Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-355
3?$ 355. országos ülés Í9Ö8 június 27-én, szombaton*. Két nappal ezelőtt egy igen jogos aggodalomból kifolyólag egyik t. képviselőtársunk kioktatott bennünket arról, bogy nem lehet sürgősség alapján tárgyalni e javaslatot, mert a szeszadóról szóló törvényjavaslat az Ausztriával közös egyetértéssel intézendő ügyek közé tartozik. Akkor komoly lapok is Kmety Károly t. képviselőtársam ellen támadtak, bogy ezt a jogunkat áruba igyekszik bocsátani. Elfeledték, hogy nem Kmety Károly a bűnös a rossz törvény miatt, hanem "Wekerle és minisztertársai, a kik megkötötték a kiegyezést és a parlament, a mely azt elfogadta. Fájdalom, ez történelmi tény; ezek a kérdések csakis közös egyetértéssel intézendők el az 1908: XII. t.-cz. határozott, világos, félremagyarázást nem tűrő rendelkezései szerint. Épen ugy, a hogy akkor Kmety Károly t. képviselőtársamat megtámadták, époly igazságtalanul támadták Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársamat, a ki szintén kimutatta alapos, megdönthetetlen igazságos érvekkel azt, hogy bármint akarná is a magyar parlament, mindaddig, a mig Ausztriában hasonló intézkedések nincsenek, nem emelkedhetik törvényerőre ez a javaslat, vagy ha jogtalanul, törvénytelenül mégis végrehajtatnék, annak súlyát csak mi éreznők, mert a szeszcsempészet és egyéb intézkedések által Ausztria nekünk mérhetetlen károkat okozhat. Én azt a lojális parlamentáris indítványomat terjesztem elő, méltóztassék alkalmat nyújtani a miniszterelnök ur javaslatának tanulmányozására. Ha ezen javaslat felett most méltóztatnak határozni, ez-a parlamentarizmus csúfságát jelenti, mert a parlament csúfsága az, ha, a mikor a miniszterelnök ur az utolsó pillanatban ilyen komplikált szervezetű javaslatot terjeszt elő, a ház, a nélkül, hogy annak tartalmát ismerné, anélkül, hogy lelkiismerete, meggyőződése szerint szavazhatna, egyszerűen csak azért, mert a többségi jiártok egyik vezére, a miniszterelnök terjesztette elő, vakon, az indítványt nem ismerve, tehát tudatlanul határozna annak sorsa felett. T. Ház! Ez a parlamentarizmus rovására esik és azért azt hiszem, a miniszterelnök ur sem fog elzárkózni indítványom elől. Kérem t. képviselőtársaimat is, ne zárkózzanak el indítványom elől és ha már az őszig nem is halasztatnék el a javaslat, de megfelelő idő adassék nekünk az indítvány tárgyalására. Méltóztassék elrendelni, hogy a miniszterelnök ur indítványa osztassák szét a képviselők között és azután tudjunk tárgyilagosan, szakismerettel hozzászólani. A miniszterelnök ur azt tetszik mondani, hogy a ki szakismerettel bir, az hozzá szólhat. Majd más témáról adnék én be indítványt, bogy a miniszterelnök ur egy szót sem .tudna esetleg hozzászólani. (Derültség.) Az nem szógyen, ha valaki nem tud feldolgozni egy ilyen nagy javaslatot; a miniszterelnök ur ne nyilatkozzék kicsinylően erről, mert egyetlen egy tagja sincsen ennek a háznak, a ki egyszeri hallás után teljesen meg tudta volna érteni és fel tudta volna dolgozni. Tisztelettel kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra ki következik? (Fölkiáltások : Mérey Lajos!) Hammersberg László jegyző: Mérey Lajos! Elnök: Méltóztassék jelentkezni! Mérey Lajos: Már előbb jelentkeztem, kérem. Elnök: Nem volt felírva! Mérey Lajos: T. ház! Én a miniszterelnök ur indítványát elfogadom. Nagyon különös helyzetbe kerülne a ház, ha elfogadná Nagy György azon érvelését, hogy várjuk be, mit határoz az osztrák képviselőház. Ha ezt az álláspontot foglalnék el, akkor ezzel a várakozással kölcsönösen udvariaskodnánk és az osztrák képviselőház azt mondhatná, hogy ő pedig azt kívánja megvárni, mit mond a magyar képviselőház és addig nem intézkedik, nem hoz semmiféle törvényt. így a pénzügyminiszternek az a terve, hogy a fogyasztási adók révén a költségvetést a deficzittől megmentse, egyszersmindenkorra dugába dőlne, mert soha nem kerülnénk abba a helyzetbe, hogy a szeszadótörvényt meghozzuk. A mi azt illeti, hogy a miniszterelnök ur mostani indítványára tulajdonképen Farkasházy Zsigmond képviselő ur vezette rá a házat, kötelességem kijelenteni, hogy jelen voltam a javaslat tárgyalásánál a pénzügyi bizottságban, a hol ez a kérdés igenis felvetődött és mindnyájan tisztában voltunk azzal, hogy ennek az indítványnak azon esetre, ha az osztrák képviselőház a inai napig nem intézkedik, meg kell tétetnie. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy nemcsak a pénzügyi bizottság, de minden komoly férfiú, a ki ezzel a kérdéssel alaposan foglalkozott, tájékozva volt erről, anélkül, hogy ki kellett volna tanítani. (Ugy van! jobbfdöl.) A mi azt illeti t. képviselőház hogy ezt az indítványt valami nagy tanulmány után lehetne csak megérteni, hát bocsánatot kérek, én nagyon kis embernek tartom magamat a tanulmányaimmal együtt, de én bátran merem állítani, hogy én ezt az indítványt megértettem. Nagy György : Mondja el! Tessék elmondani! (Derültség.) Mérey Lajos: Megértettem pedig azért, mert magát az egész törvényjavaslatot is megtanultam és ismerem és megértettem azért is, mert a pénzügyminiszter ur világosan megmagyarázta, hogy ennek a felolvasott indítványnak tulajdonképen mi a tartalma, mi az indokolása. Miután pedig rám nézve azon tény a döntő, hogy a mi ebben a törvényjavaslatban a magyar mezőgazdákra előnyös, azt léptessük életbe, — és e tekintetben az én meggyőződésem, igen t. előttem felszólaló képviselőtársaméval, a ki a javaslatot a mezőgazdákra hátrányosnak tartja,
