Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-355
B55. országos ülés 1008 június 27-én, szombaton. m tudtam dolgozni, arra a tapasztalatra jutottam, hogy voltaképen az összes súlyosabb rendelkezései ennek a javaslatnak benne vannak az átmeneti intézkedésekben, vagyis kivétetnek. De ki is kellett, hogy vétessenek már — mondom — a kiegyezési törvény alapján is, mert ez a törvény nemcsak a felhozottakat sorolja a közös egyetértéssel elintézendő ügyek közé, hanem magát a kontingentálast is odasorozza a XIII. czikk b) pontja alapján. Szórói-szóra olvasom fel a törvényt: »A szeszadó-törvényen csakis közös egyetértéssel tehetők intézkedések, melyek ismét a fokozatos adó rendszerére, a kontingentálásra vonatkoznak.« Bizony szerencsétlen dolog volt olyan kiegyezést kötni, a hol a szeszadó terén is lemondottunk az önálló intézkedés jogáról. Most utólagosan méltóztatnak látni, hogy mikor mi a kiegyezés ellen felszólaltunk, mikor azt rossznak, károsnak, a nemzet érdekébe ütközőnek tartottuk, nagyon igazunk volt. Most méltóztatnak látni, hogy a nemzet szabad rendelkezési jogát a Wekerle-féle kiegyezés lekötötte. (Ugy van! Ugy van! a baloldal hátsó padjain.) Most történik meg az a szégyen, hogy egy ilyen fontos kérdésben a magyar jjarlament nem intézkedhetik önállóan, mert a "Wekerle-féle kiegyezés az intézkedési jogától fosztotta meg a nemzetet. (Ugy van! Ugy van! a baloldal hátsó padjain.) Figyelmeztettük volt képviselőtársainkat a kiegyezés bírálatánál, hogy súlyos áldozatokat hozott a nemzet, hogy lemondott kardinális jogairól, hogy súlyos áldozatokat vállalt minden ellenérték nélkül a kormány. Meg méltóztatnak látni, egymásután fognak majd jelentkezni az áldozatok. Itt van egy nagy nemzeti vereség, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza a szeszadó dolgában nem intézkedhetik önállóan, mert a Wekerle-féle kiegyezés ezt az önálló rendelkezési jogát is eladta. (Ugy van! Ugy van! a baloldal hátsó padjain) Farkasházy Zsigmond: Ez volt a kiegyezés nagy vivmánya! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Nagy György: Végtelenül szomorú dolog, hogy egy ilyen fontos, kardinális jogról minden ellenérték nélkül le lehetett mondani egy kiegyezésben. Még nagyobb szégyen, még szomorúbb dolog az, hogy egy kiegyezés akkora triumfussal mehetett át, hogy az egész képviselőházban alig 8—10 ember akadt a képviselők közül, a kik rámutattak a kiegyezés káros voltára, a kik figyelmeztették a parlamentet a kiegyezés súlyos következményeire. íme, az első súlyos eredmény mutatkozik a miniszterelnök ur indítványában. Egy önálló ország alkotmányos miniszterelnöke fel kell hogy álljon egy törvényjavaslat utolsó szakaszának tárgyalásánál és kénytelen kijelenteni, hogy nincs elég ereje a törvényjavaslat intézkedéseit jogKÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. XX. KÖTET. erőre emelni, mert szabad rendelkezési jogunkat eladtuk és az, vájjon tudjuk-e rendezni viszonyainkat, attól függ, hogy Ausztria miféle intézkedéseket tesz. Ausztriára vonatkozólag nyugodtak lehetnek önök, mert ott a népparlament a jövőben sem fogja megengedni a kisgazdák ily súlyos megterhelését; ehhez hasonló r szellemű intézkedés nem fog ott életbelépni. Épen azért, ha már most elkövették — enyhén akarom minősíteni — azt a hibát, hogy a kiegyezéssel a nemzet egy kardinális jogát áldozták fel, akkor ám álljon fel férfias nyíltsággal és őszinteséggel a miniszterelnök ur, ismerje be hibáját, a jelen tárgyalást pedig halaszszuk el mindaddig, mig Ausztriában megfelelő intézkedések életbe nem lépnek, vagy a miniszterelnök ur nem kap garancziát, hogy életbe fognak lépni. En azért a miniszterelnök urnak senki által nem ismert, egyetlen egyszer hallott, hosszú, bonyodalmas, nagy tanulmányt, szakértelmet, utánajárást igénylő indítványával szemben azt indítványozom: mondja ki a ház, hogy a szeszadóról szóló törvényjavaslatot leveszi a napirendről és csak az őszszel kívánja tárgyalni. (Helyeslés a szélsőbaloldal hátsó padjain.) A legilletékesebb fórumhoz, magához a pénzügyminiszter úrhoz fordulok, a ki tudja e kérdésnek nehéz, komplikált voltát: mondja meg őszintén, lehetséges-e ilyen hosszú, komplikált szerkezetű indítványhoz a parlament méltóságához illő komolysággal, készültséggel hozzászólni egyszeri hallás után? (Zaj.) így nem lehet az ilyen hosszú, komplikált indítványt feldolgozni, nem lehet hozzászólni ugy, hogy az ember annak előnyeit, hátrányait ki tudja mutatni. Épen azért kérem a miniszterelnök urat, becsülje meg annyira a parlament munkaszeretetét, tételezze fel, hogy akarunk foglalkozni a kérdéssel, komolyan, lelkiismeretesen, szakértelemmel akarunk hozzászólni indítványához és lássa be, hogy egyszeri hallás után ez képtelenség. Nem szabad elvenni a parlament egyetlen tagjának sem azt a jogát, hogy alapos készülői után szólhasson hozzá a tárgyalás alatt lévő javaslatokhoz, a beadott indítványokhoz. T. képviselőház! Farkasházy t. barátom kezdettől fogva rámutatott erre a veszélyre (Zaj. Derültség.) és most, mikor kitűnik, hogy igazsága van, hogy nem lehet elzárkózni az ő aggodalmai elől, mikor a miniszterelnök ur maga is szószólójává szegődik ezen aggodalomnak : akkor nem megy a miniszterelnök ur azon az utón, a melyen mennie kellene, nem vonja le végig a konzekvencziát, hanem egy burkolt átmeneti intézkedéssel szépségflastromot akar ragasztani a törvényjavaslatra, hogy Magyarország részére a szeszadó terén való önálló rendelkezési jognak, a melyet a kiegyezési törvény tárgyalásakor Ausztriának lekötöttek, legalább a látszatát megmenthesse. 48
