Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

390 .356. országos ülés 1908 június 30-án, kedden. azzal járó különféle mizéria. Ilyenek a lakásviszonyok, a rossz élelmezés és különösen a korai prostituczió és fajtalanság, a mi mind annak a következménye, hogy ma a munkáscsaládnak nincs megfelelő lakása. Hasonló állapotban voltak a mezőgazdasági munkások, bár azok helyzete nem volt épen olyan siralmas, mint az ipari munkásoké. Mégis a földmivelésügyi kormány gondoskodott a mezőgazdasági munkások lakbérviszonyainak a törvényhozási szabályozásáról. Emlékszem még rá, hogy körülbelül tiz év előtt mint a kormány exponense Vásárhelyen tanulmánjroztam ezt a kérdést. Meghallgatva a munkások panaszait, rájöttem arra, hogy egyegy szegény mezőgazdasági munkás 150—180 K-t fizetett lakásért, a melyhez kertet sem kapott, vagyis fizette ezért évi keresetének körülbelül egyharmadát. Ilyen viszonyok között természetes, hogy az a munkás alig tudott megélni, és ebből származtak az elégületlenségek és a népmozgalmak. Akkor előterjesztést tettem a kormánynak és körülbelül egyévi levelezés után sikerült a földmivelésügyi kormányt rábírni arra, hogy a mezőgazdasági munkásházak kérdését meg kell oldani. Ennek következtében az én kezeimhez utalta ki a földmivelésügyi miniszter ur az első 10.000 koronát az ilyen gazdasági munkásházak segélyezésének czéljára. Ez a 10.000 korona az alapja annak a nagy akcziónak, a mely ma már az országban elterjedt és a melynek hasznosságát és üdvösségét ma már nem vonja kétségbe senki. Ennek folyománya lett, hogy a törvényhozás is gondoskodott a gazdasági munkásházak kérdésének szabályozásáról. Visszatérve, az ipari munkásházak kérdéséhez, kijelentem, hogy örömmel fogadom azt és csak attól félek, a mit egyes lapok hangoztattak már, a mit azonban nem akarok feltételezni sem a miniszter úrról, sem a kormányról, hogy t. i. a kormány e munkásházakat kortesczélokra, politikai czélokra fogja felhasználni. Vagyok bátor ezt itt a házban felemliteni, mert ezek a hirlapi közlemények a munkások körében már is bizonyos izgatottságot keltettek, sőt tudomásom van róla, hogy egyes szakszervezetek már előre is kijelentették, hogy nem fogják igénybe venni a kormány által épitett házakat. Nem lehetetlen, hogy igy a szakszervezetek oda fognak működni, hogy a munkásságot elidegenitsék attól, hogy e munkásházakat igénybe vegye. Mi lesz már most annak következménye, ha a körülbelül 17 millió koronába kerülő épület és telekvétel kárba vész ? Meg vagyok azonban győződve, hogy a higgadt munkások nem fognak felülni a szakszervezetek e bujtogatásának és igénybe fogják venni a kormány által jóindulattal és szeretettel nyújtott olcsó lakásokat. Ezzel kapcsolatosan vagyok bátor aggályaimat kifejezni a tekintetben, hogy alig hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur, a kinek nagy képességeit és zsenialitását elismerem, kétezer koronából elő tudjon állítani ilyen munkáslakást. Voltam abban a szerencsés: helyzetben, hogy szóbelileg is tárgyalhattam, bár röviden, ebben az ügyben a miniszterelnök úrral, a ki volt szíves megmondani, hogy a javaslat indokolásában kitüntetett adatok kétes értelműek lehetnek és igy talán nem felelnek meg a valóságnak. A mint méltóztatnak látni, a javaslat indokolásában az foglaltatik, hogy ehhez képest a házak négynégy lakást magában foglaló pavillon alakjában egyenként körülbelül 360 kvadrát öl területen épülnének, a melyből egy-egy lakásra 50 ölnyi kert betudásával 90 ölnyi föld jutna. Ha ezt az 50 ölet levonjuk a 90 ölből, akkor az indokolás magyarázata szerint 40 öl lesz az a terület, a mely beépítésre vár. Ez teljes lehetetlenség, ez meg nem állja a helyét, bár erre nézve a miniszterelnök ur bizonyos felvilágosításokat adott nekem. Nagyon helyesen teszi a miniszterelnök ur, ha körülbelül 15—16 négyszögöl beépítését tervezi, azonban én kétségbe vonom, hogy 2000 koronával a budapesti árak mellett 15—16 négyszögöl terület beépíthető legyen. Tudjuk, hogy köbméterenkint a budapesti árak szerint körülbelül 22 koronába kerül az építkezés és már most a miniszterelnök ur indokolásában azt mondja, hogy az állam állami téglagyárakat fog felállítani, hogy ez által olcsóbbá tegye . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem áll! B. Thoroczkay Viktor: Mondjuk egyszerűen téglagyárakat fog felállíttatni, hogy kevesebbe kerüljön a tégla. Tudjuk, hogy egy köbméter építkezéshez körülbelül 250 tégla kell. Már most, ha tekintetbe veszszük, hogy körülbelül 15—16 négyszögöl terület beépítéséről van szó, akkor körülbelül 15.000 tégla lesz szükséges, hogy egy ilyen terület beépíthető legyen. Igy tehát a megtakarítás valami sok nem lehet, és legfeljebb 300 korona lesz. A megtakarítást ugy is tervezi a kormány, hogy a homokot helyben bányászsza ki, s ugy nem kei/hogy azt távolról hozassa, valamint megteheti azt is, hogy az építkezéshez szükséges mész és faanyagot maga sokkal olcsóbban száüitsa, mint a hogy azt egy magánvállalkozó czég tenné. Mindazonáltal ezen utóbbi differencziák alig tesznek ki lakásonként 50 koronánál többet. Azt is hallottam, hogy a miniszterelnök ur ugy kontemplálja az építkezést, hogy egy vállalatnak adja ki az egészet, a mely egyforma ablakokat, ajtókat és minden tárgyat egyformán fog előállítani és hogy ezáltal az egész előállítás olcsóbb lesz. Tudakozódtam szakértőktől, a kik azt mondták, hogy igaz, hogy igy olcsóbb az előállítás, de az egész megtakarítás nem tehető többre 6%-nál, tehát nem tesz ki többet, mint körülbelül 60 koronát az ajtóknál és az ablakoknál egy-egy lakásnál. Az én számitásomszerint, ha 22 koronával veszszük köbméterenként, akor 210 köbméter beépítése 4620 koronába kerül, vagyis jóval többe, mint a kontemplált összeg. Ha levonjuk is mindazokat a megtakarításokat, a melyeket a miniszter ur kilátásba helyezett., akkor Is az építkezés egy lakásra nem 2,000