Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-354

352 Mi. országos ülés 1908 mas arra, hogy annak a vidéknek geográfiai és éghajlati viszonyai mellett megteremjen. És mél­tóztassék azt is figyelembe venni, hogy ilyen kvan­tumban termelt árunál abszolúte lehetetlen köz­gazdaságilag és pénzügyileg, hogy a kormány bizo­nyos intézkedésekkel azon termények árára be­folyást gyakoroljon. Ez teljes lehetetlenség. Ez az intézkedés semmi egyebet nem fog előidézni, mint­hogy a szilvagyümölcs ára esni fog, hogy a gyü­mölcsszesz termelése megnehezittetik és ennek kö­vetkeztében az a társadalmi osztály, a mely kizárólag ebből él, tönkre fog menni, önök pedig bármennyire hangoztatják is az államnak érde­keit, az államnak különböző irányokban meg­irányuló érdekfelfogását, legfőbb érdekünk mégis az, hogy az országnak adózó polgárait életben és megélhetésükben megtartsuk, mert ha nem lesz meg ez az osztály, akkor hiába fogunk bármilyen az állam részére ujabb jövedelmi forrást biztositó törvényt hozni. (Zaj.) Épen azért, miután ezt a szakaszt a maga végeredményében igen károsnak, vészesnek tekin­tem, s miután az a javaslat, a melyet Burdia Szilárd t. képviselőtársam tett, távolról sem ad legkisebb reményt arra, hogy valamiképen segi­teni fog a vigasztalan helyzeten, nem fogadom el ezt a szakaszt ugy. a hogy van, hanem kérem módosításomnak elfogadását. Még csak azt kivánom megjegyezni, hogy módosításom olyan szerény, olyan keveset ki­van, hogy valóban a kormány is bátran elfogad­hatná ; mert arra való tekintettel, hogy nem aka­rok túlzott követelményekkel fellépni, nem kíván­tam eltekinteni azon különböző fokozatoktól, a melyek fejlesztő csövek, vagy deflagmátorok alkal­mazása által ezen törvény értelmében alkalmazásba vétetnek, hanem kizárólag azt kívántam, hogy az az alap, a melyet megállajfitunk, a háromszoros töltés legyen, a melyhez hozzá lehet adni azt, a mit a törvény következő intézkedései értelmé­ben a kormány kontemplálása szerint hozzá­adandó. Ha pedig ettől is elzárkózik a kormány, akkor, miután csekély dologról van szó. a mely a törvény struktúráján nem változtat, merem mondani, hogy az igen t. kormány lehet, hogy szivén viseli az állam financziális érdekeit, de annak a népnek, annak az osztálynak gazdasági érdekeit, egyáltalában nem viseli szivén. (Zaj.) Kérem módosításomnak elfogadását. Elnök : Szólásra következik? Szmrecsányi György jegyző: Muacsevics Vazul! Muacsevics Vazul (horvátul beszél). Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Először is Maniu képviselő urnak kivánom megjegyezni, hogy azt a vádat, mintha mi ennél a törvényjavaslatnál a nép érdekeit figyelmen kivül hagytuk volna, részemről el nem fogadhatom. Ez, engedelmet kérek, épen a nép érdekében tett legátfogóbb közgazdasági intéz­kedés. (Ugy van! Ugy van!) június 2G-án, pénteken. Itt ne hivatkozzék a képviselő ur a nép helyzetének ismeretére. Legyen meggyőződve, én már régebben foglalkozom és épen olyan be­hatóan azzal a népélettel, mint ő képzeli magá­nak, hogy foglalkozik. Nem hagyom, hogy a népérdeket valaki igy folyton lefoglalni igyekez­zék a maga részére. A képviselő ur azt mondja, mintha azoknak az üstfőzdéknek a felállítása a helyzetet rontaná. Hiszen ma szabad konkurrenczia van és mit látunk a szabad konkurrenczia mellett ? Azt, hogy, a mint voltam bátor többszörösen kimutatni, a főzés alá kerülő terményeknek ára felében sem téríttetik meg az illető gazdának. Megengedem, vidékenkint, helyenkint és koron­kint megtérítik azt az árt, de voltam bátor kimu­tatni, — eseteket hoztam fel saját tapasztala­taimból és nem kölcsönvett adatokból — hogy 75 fillérért lehetett a törkölyt mázsánkint értéke­síteni, a szilvát pedig, a melynek értéke 4—5 ko­rona volt, 2 koronáért. A felállítandó főzdék, mivel ott meglesz a terményáraknak a beváltási ára, és pedig megállapíttatik évenkint, nem pedig in aeternum, a valódi értéknek megfelelőleg, a béltartalomhoz képest, e főzdék korlátozólag fog­nak hatni. Minden magánkonkurrencziának le­felé irányuló tendencziája van. Ebben van az előny. Ugron Gábor: Az árrontókkal szemben! Wekerle Sándor miniszterelnök: Igen, az ár­rontókkal szemben. Ez az áldozat, a melyet meg­hozunk a kincstár részéről, hogy t. i. legyenek helyek, a hol beváltjuk bizonyos összegben azt a terményt; mert ha ezt garantáljuk, akkor hiába akar valaki hezitálni. Hogy mire vezetett a mai konkurrenczia, arról meggyőződhetik a t. kép­viselő ur ott, a hol féláron veszik meg a terményt. Hogy mire fog vezetni ez, arról szintén meg fog győződhetni a t. képviselő ur ; mert én, ha abba a helyzetbe jutok, hogy kellő időben megrendel­hetem az üstfőzdéket, akkor nagyobb számban fogom a törvény intenczióinak megfelelően azokat felállíttatni, még pedig elsősorban azokon a he­lyeken, a hol a nagy gyümölcstermések vannak. De ezt akkor tudom tenni, ha azon kötele­zettségek, a melyeket egyes gyárosok magukra vállaltak, hogy t. i. kellő időben a megrendelt üstöket szállítják, e törvény késedelmes tárgyalása miatt nem hagyatnak fel. így — ezt a horvát képviselő urak megnyugtatására mondom — Horvátországban, a hol a legnagyobb mértékben termelik a gyümölcsöt és a hol elsősorban kell az ily üstöket felállítani, 10—15-öt szándékozom felállítani, hogy ez mielőbb emelőleg hasson az ottani gyümölcs értékesítésére. (Élénk felkiáltások balldől: No hát !) A mi Burdia Szilárd képviselő ur kérdését illeti, hogy kölcsönvett kazánon lehet-e majd főzni, válaszom az, hogy nagyon természetesen lehet. Ez benne volt a mostam végrehajtási utasí­tásban is és ezt nem hogy megszüntetni nem akarjuk, hanem inkább könnyíteni akarjuk a kistermelőknek helyzetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom