennünk az állam kiadásait, a melyek évről-évre ismétlődnek. A 6000 munkáslakás évi tatarozása, — mert azt el nem lehet képzelni, hogy időnként legalább a harmadik esztendőtől fogva ne renoválják, — lakásonként legalább 50 K., a mi 6000 lakásnál 300.000 K. Továbbá 6000 lakásnak tűzkár elleni biztosítása, lakásonként legminimálisabb összeget véve 20 K., az is évenként 120.000 K. Továbbá itt vannak a házak közti utak jókarban tartásával, a vízvezetékkel, községi adóveszteséggel kéményseprő dijakkal járó kiadások e házak után, és ezeknek a költségei is kitesznek legalább 100.000 K-t. Ezzel kapcsolatosan e házakat igazgatni is kell, erre bizonyosan ki fognak nevezni néhány igazgatót, felügyelőt és isten tudja, milyen uj hivatalok lesznek rendszeresítve, ez is évenként legalább 50.000 K. kiadást igényel, ugy hogy az összes kiadások körülbelül 1,250.000 K-át tesznek Id. Ezzel szemben a remélhető összes bevétel 680.000 korona, vagyis az állam évenként e munkásházakra rá fog fizetni 440.000 koronát. Ha hozzáadjuk ehhez, hogy az állam kölcsönből akarja természetesen fedezni a munkásházak felépítését, — legalább egy millió koronát vészit azáltal, hogy parin alul kell áríolyamvesztességgel megkötnie az illető pénzintézettel a kölcsönügyletet: akkor azt látjuk, hogy körülbelül 10—11 millió tőkének megfelelő kamatról van szó, a mely a mostam 17 millióra preliminált házépítési költséghez csatlakozik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az állam nem teszi helyesen, a mit tesz, sőt ellenkezőleg nagyon jól és helyesen tette, hogy munkáslakásokról gondoskodik, ha már bizonyos veszteséggel és áldozatok árán is. Sőt még tovább megyek és arra kérem a t. kormányt, hogy necsak a