Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-354

35 >i. országos Mis Í908 június 26-án, pénteken. 351 tehát, bizonyos időre szól, de még ha állandó jellegű volna is, akkor is csak porhintés volna az emberek szemében. Mert mennyi szilva kell ahhoz, hogy valaki 30 liter abszolút alkoholt termeljen ? A javaslat négy fokban állapítja meg egy hektoliter szilva termelő képességét. Ahhoz tehát, hogy valaki ezt a 30 litert kifőzhesse, nem kell több, mint hét és fél hektoliter szilva. Nagy Sándor : Ez tévedés, ez rossz számítás ! Maniu Gyula: Hát azt gondolják, hogy valaki hét és fél hektoliter szilvamennyiségért kiteszi magát azoknak a sikanériáknak 1 Nagy Sándor : Téves, alaptalan számítás ! Maniu Gyula: Volna még valami megnyugvás az indítványban, ha benne foglaltatnék, hogy nem minden termelőnek legyen meg a saját kazánja, hanem olyan megoldás találtatnék, hogy a gyümölcstermelők mindegyike ne legyen kénytelen kazánokat, kisüstöket állítani fel ilyen minimális mennyiségre. Ha benne foglaltatnék ebben az indítványban legalább a legkisebb mértéke annak, a mi meg tudná védeni a nép széles rétegeinek érdekét, akkor elfogadnám azt, de miután látom, hogy ez sem egyéb, mint időleges hatályú intézkedés, a mely csak minimális mennyiségre, csak 30 literre vonatkozik, nem fogadom azt el. Kérem a miniszter urat, ne méltóztassék csak a fiskálitás szempontjait figyelembe venni, hanem tekintsen azon nagy közönség érdekére, a melynek egyedüli jövedelmi forrása a gyümölcspálinka termelése. Nem az a fontos közgazdaságilag, vagy legalább nem az a legfontosabb, hogy az a 30 liter, a melyet a saját szükségleteire termel, adómentes legyen, hanem szükséges az, hogy a nagyban való termelés lehetővé tétessék olyan értelemben, hogy a termelők által teremtett konkurrenczia következtében az egyes termelők szilvája megfelelően biztosittassék. Az én meggyőződésem az, hogy az alkoholfogyasztás terjedése helytelen és árt az országnak és lelkemből kívánnám, hogy mindenki, de különösen az én népem tartózkodjék az alkohol fogyasztásától. Nagyon sajnos, hogy gazdasági érdek van hozzákötve a szüvához, a szesztermeléshez. Ha látnék a t. miniszterelnök urnak a községi főzdék felállításában megjelenő gondolatában lehetőséget arra nézve, hogy a gyümölcs árát fenntartja, ha látnám a lehetőségét, hogy egy ilyen községi vagy kerületi vagy szövetkezeti főzde élénkbe fogja tárni azon konkurrencziát, a mely a kereskedelem szempontjából szükséges, hogy egészséges áralakulás létesíttessék, ezen örvendenék. Az a baj azonban, t. ház és t. pénzügyminiszter ur, hogy az ilyen főzdék felállításával hatályon kivül fog maradni Burdia képviselőtársamnak indítványa, mert ő csak addig kívánja az eddigi adózást a 30 literre fentartani és igy ezen községi főzdék teljesen ki fogják zárni a konkurrencziát. Könnyű, t. ház és mélyen t. miniszter ur innen az asztaltól elbírálni azokat az életviszonyokat, a melyek künn vannak, de ott az életben másképp áll a dolog. Az életből mi beszélünk, a kik a nép között élünk és ott nőttünk fel és láttuk, hogy mi történik ott, a kik ismerjük az élet, a kereskedelem és a termelés minden fázisát. A dolog ugy történik, hogy ha most egy községben egy szilvafőzde van, ez mindjárt meglátszik az árak hanyatlásában, ha pedig egy községben két főzde van, akkor mindjárt észrevehető az árak emelkedése, mert a kereslet nagyobb, tehát az áraknak is emelkedniük kell. Ha felállítjuk azon községi főzdéket, a melyeket elfogadok, jóknak tartok, a mint kijelentettem az imént is, az egy környékben levő községi főzde, vagy a melyet a kormány állitott fel, nem lesz képes emelőleg hatni az áruknak árára, hanem, miután monopólium lesz a gyümölcsszesz-termelés, abban a mértékben, a melyben a miniszter urnak joga lesz megtiltani, hogy azon a vidéken az átalányozás szerinti adózás rendszere fenntartassék, annak következése nagyon egyszerűen az lesz, hogy a szilva ára esni fog. Ez nekem fáj, azért, mert egyes községek, mint pl. Burdia képviselő ur vidéke is, és itt a képviselőházban helytfoglaló más képviselő urak vidékén is vannak községek, a hol a talaj minősége következtében nagy része futóhomok lévén, a szilvával be nem ültetik, semmi haszon sincs belőle és igy a népnek nincs más jövedelmi forrása, mert mással nem ültethető be. Csak erre támaszkodik és ez abszolúte tönkre lesz téve. Ha a pénzügyminiszter ur képes lenne arra, hogy az árak alakulására nézve egészséges befolyást gyakoroljon, ha birna olyan ideával, a mely alkalmas arra, hogy a maga egészében fentartsa, vagy bizonyos maximális vagy minimális mértékben megtartsa a termelést, akkor azt mondanám, hogy megnyugvással fogadnám, de miután ilyen fel nem található, a legnagyobb aggodalommal nézek a jövőbe. Mert engedelmet kérek, a miniszterelnök ur mint pénzügyminiszter hivatkozhatik arra, hogy igy van a dohánynál is, a dohány is monopólium, mert csak bizonyos meghatározott mennyiségben termelhető, csakis az állani veszi meg és mégis van ára, csakhogy egészen más dolog egy olyan növény, a mely minden évben tetszés szerinti kvantumban termelhető (Ellenmondás balfdől.) és az olyan gyümölcs, a mely 10.000-ekre menő holdakon termeltetik, és évtizedek óta kizárólagos jövedelmét képezi annak a népnek, ugy hogy ha az nincsen meg számára, hát semmije sincsen meg. Ezek az okok, a melyek engem arra késztetnék, hogy a törvénynek a kisüstökre vonatkozó részével ellentétes álláspontra helyezkedjem és meg vagyok győződve, hogy minden képviselő urnak, a kinek alkalma van a nép között járni, különösen gyümölcstermeléssel foglalkozó nép között, meg fogja látni, hogy könnyezve fog visszagondolni azon pillanatra, a mikor ezt a törvényt megszavazták. (Mozgás.) Mert ne méltóztassanak ezt olyan körülményekkel párhuzamba helyezni, a mely körülmények itt nem jöhetnek figyelembe. Méltóztassanak meggondolni, hogy itt olyan terményről van szó, a mely egyedül és egyedül alkal-