Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-355

355. országos ülés 1908 június 27-én, szombaton. 383 Hogy elhalálozás esetén az italmérés azonnal élvonassék, ennek sem felelhetnék meg, hiszen humanitárius érdek kívánja, hogy az özvegynek, vagy az árváknak ez meghagyassák, (ügy van !) Annyira sem mehetnék, hogy szombat esti 9 órától hétfő reggeli 6 óráig, mindenféle vendéglőt, italmérést bezárassak. Helyén lesz bizonyos korlátozás, de a ki nagyot akar markolni, higyje el a t. képviselő ur, semmit sem fog. Mivel az a tendenezia vezeti a kormányt, hogy e tekintetben szigorúan járjon el, annyira azonban nem mehet, mint azt a t. képviselő ur ajánlja, kérem a t. képviselőházat, hogy a módosítást ne méltóztassék elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e elfogadni a 124. §-t jelenlegi szövegében, szemben Maniu Gyula képviselő ur indítványával ? (Igen !) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a 124. §. változatlanul elfogadtatott. Ezzel van szerencsém jelenteni a t. háznak, hogy a szeszadóról szóló törvényjavaslat (írom. 896, 899) általánosságban és részleteiben elfogadtatott. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Kérem a t. ház felhatalmazását, hogy a törvényjavaslat harmadszori fölolvasását a ház legközelebbi ülésének napirendjére kitűzhessem. (Helyeslés.) A ház a felhatalmazást megadj a. T. ház ! A tárgyalásra szánt idő eltelvén, mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, meg fogom tenni javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését kedden, 1908. június 30-án délelőtt tiz órakor tartsa. Ennek napirendjéül javaslom : 1. az elnöki előterjesztéseket és az irományok bemutatását; 2. a szeszadóról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasását; 3. Budapest székesfővárosban és környékén állami költségen létesítendő munkásházakról a pénzügyminiszter törvényjavaslatát; 4) a Berlinben 1906. évi november hó 3-án kötött » Nemzetközi radiotelegráfegyezmény« beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot; 5. az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899 : XV. t.-cz. hatályának meghosszabbításáról az igazságügyminiszter törvényjavaslatát, végül a végrehajtási eljárásról szóló 1881 : LX. t.-cz. módosítása és kiegészítése tárgyában az igazságügyminiszter törvényjavaslatát. (Helyeslés.) Méltóztatik a t. háznak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor a napirendet ekként megállapítván, kijelentem, hogy át fogunk térni az interpellácziókra. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök." T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellácziók. Zlinszky István jegyző: Hoffmann Ottó! (Nincs itt!) Novoselo Mátyás ! Novoselo Mátyás (horvátul leszel). Hódy Gyula: Ez Novoselo ? Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szíveskedjenek a tanácskozás komolyságát megóvni. Tessék folytatni a képviselő urnak. Novoselo Mátyás (folytatja horvát beszédét). Elnök: Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminiszter urnak. Zlinszky István jegyző: Zanella Richárd! Zanella Richárd: T. ház! Azon okok közül, a melyek Fiume kereskedelmi »emporium« czimét egyszerű frázissá alacsonyították és a fiumei propre-kereskedelem teljes kifejlődését nagyban meggátolják, az egyik azon régi és annyiszor hajtogatott kérdésben keresendő, a mely a fiumei közraktárak kérdésének elnevezése alatt ismeretes. Értjük pedig ez alatt nemcsak a czélszerű, biztos és gazdaságos raktárak hiányát, a mit épen a jelenlegi kormány kezd annyira a mennyire helyrehozni; nemcsak a veszedelmes fabarakkok fentartását, a hol az árut az eső, a nap és a patkányok károsítják és a hol a biztosítást a biztosító társaságok csak nagyon nehéz feltételek mellett vállalják el; de értjük különösen a meglevő raktárak 17 év óta érvényben levő kezelési rendszerét. Azt a rendszert, a mely azonkívül, hogy nem felel meg Eiume és az ország kereskedelmi és forgalmi követeléseinek, egyenesen káros a fiumei piacz propre-kereskedelmének kifejlődésére, egyenesen meggátolja a forgalmat és azonkívül a magyar államvasutak üzemére nézve is évi nagy anyagi kárral jár. Nem szándékozom itt széltében fejtegetni a közraktárak fontosságát a fiumei kikötőre nézve. Elegendő most hivatkoznom arra, a mit az előző kormány

T »kiviteli emlékiratában* irt, a hol a következőket mondja (olvassa) : »A forgalmat szolgáló vasúti és vizi szállítás eszközein kívül minden kikötőben okvetlenül szükség van még egy, a kettőt összekapcsoló harmadik szállítási tényezőre, az egyenlő elbánás szigorú elvére alapított, mindenki számára egyenlően hozzáférhető tárházi vállalatra. Különösen fontos ez azonban a kikötőkben, nálunk tehát Fiumében, a hol nemcsak gyűjtő és hivatott kezelési helye a legkülönbözőbb ipart és gazdasági termékeknek, hanem kapcsot képezvén a vasút és hajózás között, szabályozott helyi költségek segélyével módot nyújt arra is, hogy a belföldről külföldre és megfordítva közvetlen díjtételeket lehessen megállapítani a fiumei útirányban. Igen fontos tényező a közraktári intézmény az olcsóbb árukezelés szempontjából is. A mellett nem kicsinylendő előnyöket nyújt a közraktári intézmény az áruelőlegezés, vám- és hitelműveletek terén, a mi lényeges befolyással van a kikötővárosok kereskedelmi forgalmára. Hogy mily fontosságot tulajdonítanak külföldön a közraktárak intézményének, arra érdekes példa a trieszti »Magazzmi Generali« esete. Ez az intézet eleintén a város és az ottani kereskedelmi és iparkamara kezelésében volt, de sokáig nem tudván