Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

B5€. országos ülés 1908 június 30-án, kedden. 389 Felkérem Hammersberg László jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó részét felolvasni. Hammersberg László jegyző (olvassa a jegyző"könyvnek a szeszadóról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasásban való elfogadására vonatkozó részét). Elnök: Kérdem a t. házat: van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv felolvasott részére nézve, igen vagy nem ? (Nincs!) Ha nincs senkinek észrevétele, a jegyzőkönyvnek felolvasott részét hitelesítettnek jelentem ki. Következik a , Budapest székesfővárosban és környékén állami költségen létesítendő munkásházakról szóló törvényjavaslatnak (írom. 902, 904) általánosságban való tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál előadó : T. képviselőház ! (Halljuk !) Halljuk !) Midőn a kormány elhatározta, hogy a fővárosban és környékén nagyobbszabásu munkásházakat fog létesíteni, két czélt követett; az egyik az, hogy segítsen a fővárosban esztendők óta tapasztalható nagy lakásmizérián. E czélt el fogja érni az által, hogy a törvényjavaslatban mintegy tízezer munkáslakásnak a létesítéséről lévén szó és ezekben tízezer munkáscsalád — körülbelül ötvenezer lélek — kapván lakást, bizton lehet remélni, hogy.a lakások e szaporodásával a lakások olcsóbbak is lesznek. A másik czél, a melyet a kormány követ, az, hogy a fővárosi munkásnak olcsó pénzért is viszonyainak megfelelő lakása legyen, hogy ne lakjék ugy, a mint eddig lakott. Hiszen méltóztatik igen jól tudni, t. képviselőház, hogy a főváros munkáslakosságának egy része ma emberi lényeknek meg nem felelő helyiségekben tölti el napjait és éjszakáit. Nem lakásoknak, hanem sokszor odúknak lehet azokat mondani, össze vannak ott- zsúfolva különböző családoknak a tagjai, felnőttek és kiskorúak,, néha tizenketten, sőt tizennyolczan egy szobában. De igen sok fővárosi lakos — a mint a rendőrségi kimutatások erről bizonyságot tesznek — még ilyen lakásokban sem tudja, magát meghúzni, hanem téli időben a meleg források csatornáit keresi fel, hogy legalább így jusson egy kis meleghez és hogy ne legyen kitéve a megfagyás veszélyének. A javaslat szerint a munkásokra e szempontból különösen nagy gond fog fordíttatni, a mennyiben e lakások nemcsak olcsóknak, hanem kényelmeseknek is vannak tervezve. Két szobából és konyhából és kamrából fog állani egy ilyen lakás ; a mellett minden lakáshoz ötven négyszögölnyi kert is fog tartozni, hogy a munkás otthon érezze magát, hogy meglegyen a családi tűzhelye. (Nagyon helyes !).Mert az ilyen lakos, az ilyen munkás.: .sokkal kevésbbé lesz hozzáférhető nemcsak a betegségeknek, nemcsak a testi ragálynak, hanem a szellemi ragálynak is. Az ilyen munkás nemcsak az államfelforgató tanok számára lesz kevésbbé hozzáférhető, hanem egyszersmind jobban fog ragaszkodni hazájához, áz ő földjéhez, a melyen született. A lakások árát a lehető Iegolcsóbbra tervezi a kormány, még pedig oly módon, hogy az évente ne legyen több, mint 120—150 korona. Ez tehát olyan ár, a melyet ma még azok az ágyrajáró szegény munkások is sokszorosan tulfizetnek, (Ügy van!) a kiknek még hónapos szobájuk sincs, nemhogy külön lakásuk volna. Az állani természetesen nem akar ezen lakásokon nyerészkedni, ele egészen ingyen a lakásokat nem adhatja. Ügy tervezi az állam, hogy körülbelül 4%-kal jövedelmezzen az a pénz, a mely ezen lakásokba lesz fektetve. Az állam elsősorban azoknak a munkásoknak akarja kiadni a lakásokat, a kik az állam üzemeinél tehát az államvasutak vasgyárainál és maguknál az államvasutaknál is vannak alkalmazva. Az ezenfelül rendelkezésre álló lakásokat magánmunkások számára kívánja bérbeadni, hogy azok is részesülhessenek ebben a jótéteményben. Mindenesetre egyike lesz a leghumánusabb törvényeknek a tárgyalás alatt lévő javaslat (Helyeslés.) és ezért kérem a t. házat, hogy méltóztassék azt elfogadni. Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Báró Thoroczkay Viktor ! B. Thoroczkay Viktor : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy üdvözöljem a t. kormányt az ellenzék padjairól akkor, a midőn látom, hogy olyan törvényjavaslatot terjeszt a t. ház elé, a mely nem az adózó polgárság és különösen a kis exístencziák kiszipolyozását, megterhelését czélozza, hanem épen ellenkezőleg, gondoskodni kivan a kis existencziákról és ezeknek helyzetét kívánja javítani. Hiszen, ha már közjogi téren nem tudunk is előnyöket elérni Ausztriával szemben, igen helyesen teszi a kormány, ha társadalmi és gazdasági téren igyekszik gyógyítani azon sebeket, a melyek évek, sőt évtizedek óta tátongnak a nemzet testén. Ezen sebek közé tartozik a szocziális kérdés rendezése is és ezzel kapcsolatban az a kérdés, melyet most tárgyalunk, vagyis az ipari munkásházak létesítésének kérdése. A ki ismeri a budapesti viszonyokat és különösen a ki fáradságot vesz magának arra, hogy meglátogassa azokat a helyeket, a hol a munkásság nagyobb tömegben lakik, az ott olyan állapotokat fog találni, a melyeket tovább tűrni nem lehet és a melyeken a kormánynak okvetlenül segítenie kell. (ügy van !) Hiszen látjuk, hogy egy-egy pinczelakásban, a mely rendszerint egy szobából áll, egy-két, három, sőt négy család is összehúzódik ugy, hogy akárhányszor nem tudjuk elképzelni, hogy miképen lehetséges az, hogy minden családtag helyet találjon ugyanabban a ..szűk szobában. Ezek a lakások állandó tanyái a különféle betegségeknek, az epidémiának; állandó tanyái a bűnnek és a prostitucziónak is. Ha figyelemmel kisérjük az időnként meg-megujuló munkásfeivonulásokat, és ha megkérdezzük a sorozóbizottsägokat is, arra a tapasztalatra jutunk, hogy a munkásosztály ujabb generácziója testileg satnya. Mi ennek az oka ? Elsősorban a szegénység és a^